Maurer Oszkár, hajdújárási borász lett az idei év szőlésze a Palics-Ludas Közvállalat által szervezett palicsi Szüreti Napokon. Tizenöt éve foglalkozik borkészítéssel. Honlapján a következőket írja: „Jó bort akarok készíteni és tisztességeset. Olyat, amiben benne lakik a lélek.” Borai megtalálhatók többek között a budapesti Gundel étteremben.
Milyen lett az idei termés? Említette, hogy az járt jól, aki nem volt telhetetlen.
– Mennyiségben az idei körülbelül tíz százalékban elmarad az elmúlt évek termésétől. A szőlő minőségét pedig alapvetően az határozta meg, hogy mennyi termeltek le egy tőkén. Ahol két-három kilót termeltek, ott előfordult, hogy a tőkéknek a fele kiszáradt. Míg aki pedig kevesebbet hagyott, tehát legfeljebb egy kilót, ott egyetlen tőke sem száradt ki, és nagyon jó minőségű szőlő termett. A Tarcal-hegyről például már nyár végén szüreteltünk, például a pinot noir-unkat, húszas mustfokkal, ami kiváló minőségűnek számít. Csodálatos savszerkezettel, nagy testtel, gyönyörű aromával rendelkezik. A bácskai, szabadkai-horgosi vidékre is ugyanez a képlet vonatkozik. Bizonyos borászoknál rengeteg beavatkozást fog igényelni, hogy ebből a szőlőből valami ihatót hozzanak ki. Hál' Istennek minket ez nem fenyeget. Mindig is arra törekedtünk, hogy a szőlősben vigyünk dűlőre mindent, hogy a pincében már könnyűszerrel, sok beavatkozás nélkül készüljön el a bor, adalékok nélkül.
Elsősorban az őshonos fajtákat részesítik előnyben. A vajdaságiak ezekről vajmi keveset tudnak.
– Azt hiszem, nagyon fontos, hogy az ember tisztában legyen életének pár fő adottságával. Hogy hova született, és van-e valamilyen dolga a világban. Úgy hiszem, hogy itt Délvidéken nekünk az a dolgunk, hogy a lehető legnagyobb elhivatottsággal, a legjobb adottságú területeken, az őshonos helyi fajtákkal foglalkozva próbáljunk valami maradandót alkotni, és ne a világ más borvidékeit majmoljuk. Sem stílusban, sem a szőlőfajták esetében nincs erre szükség. A jóisten megadta nekünk ezeket a csodálatos adottságú termőhelyeket, megadta azt a 94 hungaricumot, saját szőlőfajtánkat, ami részben itt is őshonos. Ebből mi mintegy 15-öt termesztünk. Nincs nekünk szükségünk arra, hogy messzire menjünk ahhoz, hogy jó szőlőfajtát találjunk. Jómagam olyan öt régi helyi fajtából készítek bort, amelyből a világon sehol máshol senki sem palackoz. Ilyen a mézes fehér, a szerémi zöld, a bakator, a piros magyarka és a vad fekete, ezen kívül jó néhány helyi fajta, mint például a kövidinka, kadarka, ezerjó, kékfrankos, olasz rizling, ott van a választékunkban.
Hogyan válasszunk bort, ha helyi fajtát szeretnénk, helyi termelőtől?
– Azt ajánlom, hogy közvetlenül a borászokhoz forduljanak. Vegyünk példát a világ más sikeres közösségeiről, akik a saját értékeikre büszkék, és főként a helyi fajtákat részesítik előnyben. Legyenek nyitottak a helyi értékekre. Akinek nincs önbecsülése, az nem várhatja el, hogy más megbecsülje. A szülőföld értékeit nekünk el ismerni és elismerni, becsülni ahhoz, hogy azt az értéket más is meglássa. Ez a borok esetében is megszívlelendő.
