A daru a magyarság egyik megbecsült vándormadara, amely kapcsolatban állt ősi hitvilágunkkal. A hűség és az éberség madara. A darunak Közép- és Belső-Ázsiában két faja ismert, a közönséges vagy szürke daru és a pártás daru. Daru-szobrot ma is találunk Belső-Ázsia énekmondóinak és gyógyító embereinek a háza előtt. Egymagában, egyik lábában követ tartva az éberség jelképe. A koronázási palást szegélyén pártás daruk vannak, ugyanígy IV. Béla XIII. századi címerében. Párosával, őrmadárként ábrázolták a XIII. és XIV. századi magyar pénzeken. Makó, Tompa, Püspökladány és más települések címerében daru látható. A „daru” eredete valószínűleg a finnugor korból származó hangutánzó szó.
A moldvai csángóknál ismert játék volt a daruzás:
Daru, daru, elkötöm az útadot
Síppal, dobbal, tizenkét tekenő kaláccsal.
A vers elmondása után egy botot bedugnak a földbe, s a darvak akkor nem tudnak tovább repülni, hanem egy helyben keringenek a levegőben. Ha a botot kihúzzák a földből, és a vers sorait visszafelé mondják, akkor a darvak továbbrepülhetnek.
Bánátban ősszel és tavasszal is megfigyelhetünk családi csapatokat
A középkori Magyarországon a nemesi udvarokban a rétben fogott darufiókákból nevelt szelíd darvakat tartotta a darvászok felügyelete mellett. Az 1554. évi egri összeírás szerint Magyarszálláson húsz szelíd daru volt. Ezt a falvat darvászok és pákászok lakták. A parasztudvarokban még a századforduló idején is tartottak szelíd darut. 1827-ben a bajomi református pap azt írta a Sárrétről: „sehol az ember madaraknak annyi sokaságát egy rakáson nem látja, mint a Sárrét költőhelyein. Soha olyan sipításokat, lármát nem hall, mint az olyan madarak csinálnak akkor, de soha annyi tojásokat egy rakáson nem találhat, úgy, hogy a pákászok három csónakkal voltak a rétben és mind a hármat, amint csak bírhatta, tojásokkal rakták tele”. Messze földön híre volt a Sárrét madárvilágának.
Egykoron a daru a parasztudvar díszmadara volt, viselkedéséből az időjárásra következtettek, hangos krúgatásukkal az idegent jelezték. Egy valamire való legény darutoll nélkül a lábát sem tette ki a kapun. A sárréti vásárokon a darvászoktól lehetett venni darutollat egy-két köböl búza áráért, a szebb tollakért akár egy borjú árát is megadták és szívesen hordtak darutollas kalapot a parasztlegények. Egykoron a darvak kiáltására kezdték el a tavaszi vetést és az őszi betakarítást.
A Sóskopó nyugati partjáról jó kilátás nyílik a vízre
Mocsaras területeken élő gázlómadár. Szabályos rendben repülnek a vezér irányításával, amely éles, átható hangot hallat. Amikor a vezető fáradni kezd, vagy erőtlenedik a hangja, akkor egy másik daru lép helyébe. Egy legenda szerint a darvak minden éjszaka királyuk köré gyűlnek, majd felváltva őrt állnak, hogy védjék magukat az ellenségtől. Amelyikük épp szolgálatban van, követ tart a karmai közt, és fél lábon áll, hogy el ne aludjon. Ha a virrasztó véletlenül elaludna, a kő kiesik, és erre felébred.
Így válhatott a daru az egyházatyáknál és a bestiáriumokban az éberség, a hűség és a szerzetesi élet rendjének megtestesítőjévé. Ez az éberség vigyáz a többi erény megtartására is. Az antik világban a tavasz és az életöröm szimbóluma. Gyakran utánozták a darvak kör alakú násztáncát a beavatási rítusokban, utalva ezzel az élet és a halál körforgására.
SÓSKOPÓ
A Sóskopó Speciális Természeti Rezervátum időszakosan kiszáradó szikes mocsár, a Tisza egyik ősi mederágában alakult ki. A terület az észak-déli migrációs útvonal mentén nagy jelentőségű madárpihenő és táplálkozó hely. Kora tavasztól késő őszig nagyon sok madárfaj, libák, darvak, récék, cankók, lilék, bíbicek, pólingok vonulnak át a területen, egyesek költenek is a szikes padkákon, a sűrű nádasban. A sekély sziksós mocsár nyár végére rendszerint kiszárad, nem úgy idén, amikor egész nyáron át kapta a vízutánpótlást, ilyen magas vízállásra már évtizedek óta nem volt példa. A Sóskopó és környéke (2660 ha) IBA-terület (jelentős madárélőhely), 2004 óta ramsari terület, nemzetközi jelentőségű vizes élőhely.
Az óvatos, mindig éber madarak csak naplemente után szállnak be a Kopó vizére
A Kiskunsági Nemzeti Park természetvédelmi szakfelügyelője, Boros Emil a szikes tavak szakértője évente több alkalommal is felkeresi a Sóskopót.
– A vajdasági kollégáinkkal folytatjuk a három legjelentősebb bánsági szikes tó, a törökbecsei Sóskopó, a melencei Rusanda és az eleméri Okanj korábban megkezdett kutatását. A három, összesen több mint 500 hektárt kitevő szikes terület mellett még több kisebb, kevésbé ismert szikes élőhely is részletes vizsgálódásra vár. Csóka mellett is van egy 30 hektáros szikes, időszakosan kiszáradó terület, a Kopó.
A Sóskopó a legismertebb és legnagyobb szikes tó a Bánságban. A területen tavasszal és ősszel igen jelentős, több tízezres daru-, vadliba-, vadkacsa- és partimadár-seregek vonulnak át, megpihennek, táplálkoznak, egyesek pedig ott is maradnak költés céljából. A daruvonulás fő útvonalába esik a Sóskopó, nappal a mezőgazdasági területeken táplálkoznak, éjszakára pedig beszállnak a sekély vízre.
Vadlibák húznak a Sóskopó felett
A mezőgazdasági munkálatok nagyfokú terhelést jelentenek az élőhelyre. A környező magasabban fekvő területekről folyamatos a szerves anyagok bemosódása, ami felgyorsítja a vízi növények elszaporodását, és a szikes eltűnhet. Szükség lenne a Sóskopó körüli földek felvásárlására és visszagyepesítésére.
A szikes tómedreink jelentős része, így a bánáti szikes tavak is egykori folyóágak lefűződéséből keletkeztek, a jégkorszakot követően jöttek létre. Sajnos a másik típusú, a szél által vájt szikes tavak mára szinte teljesen eltűntek. A Rusanda sajnos nem védett, bár volt róla szó, hogy a Sóskopóval és az Okanj tóval együtt egy egységes bánáti védett területté nyilvánítsák. A tartományi állami és civil környezetvédőkkel egyre szorosabb és az együttműködésünk. Közös élőhelyvédelmi projektumok körvonalazódnak, és ezeken belül is a bánáti szikesek kiemelt jelentőségűek, hiszen Európában a Kárpát-medencétől nyugatabbra már ismeretlen fogalom a szikes tó vagy mocsár a maga egyedülálló élővilágával. Olyan kincsek ezek, amelyekre az Európai Unióban is megkülönböztetett figyelmet fordítanak – mondta Boros Emil, aki legutóbbi látogatása alkalmával csak ritkán megfigyelhető vörösnyakú ludak jelenlétére hívta fel a madarászok figyelmét.
VADLIBÁK EZREI
A Vajdasági Madártani és Madárvédelmi Egyesület november közepén autóbuszos kirándulást szervezett a Sóskopóra, az Újvidékről induló csoporthoz többen csatlakoztak saját járműveikkel. A mintegy 70 fős társaság a Sóskopót déli irányból közelítette meg, a szokatlanul enyhe, tavaszias időben kellemes félórai séta után érték el a védett terület nyugati peremén magasodó dombvonulaton álló első magaslest. A madármegfigyelésre érkező társaságban egész családok is voltak. Ágoston Attila törökkanizsai állatorvos feleségével és két fiával érkezett az egész napos túrára.
– Az első úti célunk Melencénél a Rusanda-tó és környéke volt, madarász-egyesületünk tagjai a gyógyfürdő parkjában madárhálókat állítottak fel és itt mutatták be, hogy a gyakorlatban hogyan is néz ki az énekesmadarak befogása és gyűrűzése. A hálóba került cinegéket a gyerekek és felnőttek kíváncsi tekintetétől kísérve gyűrűzték meg és engedték szabadon.
Őszi napsütésben Aracs párától elmosódó távoli sziluettje darvakkal
A Sóskopón ilyenkor ősszel több ezres vadliba-, réce- és darucsapatok verődnek össze. A szikes tó fölé magasodó partról jól rálátni a vízre. Ottjártunkkor a nálunk ritka, kóborló vörösnyakú ludakat is sikerült megfigyelni. Távolabb, az aracsi romtemplom környékén, a nagy kukoricatarlókon több száz daru szedegette az elhullott kukoricaszemeket, de a kelő búzából is csipegetnek, a szántókon pedig egerésznek, pockoznak. Egészen a fagyok beálltáig gyűjtik az energiát, aztán zömük tovább vonul Afrika felé, de minden télen szép számban maradnak áttelelő darvak is. A mezőgazdasági területeken mindig találnak annyi eleséget, hogy kihúzzák tavaszig.
Látogatásunk alkalmával megvártuk a naplementét a Sóskopó partján, de ezúttal a darvak nem szálltak be éjszakázni a vízre. Ennek egyik oka lehet, hogy a csapadékos nyár miatt magasan áll a víz a Sóskopón, a mély vízbe pedig nem szállnak be a darvak. A szokásosnál melegebb novemberben ráérősen vonulgattak, intenzívebb daruhúzásra a hónap végén, december elején számíthatunk – mondta a madarak világában is járatos állatorvos.
