Alaposan meglepte a szerb csúcsvezetést pénteki látogatásakor Orbán Viktor magyar miniszterelnök friss, újszerű és közvetlenül őszinte hangnemével és stílusával. Olyannyira, hogy a mindig visszafogott és tartózkodó Mirko Cvetković – észrevehetően fellelkesedve az elhangzottakon, a protokolltól eltérve – visszalépett a mikrofonhoz, hogy külön hálás köszönetet mondjon Orbánnak a szép és biztató szavakért.
Boris Tadić szerb államfő meg annyira nekibuzdult a szerbek erényeinek említése hallatán Orbán Viktor méltatása után, hogy a sajtótájékoztató végén a protokollvezetőkhöz fordulva megkérdezte: No questions? Azt szerette volna megkérdezni, hogy az újságíróknak van-e kérdezési lehetősége, úgy téve, mintha ez nem tőle függne, hanem a háttérből irányítók ügye lenne. Persze azt a választ kapta hogy: No questions! Mert jó előre ő maga ezt az utasítást adta ki, amit utólag már biztos megbánt. Valószínűleg szívesen vette volna, ha a magyar fél mond még további sok szépet és jót róluk. Hízelgett volna a hiúságának. De a protokoll szigorú szabályain menet közben változtatni nem lehet. Még Szerbiában sem.
Az történt ugyanis, hogy Orbán Viktor pénteken előbb Mirko Cvetkovićtyal találkozott, majd a tárgyalást követően együtt nyilatkoztak a sajtónak, s ott kérdéseket is fel lehetett tenni. Az újságírók persze jól tudják, hogy a szerb kormányfőtől nem sok értelme van érdeklődni bármi iránt, ami be is bizonyosodott, mert a felvetődő dilemmákra nem tudott érdemleges feleletet adni, hiszen ő is jól tudja, hogy egyedül Boris Tadić hivatott a válaszadásra. Azt meg előre lehetett tudni – mert bejelentették a média képviselőinek –, hogy a köztársasági elnöknél kérdezési lehetőség nem lesz.
Cvetkovićnál Orbán Viktor a bizalomépítésről beszélt, és támogatásáról biztosította Szerbiát az EU-csatlakozási folyamatban, mondván: minden felmerülő kérdésben számíthatnak Magyarországra, amit a két kormány között létrejövő forró vonal hivatott majd a jövőben még könnyebbé tenni. Magyarország azon lesz, hogy Szerbia minél könnyebben teljesíteni tudja az európai uniós elvárásokat, amire Orbán Viktor meggyőződése szerint Szerbia képes, hiszen Magyarországról úgy látják, hogy legalább két olyan tulajdonsággal dicsekedhetnek a szerbek, amelyek sikeressé teszik őket. A büszkeség és a küzdőképesség olyan erőforrás, amely – ha érvényesül a csatlakozási tárgyalás folyamán – csak előnyére válik az országnak. A felmerülő nehézségek leküzdhetők, csak kitartónak kell lennie a vezetésnek, mint ahogy ezt eddig is tette, ezzel bátorította Szerbiát a magyar miniszterelnök. Ettől hatódott meg a szerb kormányfő, ezért köszönte meg a biztatást és a dicsérő szavakat.
Ezt követően került sor a találkozóra a szerb államfőnél, ahol Boris Tadić egy félmondat erejéig megfogalmazta: Szerbiának az az elvárása, hogy Magyarország európai uniós elnöksége alatt sor kerülhessen a tagjelöltségi státus szorgalmazására. Mire Orbán Viktor készen állt a válasszal, hogy Európa fejlődésének húzóereje szerinte a közép-európai térség a Balti-tengertől az Adriáig, amibe természetesen beletartozik Szerbia is. Meggyőződése, nem az a fontos, hogy egy ország az Európai Unióban van, vagy sem, s ki van kívül jelenleg a körön, hanem az a lényeg, hogy ebben a térségben a két szomszédos ország egymásra van utalva. Budapestről jó szemmel nézik a szerb kormányzat törekvését az Európai Unió szabta feltételek minél jobb teljesítéséért, s mindenben segíteni, támogatni fogják Szerbiát ebbéli törekvésében. A magyar elnökség alatt pedig (január 1-jétől június 30-éig) prioritásként kezelik majd ezt az ügyet. Mindezt megtoldotta még a szerb sportolók erényeinek említésével, mely szerint jó harcosok, nagy méltósággal küzdenek, nem adják fel egykönnyen, amit ő a Magyarországon különösen a labdajátékok terén jeleskedő szerb sportolóknál tapasztalt. És ezt külön nagyra becsüli, tette hozzá.
Talán ennek hallatán bánta meg leginkább Tadić elnök, hogy úgy rendelkezett, ne tehessenek fel kérdéseket az újságírók a sajtótájékoztató után.
Azért mégis megpróbálkozott, egy kísérletet tett: No questions. A válasz egyértelmű volt, kérdezni pedig nem lehetett. Ennek az volt a szépséghibája a média számára, hogy nem kaphattunk feleletet arra, hogy vajon jövőre együtt koszorúznak-e a magyar és a szerb hatalom képviselői az 1944/45-ös magyar áldozatok emlékeinél, és hogy visszakerül-e Bácskába Magyarkanizsa, Zenta és Ada község az új körzetesítésnek köszönhetően.
