Nikowitz Oszkár, Magyarország új belgrádi nagykövete november 22-én kezdte meg szolgálatát, éppen azon a héten, amikor a szerb–magyar gazdasági vegyes bizottság ülésezett Belgrádban és Orbán Viktor magyar miniszterelnök látogatást tett Szerbiában. Úgy mondja, még nem teljes értékű nagykövet, mert a megbízólevelét még nem adta át a köztársasági elnöknek, ezért nem is lehetett ott, amikor Orbán Viktor miniszterelnök Boris Tadić köztársasági elnökkel folytatott megbeszélést. A megbízólevél átadására várhatóan december folyamán sor kerül, hiszen erre kapott ígéretet.
Ezzel a kérdéssel indítottuk a nagykövet úr lapunknak adott interjúját:
– Remélem, a megbízólevél átadására decemberben sor kerül, mert jövőre, amikor az Európai Unió soros elnökei leszünk, kényelmetlen volna, ha a protokoll miatt nem vehetnék részt azokon az összejöveteleken, amelyeket az elnök úr is megtisztel jelenlétével.
Mikor tudta meg, hogy nagykövet lesz Szerbiában, és milyen érzéssel jött ide hozzánk?
– Rövid külügyminisztériumi pályafutásom után (12 évet töltöttem ott) éppen betöltöttem a 60. életévemet, s akkor, a törvény értelmében elmehettem nyugdíjba. Nagy megtiszteltetésnek vettem, amikor a kormányváltás után, augusztus közepén jelezték, hogy szükség volna a tapasztalatomra. Szerbia és a Balkán kiemelten fontos területe a magyar külpolitikának, mégis viszonylag kevés az ember, aki ezzel hivatásszerűen foglalkozik. Őszintén megmondom, a választások után gondoltam arra, hogy valamilyen módon be fogok tudni segíteni, de erre a kinevezésre nem számítottam. Meg is hatódtam, hiszen a belgrádi nagyköveti tisztség a szememben mindig a legfontosabb diplomáciai helyek egyike volt. Számomra, a dolgok lényegét tekintve, mindig egyet kell, hogy jelentsen a magyar külpolitika, nemzetpolitika és szomszédságpolitika, és ennek megjelenítésére Belgrád kiváló lehetőséget kínál.
Milyen viszony fűzi Szerbiához, Vajdasághoz, a vajdasági magyarokhoz korábbról?
– Nagyon szoros. Azt szoktam mondani: én genetikailag bácskai vagyok, ugyanis édesapám és édesanyám itt született. Ők aztán menekülni kényszerültek, és én már Magyarországon születtem, de úgy érzem, hogy százszázalékosan ide is tartozom, az itteni magyarokkal egy anyagból vagyok gyúrva. A rokoni szálak révén is kötődöm ide, sok kedves rokonom él itt.
Amikor a köztisztviselői pályafutásomat elkezdtem, 1995-ben, a Határon Túli Magyarok Hivatalában, akkor a vajdasági magyarokért és a volt jugoszláviai tagköztársaságokban élő magyarokért voltam a felelős. Akkor ismerkedtem meg először a vajdasági magyar közélet és politikai élet szereplőivel. Még előbb,életem egy korábbi szakaszában pedig filmfordítóként és fordítóként dolgoztam. Így, a jugoszláv filmek, könyvek, művek fordítása kapcsán ezer szállal kötődöm a szerb kultúrához. Az utazások, a rokoni és szakmai ismeretségek révén a hosszú évek során széles körű kapcsolatrendszerre tettem szert Szerbiában. Ezt hasznosítottam, előbb a Határon Túli Magyarok Hivatalában, majd a külügyminisztériumban, és remélem, hogy nagykövetként is tudom majd kamatoztatni.
Szerbiai kiküldetésének kezdete majdnem egybeesett a szerb–magyar vegyes bizottság belgrádi ülésével és Orbán Viktor miniszterelnök úr itteni látogatásával. Ennél jobb kezdetet álmodni sem lehetne.
A miniszterelnöki látogatás egyébként nagyon jól sikerült. A plenáris tárgyalás során minden elhangzott szónak megvolt a maga jelentősége, és biztos, hogy az elhangzottaknak lesz következménye. Az ígéretek ez alkalommal nem maradnak üres szavak, mert a szándék mögött őszinteség van.
A gazdasági egyeztetés és az újvidéki új iroda megnyitása után várható-e a két ország közötti gazdasági együttműködés fellendülése?
– Nem vagyok gazdasági szakember, így csak a saját vágyaimat tudom belegondolni a válaszba: igen. De nem egyetlen dologtól (az újvidéki Magyar Információs Pont megnyitásától) fog megélénkülni az együttműködés, hanem szerintem azért, mert az ülések hangulatán azt láttam, hogy tényleg őszinte szándék húzódik meg a felek akarata mögött. Itt van egymás mellett két ország, amelyik nehéz periódust él át gazdaságilag, és mind a kettőben egyre inkább rádöbbennek, hogy könnyebb lesz, ha egymás kezét megfogva próbálják kihúzni magukat a bajból. Van néhány terület, ahol nélkülözhetetlen az infrastrukturális fejlesztés. Mindkét delegáció kiemelte – egymástól függetlenül – a Belgrád–Budapest-vasút pillanatnyi állapotának abszurditását, tudniillik, hogy annak, aki vonattal szeretne Belgrádból Budapestre menni, 9 órát kell utaznia. Mindkét fél úgy látja, hogy ez méltatlan a két ország közötti jó viszonyhoz, de a 21. századhoz és Európához is. Szavakkal is megfogalmazódott, hogy ha ez így marad, az mindkét ország szégyene lesz.
A magyar miniszterelnök és a szerb köztársasági elnök tárgyalása során felmerült-e és előrébb mozdult-e a körzetesítés(Magyarkanizsa, Ada és Zenta község visszacsatolása Bácskához) és az 1944/1945-ös áldozatokról való közös megemlékezése ügye?
– Egyik négyszemközti megbeszélésen sem voltam jelen, de azt tudom, hogy ezek a kérdések felmerültek. A körzethatárok visszaállításának megvizsgálására azóta is tettek utalást, de itt technikai nehézségek vannak, mert a körzethatárok meghúzásához nagyon sok járulékos feladat párosul. Mindenesetre bízunk az ígéret őszinteségében. Fontos, hogy létrejött egy új viszony a magyar kormány és a vajdasági magyarok között, valamint a magyar kormány és a szerb kormány között, és ennek alapján a vajdasági magyarok igényeinek a budapesti támogatását itt nem veszik rossz néven, s így ezek a kérdések nem fognak elsikkadni.
Az 1944/1945-ös elégtétellel hogy áll a helyzet?
– Ez a kérdés a két ország közötti kevés úgynevezett „nyitott kérdés” egyike. Tudomásom szerint szó esett róla az elnök úrral való találkozáson, és azt hiszem, bízhatunk abban, hogy előbb-utóbb pont kerül a mondat végére. Azt kell mondanom, hogy az 1944-es véres magyarellenes atrocitások feltárása kapcsán most már határozottan elindult valami. Nemcsak arra kell gondolni itt, hogy hamarosan összeül a történész vegyes bizottság, és majd tudományos vizsgálattal megállapítja a pontos adatokat, számokat és esetleg a bűnösök neveit, hanem hogy politikailag is van szándék szerb részről ennek a feldolgozására. Az 1944 őszén elkövetett véres megtorlássorozatot a mai demokratikus és Európa-orientált szerb kormány úgy zárhatja le méltóképpen, hogy osztozik a magyar közösség gyászában, és ezzel rehabilitálja a megalázott magyar nemzeti közösséget. A múlt feltárása és beismerése a szerb állam részéről most azzal is aktuálissá vált, hogy Belgrád környékén megtalálták azokat a tömegsírokat, ahol szerbek estek tízezerszámra áldozatául a partizánok vérengzésének és persze más nemzetiségűek, például németek is nagy számban. Világos, hogy ezzel nem lehet hosszú ideig kimondás nélkül együtt élni.
Ennek a kimondásnak mikor jön el az ideje?
– Az elnök úr ígéretet tett rá, hogy a történész vegyes bizottság munkájának megindulását követően rövidesen sor kerül egy olyan politikai gesztusra, amely egyértelműen jelzi az itteni magyarság számára, hogy a mai szerb állam kész erre a bizonyos rehabilitálásra. Azaz reményeink szerint arra, hogy a háború után, elsősorban a ’42-es magyar gazemberségek miatt miránk, magyarokra ragasztott és bizonyos tekintetben mind a mai napig viselt „háborús bűnös és fasiszta” szégyenbélyeget egyszer s mindenkorra levegye. A már eddig rendelkezésre álló adatok alapján is, tehát még mielőtt a feltehetően hosszú évekig tartó vizsgálat lezárulna – világos ugyanis, hogy a magyar áldozatok többsége ártatlanul pusztult el. Hogy mikor és milyen formában kerül sor erre a gesztusra, arra még nem tudok választ adni.
Šurda – Többen tudják, hogy én fordítottam a Magyarországon közkedveltté vált Šurdilović-filmet, a Forró szél című sorozatot, 12 részen keresztül elhangzott a nevem, mint a magyar szöveg gazdájáé, ezért néhány barátom azóta is „Surdáz” engem. Pedig az egyetlen hasonlóság köztünk, hogy a reggeli kávé nélkül én sem tudok magamhoz térni. |
A következő évben Magyarország lesz az Európai Unió elnöklő tagállama. Miben tud majd ez alatt az idő alatt segíteni Szerbiának a csatlakozási folyamatban?
– Az európai uniós elnökség nem csodafegyver, nem jelent akkora eszközt Magyarország kezében, amivel bármit, mintegy varázspálcával, el lehet érni és intézni. Az uniós elnökségünk, maga az elnöklés hatásköre a lisszaboni szerződéssel csökkent, de van lehetőség rá, hogy Magyarország az eddigieknél jobban érvényesítse a befolyását. Tényleg azt szeretnénk elérni, hogy a balkáni országok, köztük Szerbia csatlakozása ne kerüljön le napirendről. Európa a Balkán nélkül csonka, abszurd, szinte ki van harapva egy rész az Európai Unióból. Számunkra érdek a teljes Európa földrajzi egységének és az Európai Unió határainak egységbe hozása, s ezért a Balkán csatlakozása. Nem lehet komolyan foglalkozni mással addig – pl. hiteltelen a török csatlakozással való foglalkozás is –, amíg itt van ez az űr az Európai Unión belül.
A Duna-stratégia elfogadása is a magyar elnökség idején esedékes, amivel 150 éves álom válik valóra Közép-Európában, hiszen 14 ország a maga 115 millió lakosával kerül közelebb egymáshoz a gazdaság, a kultúra terén és sok más egyéb területen. Magyarország kezdeményezésére a kis- és középvállalatokra is kiterjesztik ezt. Mennyiben hathat ki ez Magyarország és Szerbia kölcsönös gazdasági tevékenységének felélénkítésére?
– A Duna hatalmas jelkép, és a Duna-stratégiának számos eleme vár megvalósításra. A kis- és középvállalkozások fejlesztése csak egyike ezeknek, és mindennek egybe kell esnie számos térségi infrastrukturális fejlesztéssel is, ami számunkra, Magyarország számára roppant fontos. Ha a kis- és középvállalkozások fejlesztésére valóban sor kerül, és ha ez a Duna-stratégia keretében folyik, akkor biztos vagyok benne, hogy tudunk elkülöníteni plusz forrásokat, magyarán jut majd pénz ezekre a pályázatokra. A gazdasági vegyes bizottság ülésén is sokat emlegették ezt a kérdést, különösen a mezőgazdasági, élelmiszer-ipari feldolgozásra vonatkozólag, a biotermelési tervek kapcsán, amelyek nem nagy cégekhez kapcsolódnak, hanem a határ két oldalán kisvállalkozók együttműködését feltételezik. Optimista vagyok, ennek lesz jövője.
A magyar állampolgárság kérelmezése tekintetében mi a javaslatuk, hogy az újvidékiek és az annál délebbre levő részeken élő magyarok Belgrád felé gravitáljanak?
– Szeretnék a vajdasági magyar sajtóhoz és a média szócsöveihez fordulni azért, hogy minden technikai részletet tegyen nyilvánvalóvá, és adjon teret ennek a kérdésnek, mert örömünkre szolgálna, ha minél többen folyamodnának magyar állampolgárságért, és ha ennek a megszerzése zökkenőmentesen történne. Be lehet jelentkezni Szabadkán és Belgrádban is. Ez egy folyamat, a magyar állampolgárság nem fogy el, tehát ne gondoljanak arra, hogy aki előbb jelentkezik, az megkapja, aki pedig később, annak nem marad semmi. A belgrádi konzulátus szeretné egy kicsit tehermentesíteni a szabadkait, ezért felhívjuk azoknak a figyelmét, akik Dél-Bánátban, Dél-Bácskában élnek, mindazokét a magyarokét, akik könnyebben jönnek Belgrádba, hogy jöjjenek el hozzánk, jelentkezzenek be ide. Itt nálunk ugyanúgy beadhatják a kérelmet, mint Szabadkán, és rövidebb várakozásra, kisebb sorban állásra számíthatnak.
