A horgosi Október 10. Általános Iskola két épületében (Kispiac is ide tartozik) 686 diák tanul, két váltásban okítják a nebulókat magyar és szerb nyelven. Az iskolának kereken száz roma, azaz cigány diákja van, akiknek egy része nem kis fejtörést okoz az oktatási intézmény vezetésének és tanári karának. A horgosi cigány gyerekek magyar osztályokba járnak, igaz, legtöbbjük csak kényszerből teszi ezt. A családi pótlék folyósítása attól függ, hogy a roma család iskoláskorú gyerekei járnak-e rendszeresen iskolába.
Az utcán cseperedő cigány gyerekek alig tanulnak meg magyarul, mire óvodába, iskolába indulnak. Már a kezdet kezdetén nagy, később is behozhatatlan hátránnyal kezdik az iskolát. Eljutnak az ötödik osztályba, ott azután egy részük tartósan leragad. Ők képezik az igazi problémát, a tanulásban lemaradt, de nyolcadikos testi fejlettségű ifjak gyakran bántalmazzák a tőlük több évvel fiatalabb osztálytársaikat. Az órán folyó munkába gyakorlatilag lehetetlen őket bekapcsolni. A tanároknak is visszafeleselnek, a tanárnőkkel szemtelenkednek.
A roma családokban az iskolázatlan szülők nem foglalkoznak az aprónéppel, a minimális életvitelhez szükséges anyagi javak előteremtése is gyakran meghaladja erejüket és képességüket. Sajnos a törvénnyel is gyakran összeütközésbe kerülnek. A rendszerint 3-4 vagy még több gyerekes családokban arra sincs mód, hogy beszerezzék a tankönyveket. Az iskolában kapnak füzetet és ceruzát, de ez nem elégséges.
HÁNY ROMA VAN?
Horváth Tibor, a helybeli roma kisebbség érdekvédelmi szervezetének, a Pharo Dromnak az elnöke elmondta, hogy a helybeli cigányság legnagyobb problémája a munkanélküliség, a súlyos szociális helyzetben a tanulatlan kisebbségtől nehéz elvárni, hogy iskoláztassa gyermekeit. A horgosi felnőtt cigány népességből mindössze, három férfinak van állandó munkahelye. A többiek alkalmi munkából, szociális segélyből és családi pótlékból tengetik mindennapjaikat.
– Civil szervezetünknek volt néhány sikeres projektuma, és jelenleg is pályáztunk közmunka végzésére, ha a tartománytól kapunk pénzt, 15-en dolgozhatnak 2-3 hónapot. Amikor vannak földmunkák, megszervezem a csoportokat, és ássuk az árkot, de évente még fél évet sem sikerül dolgozni, mert ennyi embernek nincs munka a környéken. A téli hónapokban az önkormányzat támogatásával ingyen ebédet kaptak a roma diákok és a többi rászoruló. Amennyiben az iskola megszervezi a felnőttképzést, azon leszünk, hogy minél több horgosi roma jelentkezzen a képzésre, és legalább általános iskolai végzettségre tegyen szert.
A magyarkanizsai önkormányzat Romaház kialakítását tervezi, de szerintem ezt Horgoson kellene létrehozni, itt sokkal több a szociális eset. A roma gyerekek otthon nem tanulnak, a diákoknak egész napos benntartózkodást kellene szervezni az iskolában, ahol foglalkoznának velük, és akkor talán jobban a tanulnának – mondta a romák helyi vezetője.
Még azt sem lehet pontosan tudni, hogy valójában hány cigány él Horgoson. A népszámlálási adatok szerint a településnek 6300 lakosa van, a nyilvántartásba vett romák száma kettő híján 300 fő. A Pharo Drom (Nehéz Út) elnöke szerint is a nyilvántartottaknál több, mintegy ötszáz fő a horgosi romák száma.
FELZÁRKÜZTATÓ PROGRAM
Az általános iskola igazgatója, Goran Nikičić arra panaszkodik, hogy az iskola vezetésének és az osztályfőnököknek alig van kapcsolatuk a roma szülőkkel, még a szülői értekezletekre sem járnak el, aktív részvételük nélkül viszont nem sok esély van a halmozódó problémák megoldására, nem is beszélve a roma tanulók felzárkóztatására tett próbálkozásokról.
– Nincs kifogásunk a roma lakosság ellen, de nem mellékes, hogy a mai iskolarendszerben hogyan tudunk velük dolgozni. Keressük a megoldást, hogyan lehetne a tanítást gyakorlatilag bojkottáló roma diákokat rávenni a munkára. A tanárok úgy érzik, hogy nincs eszköz a kezükben, amivel motiválni tudnák a roma gyereket. A problémás diákok nagyon is tisztában vannak azzal, hogy nem rúghatjuk ki őket, legfeljebb egy újabb megrovót kapnak, és visszaélnek a helyzettel.
Az uniós normáknak megfelelően a hazai oktatásban is integrált tagozatokba tanulhatnak a roma gyerekek, fokozatosan szüntetjük meg a tiszta roma osztályokat, bár még van roma osztály, de csak azok járnak oda, akiknek a szülei ehhez ragaszkodtak. Minden osztályba 4-8 roma diák jár. A probléma az alsó tagozatból a felsőbe való jutáskor kezdődik. Valljuk be, a szociálisan elhanyagolt gyerekek számára a jelenlegi felsőoktatási program túl nehéz. Az Oktatási Minisztériumtól kértünk egy kisegítő tanárt, de a minisztérium azt válaszolta, hogy nem illetékes. A tartományi és a községi illetékesekhez is fordultunk segítségért. Márciusban volt egy megbeszélés Magyarkanizsán, amelyen részt vettek a roma szervezetek képviselői, a szabadkai roma edukációs központ képviselője és a tartományi romaprogram felelőse is. Elmondtuk, hogyan látjuk az iskolában a roma diákok tanulásának, a lemaradásuknak a problémáját. Például napközis felzárkóztató roma tagozat megnyitásával, roma asszisztens felvételével talán javíthatnánk a helyzeten, de úgy tűnik, hogy ebben a tanévben már nem fog megvalósulni a felzárkóztató képzés.
A gyerekek elhanyagoltak, a roma szülőket nem érdekli tanul-e a gyerek, és hogyan viselkedik az iskolában. Külön roma szülői tanácsokat tartunk, de erre is egyre kevesebben jönnek el a szülők, nem működnek együtt az iskolával. Szeretnénk hatékonyabban együttműködni a helyi közösséggel, a magyarkanizsai önkormányzattal és a civil szervezetekkel, mivel a probléma túlnőtt iskolánk keretein.
Horgoson az elmúlt tíz évben nem volt olyan tanuló, aki eljutott volna az egyetemig. Jelenleg látok esélyt 3-4 roma diák továbbtanulására. Ha a község hajlandó lenne támogatni a továbbtanulásukat, akkor leghamarabb nyolc év múlva akár diplomás pedagógus is kerülhet ki közülük – mondta az igazgató.
LEKÖPIK A TANÁRT ?
Bata János német nyelvszakos tanár naponta szembesül a problémás diákokkal:
– Nem kizárólag a roma gyerekek a problémásak, de a zömük közülük kerül ki. Felszerelés nélkül jönnek az iskolába, a tanár nem tudja őket bekapcsolni az órán folyó munkába, hiába szólítja fel, feleletet nem kap. Nem is törekednek arra, hogy megpróbálják kísérni az óra menetét, zavarják a tanítást. Legkevésbé a gyerekek hibásak a kialakult helyzetért. A társadalom perifériájára szorult népcsoportból kerülnek ki a problémás diákok. Amíg a társadalom szociálisan nem tudja őket integrálni, a probléma gyökere megmarad.
A konkrét problémák, melyekkel a pedagógusoknak nap nap után szembe kell nézniük, a három magyar ötödik osztályban csúcsosodnak ki. Ezekben az osztályokban 5-8 roma tanuló van, ami önmagában nem kellene, hogy problémát jelentsen, viszont egy részüknek már nyolcadikban volna a helye. Az idősebbek terrorizálják a kicsiket, elveszik felszerelésüket, megverik, megszégyenítik osztálytársaikat. Az órán szidják a tanárnők anyját, vizes szivacsot nyomnak a nyakukba, leköpik. A minimális viselkedési normákat sem tartják tiszteletben az iskolában. Semmilyen szabálynak nem hajlandóak magukat alávetni, semmi sem szab nekik gátat.
A rendbontók megfékezésének eszköze lehetne a családi pótlék megvonása a visszaeső tanulók szüleitől, s ha majd az illető diák bebizonyítaná viselkedésével, hogy az iskolai munka feltételeinek hajlandó magát alávetni, akkor a következő hónaptól ugyanúgy folyósítanák családjának a pótlékot, mint korábban.
A felzárkóztatás szerintem is nagyon fontos lenne, segítene a roma tanulókon, mert aki képtelen követni a tananyagot, előbb-utóbb valamilyen negatív formában kifejezésre fogja juttatni frusztrációját, s megpróbál kitörni ebből a helyzetből, ami rendszerint agresszivitásban nyilvánul meg. Azzal, hogy ezeket a gyereket vegyes osztályokba kényszerítjük, tulajdonképpen csak ártunk nekik. És ezt nem nemzeti vagy más alapon történő megkülönböztetésből mondjuk, a tények önmagukért beszélnek. Amíg az illetékesek nem hajlandók szembesülni a roma oktatás problémakörével, addig a pedagógusoknak naponta ugyanazokkal a súlyos problémákkal kell megküzdeniük, aminek az egész oktatás a kárát látja. Elvágjuk a fejlődésük lehetőségének az útját is, és ezekből a gyerekekből lesznek később a szociális estek, a bűnözők. A társadalom saját magának termeli ki a problémás polgárokat – mondta meggyőződéssel Bata János.
A horgosi helyi közösség tanácselnöke, Takács József hasonlóan vélekedik az oktatásban uralkodó állapotokról, és támogatja az iskolának a probléma megoldására tett kezdeményezéseit, de a költségek viselésében nem tud érdemben részt vállalni. A magyarkanizsai önkormányzattól évi félmillió dinárt kapnak a helyi közösség működtetésére, ami semmire sem elég, a helyi járulékból fizetik a titkárt, a megmaradó pénzt pedig a zöldövezet, a közterületek stb. fenntartására költik.
A horgosi iskolában uralkodó állapotokkal kapcsolatban szerettük volna megszólaltatni dr. JosipLepeš főiskolai tanárt, a magyarkanizsai önkormányzat oktatási tanácsosát, de mint mondta, érdemi eredményekről még nem számolhat be, a következő tanévtől azonban pozitív változások várhatók.
