A Magyar Szó gazdag és szerencsés.
Annak ellenére, hogy a fizetésekből, amelyeket folyósít vagy meg lehet élni a hónap végéig vagy nem, annak ellenére, hogy az olvasói reagálás dicséret vagy számonkérés, annak ellenére, hogy a kollégáktól érkező építőjellegű kritika mellett nem díjaz, nem tanít és nem ró meg, és annak ellenére, hogy néha öt percet is igényel egy-egy számítógép bekapcsolása. Mégis gazdag és szerencsés. Méghozzá azért, mert a szerkesztőség az elmúlt öt évben felfiatalodott. Egyre több fiatal munkatárs dolgozik Újvidéken, Zentán, Topolyán és Szabadkán, de többen ajánlkoznak Doroszlóról, Bajmokról, a szórványból, szívesen írnának a településeken történtekről. Fiatalok. Akiket mi, egymás között megbecsülünk, biztatunk dicsérünk és munkára serkentünk.
Én már hatodik éve teszek naponta azért, hogy maradjak. Hogy biztassam a kollégákat, maradjanak. Hogy a napi nehézségek, az egyre fogyó türelem ellenére is megtaláljam a szépséget és az izgalmat az általam választott és megszeretett hivatásban. Már nem tudok mit mondani. Sem magamnak, sem a kollégáknak. Amikor hatodik éve csak az üres, számtalanszor elhangzott ígéreteket hallom, ha a fejlődésnek induló szerkesztőség az egy lépés előre után kettőt hátrafelé halad, akkor egyre nehezebb. Ha az általunk megélt mindennapok nehézségeit nem értik meg azok, akik talán tehetnének a jobblétünkért, akkor ma már lehetetlen biztatni egymást. Mi mégis megpróbáljuk, minden nap. Mert a Magyar Szót jobbá, olvashatóbbá, szebbé, izgalmasabbá kellene tenni. Mi erre képesek vagyunk. Képesek lennénk rá. Mi fiatalok, az idősebb kollégák támogatásán és biztatásán kívül arra is igényt tartunk, hogy a vajdasági magyar elit, és a vajdasági magyar értelmiség a saját szerves részének tekintsen bennünket. Törődjön velünk és tanítson. Oktasson és képezzen, mutassa meg a világ jó és rossz oldalát. Adjon lehetőséget.
A vezetőség és az alapító részéről azt várni, hogy a Magyar Szó napról napra jobb legyen, hogy a híradót nézve, külföldi újságokat olvasva élvezettel, minden kreativitásunkat bevetve a lap jobbá tételén elmélkedjünk, ma, ebben a pillanatban szégyenteljes elvárás. Mi tudjuk mit akarunk és tudjuk, hogy képesek vagyunk rá.
Ma, 2009. augusztus 11-én a Magyar Szó még gazdag és szerencsés.
