Esőben táncolással ért véget szombaton az idei Etnofest. A június elsején kezdődő programsorozat, amely a világzenének adott teret, s amelyen neves hazai és külföldi együttesek szórakoztatták a közönséget, pénteken és szombaton ért el a csúcspontjához: a palicsi Szabadtéri Színpadon három-három koncertet élvezhettek a látogatók.
A pénteki nap koncertjeinek sorát a szabadkai Cadabra együttes nyitotta meg. A hol energikusan hömpölygő, hol bűbájosan melankolikus hangzásvilág megfelelő ráhangolódást nyújtott a fesztiváli hangulatra, hogy az őket követő osztrák–brazil Célia Mara együttesének fellépésénél már a közönség táncba is kezdjen – először csak visszafogottan a színpadnál. Ám a fergeteges brazil dallamok nem sokkal később már egyre többeket csábított a színpad elé, s a hihetetlenül vitális énekesnő kérésére a pörgő, forgó táncolókkal és az ülőhelyükön dülöngélő közönséggel is együtt szólt végül a Baila me, Baila me. A koncertet az elektronikus zene kedvelői is élvezhették, ugyanis az akusztikus gitár hangjaiba különleges hangzást nyújtva két lemezlovas jóvoltából gépzene-hangok is vegyültek – kimondottan jólesően. A pénteki levezetést a Thália színpadon, tehát közel a közönséghez, a németországi Mellow&Pyro formációnak köszönhettük. A két fiatal srác egyrészt kiszámíthatatlanságukkal okozott kellemes meglepetést: egyik pillanatban még hip-hop szólt, a másikban reggae, hogy azután latin dallamokra táncoltassanak. Üde, vidám hangulat, elégedetten távozók.
Szombat délutántól már folyamatosan kiadós esővel fenyegetőztek az égiek. Valószínűleg ezt tartott vissza sokakat, s ezért történhetett meg, hogy bizony a szombati koncertek látogatottsága a péntekinél sajnos gyérebb volt. Az első együttes, a Spanyolországból érkező Brigada Bravo&Diaz fellépését még eső nélkül élvezhettük. A dzsesszes hangzás ugyan vérpezsdítőnek nem volt mondható, de a hagyományos spanyol dalokat ilyen sajátos feldolgozásban, tekerőlantszerű hangszerrel és gitárral előadva hallgatni mindenképpen felemelő érzés volt. Az őket követő újvidéki Boris Kovač&La Campanella a műsorfüzet szerint szentimentális utazásra csábított egy történelem utáni világba. Az utolsó, energikus, táncba hívó dal felcsendülésével azután az eső is megeredt. A közönség fogyatkozni is kezdett, ám a legkitartóbbak mégsem hagyták elúszni a fesztivál egyik legnagyobb durranását, a belga, francia, boszniai és szerb tagokból álló Balkan Banquets együttes koncertjét. A szűnni nem akaró esőben is a fesztiválozókkal az együttes megosztotta a fedett színpadot, ahol testközelben az együttes életerőt sugárzó tagjaival végül egy fergeteges, hamisítatlanul balkáni hangulatú buli kerekedett, amely méltó pontot tett az idei, sorrendben hatodik Etnofest végére.
