A Szerbiai Hadirokkantak nagybecskereki egyesületének négy tagja tegnap éhségsztrájkba fogott, követelve Aleksandar Martonnak, a városi képviselő-testület elnökének a leváltását. Szerintük a tisztségviselőnek távoznia kell, mert fogadta a Vukovár 1991. jogászegyesület képviselőit és támogatta a kezdeményezésüket, hogy 1991-es fogvatartásuk helyein, október harmadikán, az óécskai (S tajićevo) mezőgazdasági birtokon és a Torák közelében levő régi vadászotthon épületére helyezzenek emléktáblát. Jovanka Pavlović, az egyesület elnöke bejelentette: éhségsztrájkjuk szeptember 26-áig tart, utána utcai tiltakozásokat szerveznek, amelyhez csatlakoznak „Szerbia más területeiről érkező harcostársaik”. Azt is közölte, hogy minden nap 10 és 20 óra között a város központjában levő irodájukban fognak tartózkodni.
A nagybecskereki harcosok szerint Torákon és Óécskán nem voltak fogolytáborok, hanem „gyűjtőközpontok”, melyekben egyetlen foglyot sem kínoztak. Kaptak élelmet, orvosi ellátásban részesültek, a reguláris hadsereg tagjai őrizték őket, és nem bántalmazták egyiküket sem, mint ahogy azt a Vukovár 1991. jogászegyesület állítja. Ugyanakkor Horvátország területén 221 tábor volt, amelyekben kegyetlenül gyilkolták a foglyokat. Szerintük Marton, kollégáinak (a polgármesternek, a helyettesének, vagy a városi képviselő-testület tagjainak) a megkérdezése nélkül – az állam nevében – nem ígérhet senkinek semmit. Pavlović szerint nincs rendjén, hogy élő embereknek emléktáblát emeljenek, megfeledkezve azokról, akik Horvátországban életüket adták ezért az országért. Ezzel sót hintenének a sebekre. A hadirokkantak számára – akiknek, bevallása szerint többsége vietnámi szindrómában szenved – az ilyen kezdeményezés elfogadhatatlan.
Aleksandar Marton azt mondja, hogy keresztényi módon cselekedett, amikor fogadta a vukováriakat, akik nyilván nem háborús bűnösök, hogyha már beengedték őket Szerbiába. Nem ígért semmilyen támogatást az emléktáblák kihelyezésére, emlékeztetve Željko Kuprešak belgrádi horvát nagykövet nem régi kijelentésére, hogy Horvátországban is emléktáblákat kell elhelyezni. Marton szerint az már Horvátország dolga, nekünk pedig a saját udvarunkban kell söprögetni.
– Valakik valamit tettek a mi nevünkben és e fölött nem akarok szemet hunyni – tetszik-e az valakinek, vagy sem.
Szerinte az EU felé vezető utunkat jobban hátráltatják a Belgrádból érkező hírek, ahol külföldi állampolgárokat bántalmaznak, át akarják helyezni a melegek felvonulását, attól, amit ő tett.
Vukovár eleste után Torákra (akkor még Begejcinek hívták) és Óécskára szállítottak több mint 2500 foglyul ejtett horvát nemzetiségű polgárt, akiket hónapokig embertelen körülmények között tartottak fogva. Nagy a valószínűsége annak, hogy ezek az emberek nem vettek részt a fegyveres összetűzésekben. Elsősorban Vukovár környéki horvátok voltak. A foglyokat bántalmazták, állítólag gyilkosságok is történtek. Szerbiában szinte alig van hivatalos és pontos adat a két táborról. Pedig a Slobodan Milošević elleni vádiratban is említik a két bánáti fogolytábort. Panić minisztersége alatt a horvátokkal 1991 végén kötött „mindenkit-mindenkiért” név alatt ismeretes szerződés értelmében a két fogolytábor lakóinak a többsége hazakerült. Azóta a toráki tábort elbontották, az óécskairól épületmaradványok tanúskodnak.
Dušan Juanin a nagybecskereki képviselő-testület korábbi alelnöke volt az első tisztségviselő, aki nyíltan beszélt a fogolytáborokról. Megpróbált minél több adatot gyűjteni róluk, mint mondja, azért, hogy lemossa a szégyent a vidékről, amelynek (még egyszer) méltatlan szerep jutott. De neki sem sikerült áttörni a hallgatás falát. Pedig ezeknek az eseményeknek rengeteg tanúja volt: a rendőrség, a katonaság, a foglyokat vallató vizsgálóbírók, az elsősegély-szolgálat orvosai, az Autobanat sofőrjei, akik a foglyokat szállították, a villanyszerelők, akik a táborokat övező villanyhálózatot vezették, a vízvezeték-szerelők, és még ki tudja, hogy ki nem. Mégis mindenki inkább a homokba dugja a fejét. Mintha mi sem történt volna. Ehelyett annak a felelősségét követelik, aki „időszerűsítette” a fogolytáborok ügyét. A veteránok reagálásából ítélve egyértelmű, hogy még nem jött el a bocsánatkérés ideje. Inkább koplalnak.
