Nagy volt a füstje és a lángja is a közelmúltban Zentától Nagykikindára tartó szerelvénynek. A dízelmozdony vontatta „kompozíció” számos helyen felgyújtotta a vasúti töltés mentén elterülő füves, gazos, nádas területeket, több helyütt még a gabona is lángra kapott, és vasúti berendezések váltak a tűz martalékává.
A teherszerelvény nyomvonalán bőven akadt munkája a zentai és a csókai tűzoltóknak. A katasztrófával fenyegető tüzek megfékezéséből derekasan kivették részüket az önkéntes tűzoltók is.
Az eset kapcsán számos kérdés merült fel, többek között a bűnvádi felelősség kérdése is igencsak aktuális, hiszen a felcsapó lángok nyomán komoly értékek forogtak veszélyben. A szikrát okádó dízelmozdony nyomában több mint 10 hektár füves terület égett, póznák gyulladtak ki, a lángok egy aratásra váró árpaparcellára is átterjedtek. Nagyobb baj is lehetett volna, ha a tűzoltók nem fékezik meg időben a tűz tovaterjedését, hiszen Csókánál a felüljáró mellett található benzinkút, transzformátor-állomás és gázelosztó is. Zentán a Tisza-hídra vezető töltés mentén alig tíz-egynéhány méterre a lakóházaktól égett a száraz fű és a bozótos.
A Nagykikindára berobogott dízelmozdonyról a Vasúti Szállítóvállalat felügyelő bizottsága és a nagykikindai biztonsági szolgálat szakemberei megállapították, hogy műszakilag „kifogástalan” állapotban volt, és a szerelvény tovább haladhatott Nagybecskerek irányában. A felügyelőség jelentéséből az szűrhető le, hogy a dízelmozdonnyal – habár fél Bánátot felgyújtotta – semmi gond sincs, nem igényel javítást, szervizelés nélkül közlekedhet tovább. A kipufogó a túlterhelés miatt okádott tüzet, mint valami szikraszóró, de a jelentés szerint, csak akkor, amikor a mozdonyvezető gázt adott, azaz gyorsított. Üres vagonokat húzott a mozdony, mégis túl volt terhelve?
A mozdonynak a zentai Tisza-hídra hosszú kaptatón kellett felhúzni a több mint fél kilométer hosszú szerelvényt. Hányta is a szikrát rendesen. Na, de amikor átvergődött a hídon, a túloldalon már lejtőn futott egészen Csókáig, ennek ellenére ezen a szakaszon is felcsaptak a lángok, tehát mégsem lehetett műszakilag teljesen rendben az a mozdony. A tűzvonat a csókai vasútállomás bejáratánál a jelzőberendezést is kiégette! Mindebből lemérhető, hogy valójában mekkora veszélyt is jelentett ez a szerelvény Zentától Nagykikindáig, majd tovább Nagybecskerekig.
Felvetődik továbbá a kérdés, hogy a mozdonyvezető, a nagykikindai Dragiša Bajin amikor látta – mert látnia kellett az égő mezőket –, hogy a vasút nyomvonala mentén itt is, ott is sűrű füst száll fel, lángok nyaldossák a vasúti töltés oldalát, akkor miért nem állította meg a szerelvényt? A hétköznapi ember logikája itt sem működik. A vizsgálatot végző szervek helyénvalónak találták a mozdonyvezető magatartását, ugyanis a szolgálati szabályzat, vagy nevezzük munkahelyi előírásnak, nem rendelkezik arról, hogy ilyen esetben meg kellene állítani a vonatot. A Vasúti Szállítóvállalat védelmébe vette a mozdonyvezetőt, ugyanis szerintük, ha megállította volna a szerelvényt, ezzel veszélyeztette volna a vasúti közlekedés biztonságát. Nem is a nyílt vágányon kellett volna megállnia, megtehette volna ugyanezt például a csókai vagy a padéi vasútállomás valamelyik rendezővágányán vagy mellékvágányán.
Mennyire forgalmas, mennyire sűrű a közlekedés Zenta és Nagykikinda közötti szárnyvonalon? Olykor napokig egyetlen teherszerelvény sem halad át a csókai vasútállomáson.
A csókai és a padéi állomás dolgozói figyelmeztették a mozdonyvezetőt, hogy a tüzet okádó masinájával felperzseli a környéket, ennek ellenére folytatta útját a tűzvonat. A mozdonyvezető később figyelmeztetés nélkül adta át a mozdonyt az őt leváltó kollégájának, nem szólt arról, mi minden történt útközben, hány helyen okozott tüzet, és mekkora kockázattal jár a vasparipa vezetése. A fentiekből leszűrhető, hogy a Vasúti Szállítóvállalat vizsgálószervei nem akartak fegyelmi eljárást indítani a mozdonyvezető ellen.
A nyár küszöbén, az aratás kezdetén vagyunk. Minden községben külön figyelmeztetik a polgárokat a szigorú tűzgyújtási tilalomra. A tűzvonat esete azonban bebizonyította, hogy a tiltások alól mindig vannak kivételek. Ha már a tiltás nem vonatkozik a vonatokra, vagy nem hajlandók tudomásul venni a potenciális veszélyt, mindenesetre az aratásban részvevő traktorokhoz és az arató-cséplő gépekhez hasonlóan nem ártana a tűzvonatra is legalább szikrafogót szerelni. Ezzel az egyszerű, és nem is drága beavatkozással talán meglehetne előzni a nagyobb bajt, nehogy a zentai vasútállomáson időről-időre felszaporodó vagonokat elvontató dízelmozdony a június 13-ai szerencsétlen naphoz hasonlóan ismét lángra lobbantsa a fél Bánátot.
