Belgrádban a Szerbia Palotában a két napig tartó Szerb–Magyar Gazdasági Vegyes Bizottság záróeseményeként kedden a két ország közötti kétoldalú viszonyok elősegítéséről szóló megállapodást írt alá a két bizottsági társelnök, dr. Bojan Pajtić, a tartományi kormány elnöke és dr. Becsey Zsolt, a magyar kormány külgazdasági kapcsolatokért felelős államtitkára.
Dr. Becsey Zsolt a Magyar Szónak összegezte az ülés eredményeit.
Milyen gyakorlati kérdések kerültek napirendre?
– Szó esett a határátkelőhelyekről, ezen belül is elsődleges szerepet kapott a közutak ügye. A bizottság kérni fogja a két ország belügyminisztériumát, hogy rövid időn belül tegyenek lépéseket e téren. Fontos, hogy a röszkei régi határátkelőhely esetében és a Királyhalom és Ásotthalom közötti jövőbeni határátkelőhely ügyében történjen előrelépés, a Tiszasziget–Gyála átkelő esetében pedig lehetőséget teremtsünk a nyitva tartás meghosszabbítására, ha erre csúcsidőszakban szükség mutatkozik. A vasúti összeköttetés tekintetében a Szabadka–Baja, Szabadka–Fiume útirányról és a temesvári szakaszról esett szó. A szerb fél jelezte, szeretne a délkelet-európai regionális gyorsvasút rendszerében pályázni az Európai Uniónál. Az áruforgalom szempontjából felmerült a Budapest–Belgrád vasútvonal gyorsításának a megkezdése, azon egyszerű oknál fogva, mert e vonal jelenlegi menetidejével nem versenyképes.
Milyen infrastrukturális kérdésekről tárgyaltak?
– Hosszasan tárgyaltunk a Dunáról és a Tiszáról. Azt vizsgáljuk, hogy a Tisza esetében az árvízvédelemtől az idegenforgalmi együttműködésig miben tudunk előrelépni. Szóltunk az üzletfejlesztési lehetőségekről, egyetértettünk abban, hogy a két ország befektetések ösztönzésével foglalkozó intézményei, az ITD Hungary illetve a SIEPA és a tartományi VIP alap szorosabb együttműködésre törekszenek. Egyetértettünk Pajtić úrral, hogy a magyar–szerb kereskedelmi és befektetői kapcsolatok intenzitása rendkívül alacsony ahhoz képest, hogy két szomszédos országról van szó. Sajnos, a szerb–magyar kereskedelmi forgalom a szlovák–magyar forgalomnak az egyhetede, ami tarthatatlan. Vannak lehetőségek, hiszen már a szabad-kereskedelmi viszony rendszerébe lépett Szerbia is az Európai Unióval, így Magyarországgal is. Nyilvánvaló, hogy olyan lépéseket kell tenni, amivel előmozdítható a befektetői kapcsolatok serkentése, nem ártana, ha ez gyorsvasút-üteművé válna.
A gazdasági kapcsolatok alakítása során Magyarország figyelembe veszi-e, miként kezelik Szerbiában a kisebbség helyzetét, vagy hogy a magyar vonatkozású kérdésekhez hogyan viszonyulnak?
– Jómagam elmondtam a véleményemet, hogy rendkívül alacsony a magyar befektetések részaránya Szerbiában, mintegy 360 millió euró, amibe beleszámítódik az OTP, a MOL és néhány más nagyobb magyar befektető jelenléte. Emellett rendkívül alacsony a magyar importhányad is, hozzávetőlegesen 150–200 millió eurós, ellentétben a hárommilliárd eurós Szlovákiából Magyarországra irányuló importtal. Nyilvánvalóan a gazdaságösztönző szempontok mellett pszichológiai vetülete is van annak, hogy a magyarországi vállalkozók, akik importálni vagy befektetni akarnak, azokat a szerb részről milyen magyarságkép vagy milyen magyarság iránti barátság fogadja. Ha azt halljuk, hogy a magyar fiatalok itt nem tudnak a saját nyelvükön tanulni, elhelyezkedni, vagy hogy embereket vernek meg és nem emlékeznek meg a halottakról kölcsönösen, nos, ha ilyen gondok merülnek fel, akkor az átlag magyar ember ezt a bizalmi indexet nem tudja arra a mélységre vinni, amely arra ösztönözné, hogy egy leendő uniós tagállamba beruházzon, mint kisvállalkozó a saját tőkéjével, vagy hogy innen nagyobb értékben importáljon. A szerb fél nyomatékkal kifejezte, hogy a felsorolt szempontokat szeretné a következő években elsődlegesnek tekinteni.
Akadt-e olyan kérdés, amiben eltérő vélemények kristályosodtak ki a tárgyalások során?
– Nem tapasztaltam ilyet, megállapítottuk, hogy a két ország máshogyan folytat válságkezelést. A szerb fél nem vetett ki külön adót és nem is szándékozik ilyet tenni. Stabilan tartották az adók szintjét és inkább a kiadások csökkentésére koncentráltak, ezzel együtt nem kívánják nagyon gyorsan 3 százalék alá vinni a költségvetési mérleghiányt, és végül is sikerült nekik elfogadtatni a több mint 4 százalékos jövő évi költségvetési hiánytervet a Nemzetközi Valutaalappal. Ez egy kimondottan racionális lépés volt a szerb fél szempontjából. Viszont mi Magyarországon szeretnénk egy erőteljesebb mérleghiány-csökkenést és egyúttal gazdasági növekedést is. Ezért más eszközökhöz folyamodtunk, aminek mondjuk a pénzügyi adó rendezésekor kihatása lesz a szerbiai piacra is, hiszen itt van az OTP és a MOL.
