Srđa Popović belgrádi ügyvéd az egykori Jugoszláviában a kommunista rezsim politikai és ideológiai ellenfeleinek a jogi védelmezőjeként vált ismertté. Annak idején nagy előszeretettel vállalta fel a hírhedt verbális deliktum miatt bíróság elé kerülő értelmiségiek ügyét. Ügyvédi tevékenysége során folyamatosan az állammal próbált harcolni, s ezt tette most is, amikor a múlt hét végén a meggyilkolt Zoran Đinđić kormányfő édesanyja és nővére nevében bűnvádi feljelentést tett a szervezett bűnözéssel foglalkozó ügyészségen az egykori Különleges Egység 2001 novemberi lázadása kapcsán. A közismertebb néven vörös sapkás egység lázadásával kapcsolatos feljelentés a szervezők és a felelősök között említi Vojislav Koštunicát, a Szerbiai Demokrata Párt vezetőjét, korábbi jugoszláv elnököt és szerbiai kormányfőt, a közeli munkatársát, Aca Tomić tábornokot, Milorad Ulemek Legiját, az egység volt parancsnokát, a Đinđić meggyilkolásáért jogerősen elítélt Zvezdan Jovanovićot és az egység további öt volt tagját. Abból az elméletből indult ki, hogy a lázadás előjátéka volt a későbbi merényletnek, amit a köztársasági elnök és az említett tábornok megakadályozhatott volna, de erről szó sem volt. Az ügyvéddel folytatott beszélgetésünk során először is arra voltunk kíváncsiak, miért kellett ennyit várni a bűnvádi feljelentés megtételéig, hiszen a lázadás kilenc, a merénylet pedig hét évvel ezelőtt történt.
– Két okból kifolyólag választottam ezt a pillanatot: az egyik, hogy Snežana Malović igazságügyi miniszter a közelmúltban tett egy kijelentést, miszerint egy ilyen jellegű feljelentést mindenképpen meg fognak vizsgálni és utána fognak járni az ügynek. A másik ok, amiért most tettem feljelentést, az, hogy egyszerűen betelt a pohár, elegem lett a várakozásból. Hét év óta folytonosan ígérgették, hogy tesznek valamit a merénylet hátterének felderítése érdekében, és nem történt semmi.
Ha eljárás indul, ez nálunk egyáltalán kivitelezhető?
– Az én feljelentésemből kiderül, hogy kilenc gyanúsítottat és mintegy negyven tanút kell kihallgatni, akiket én megneveztem és felsorakoztattam, de feltételezem, hogy az esetleges eljárás során majd mások neve is felmerül, úgyhogy a tanúk köre mindenképpen bővülni fog. Ezenfelül legalább ötven írásbeli bizonyítékot csatoltam a feljelentéshez, amelyből még külön bírósági utómunka adódik majd, ebből is látszik, hogy ez egy hosszan tartó komoly feladat lesz, ha egyáltalán a bíróság elfogadja, hogy belevág a dologba.
Ön szerint az állam készen áll arra, hogy felvállaljon egy ilyen eljárást?
– Meggyőződésem, hogy kellő szaktudással rendelkeznek azok, akiknek ez a dolga, különösen a Szervezett Bűnözéssel Foglalkozó Ügyészség, nem a jogi kérdéssel van itt a gond, hanem a politikai akaraton múlik majd a dolog. Nálunk a törvények alkalmazása is nagyon sokszor azon múlik, hogy van-e hozzá politikai akarat, és hogy a végrehajtó hatalom hajlandó-e meglépni azt a lépést, amire a törvény kötelezi. Sajnos, nálunk az ügyészségek nem önállóak, a bíróságok pedig nem függetlenek, ezért nem tudhatom előre felmérni, hogy milyen politikai osztályzatot kap majd ez az ügy. Ha az állam elérkezettnek érzi a pillanatot ahhoz, hogy egyszer és mindenkorra szembesüljön mindazzal ami történt, akkor ez most jó alkalom lenne arra, hogy végre lépjen. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az a különleges egység, amely ellen én feljelentést tettem, a háború folyamán alakult meg, a tagjai háborúztak és háborús bűnöket követtek el több helyen is Boszniában, Horvátországban és Koszovóban, és Đinđićet kimondottan azért ölték meg, mert nem tetszett nekik, hogy együtt akar működni a hágai törvényszékkel. Ezzel kezdődött el minden, elszabadult a pokol, és ezt nem akadályozták meg azok, akik megtehették volna. Ezzel van nekem bajom.
A feljelentésben a különleges egység vezetői mellett megnevezi Vojislav Koštunicát és Aca Tomićot, mint felelős személyeket...
– Egyértelmű, hogy itt bűncselekményről volt szó, fegyveres lázadás szervezéséről. Az egységek tagjai megtagadták az engedelmességet, fegyverrel az utcára vonultak, és bizonyos politikai követelésekkel álltak elő, sőt a kormánytagok leváltását és a képviselőháztól a törvények módosítását kérték. Ez az eddigi bírósági eljárás során a merénylet kapcsán valamelyest felszínre került, de szerintem mindez távolról se elegendő. Az meg egyenesen felháborító, hogy Vojislav Koštunica és Aca Tomić esetében nem történt semmi. Én a bűnvádi feljelentésben egyiket is, másikat is bűnpártolással gyanúsítom, mert a kötelességüket elmulasztották. A köztársasági elnöknek az lett volna a feladata, hogy a hadseregben kibontakozó lázadást elfojtsa, tegyen annak érdekében, hogy az ne kerüljön felszínre, ehelyett inkább még támogatta a felkelőket. A tábornok pedig nyíltan megmondta, hogy nem fog a hadsereggel közbelépni, hogy leverje a lázadókat. Ha jobban belegondolunk, ez nem más, mint lázadásra való felbujtás.
Vojislav Koštunica gyakran azzal védekezik, ha egy bizonyos kérdéskörben választ várnak tőle, hogy nincs kellően tájékozódva az adott témáról. Ezúttal ez elképzelhetetlen lesz, hiszen az egész ország tudja, hogy jogász, s alapos felkészültséggel rendelkezik.
– Ő nagyon is tudatában volt annak, hogy mi történik, amikor a lázadás kitört, sőt odáig ment, hogy összehasonlította a különleges egységek lázadását egy esetleges orvossztrájkkal, ami az akkori adott körülmények között teljesen téves párhuzamvonás volt. Azért, mert akkor létezett egy olyan törvény, amely lehetetlenné tette a rendőrség és a hadsereg részére, hogy sztrájkoljanak, sőt az alkotmány is ugyanezt irányozta elő. Márpedig egyértelmű, hogy ki mit mondott akkor és hogy törvény- és jogellenesen ki mikor cselekedett.
Az elhunyt kormányfő családja kérte Öntől, hogy most álljon elő a bűnvádi feljelentéssel?
– Az az igazság, hogy ők a merénylet óta szinte folytonosan ezt kérik tőlem, évek óta másról sem beszélünk, csak erről, de én rendre óvatosságra intettem őket. Mára mindannyiunknak elveszett a türelme, s ezért készült most el a feljelentés.
Optimistán tekint a dolgok alakulására?
– Az az elvem, hogy én soha nem bocsátkozom jóslatokba, amikor az ügyfeleim ügyéről van szó, a legjobb tudásom szerint végzem a dolgomat, mindent meg fogok tenni, hogy az ügyfeleim érdekében szülessen meg a döntés.
