2000. október 5-e egy elmulasztott nagy lehetőség volt – jelentette ki Egeresi Sándor , a Tartományi Képviselőház elnöke a szombaton megrendezett Nyitott ajtók napja a parlamentben elnevezésű találkozón, amely ezúttal a Vajdaság tíz év után címet viselte. A házelnök szavai szerint 2000. október 5-én kiváló alkalom adódott arra, hogy Szerbia modern európai társadalommá alakuljon át, ami nem lett kellőképpen kihasználva, pedig az elvárások óriásiak voltak, főleg a gazdasági és szociális biztonság, de esetünkben a vajdasági autonómia kiépítése tekintetében is.
– Vajdaság készen állt felvállalni, hogy az európai fejlődés útjára terelje Szerbiát, viszont a másik részről hiányzott a befogadókészség és a határozott hozzáállás. Mint később kiderült, az autonómia volt a legnagyobb kerékkötő a szerbiai politikum részéről. Sajnos a politikai elit egy része még ma is az autonómia hallatán nagy idegenkedést, ellenállást tanúsít. Pedig Szerbiának az európai uniós csatlakozásai folyamatban Vajdaság az egyik kijátszható ütőkártyája, mégsem hajlandóak a tartományi fontosságú kérdésekhez úgy viszonyulni, ahogyan kellene. A vajdasági sajátosságok előnyeit előbb felismerték Brüsszelben és a régiók közötti együttműködés során a különböző régiókban, mint itthon, a szerbiai közéletben – nyilatkozta Egeresi Sándor a Magyar Szónak.
Az összejövetel vendégei közül érdekes beszámolót tartott Vojin Dimitrijević, a Belgrádi Emberi Jogi Központ igazgatója, aki a kisebbség és a többség viszonyáról szólva rámutatott, hogy azzal van itt gond, hogy Szerbia, mint kollektív társadalom, nem tudja elfogadni az embert úgy, mint individuumot, hanem csak úgy, mint a nemzeti kollektív részét. Pedig mindenkinek joga van rá, hogy eldöntse, hogy a kisebbséghez vagy a többséghez tartozik, szerb vagy magyar, ellenzéki vagy hatalmi párti, baloldali vagy konzervatív, vallásos vagy ateista. Ez választáson múlik csupán.
Vladimir Goati, a Transparency Serbia civil szervezet elnöke szerint volt egy pillanat, amikor 2000 októberében Szerbia a helyes úton indult el, de a bimbózó demokráciát hamar letörték és visszafordították fejlődésében. Történt mindez 2003-ban. Goati úgy érzi, hogy sok baj van az országban, és mindegyiknek a gyökere a politikai pártokban keresendő. Az egypártú küldöttrendszerből többpárti küldöttrendszert alakítottak és mára mindenről a pártvezérek döntenek. A központosított hatalom az egyik oka annak, hogy nincs fejlődés tíz év óta, dívik a korrupció, pedig folyamatosan küzdenek ellene.
Dr. Jovan Komšić, a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia tagja is hasonlóan vélekedett. Nézete szerint a tartományi adminisztráció önállósága, működése a pártkartellek csúcsvezetésének döntésétől és a köztársasági parlamentbeli többség kénye-kedvétől függ.
Dimitrije Boarov újságíró, publicista Vajdaság gazdasági kiszolgáltatottságára hívta fel a figyelmet, mondván, hogy Vajdaság részesedése a bruttó társadalmi össztermékben folyamatosan csökken, pedig a termelésben és az adófizetésben való részvételünk évről évre növekszik. Az sem világos számára, hogy valóban a vajdasági költségvetésbe került-e a tartományi székhelyű cégek magánosításából befolyt összeg 50 százaléka, azaz mintegy 500 millió euró.
