További elbocsátások is lesznek? (Fotó: Kecskés István)
Pénteken felmondást kapott a nagybecskereki Luxol kozmetikai cikkeket gyártó vállalat négy dolgozója, azzal a megindokolással, hogy munkaerő-fölösleggé váltak. A négy munkásnő viszont azt állítja, hogy ez a vállalat vezetésének a bosszúja, mert néhány hónappal ezelőtt az elmaradt bérek miatt beperelték a gyárat.
Az egyik elbocsátott, Dragana Batković – aki egyedül neveli gyermekét – az elsők között perelte be a gyárat. Mint mondja, kénytelenek voltak bírósághoz fordulni, mivel veszélybe került az egzisztenciájuk és más mód nem volt arra, hogy kiharcolják a törvény által szavatolt legfontosabb jogukat. Február óta nem kaptak fizetést, ezért áprilisban több mint hetven dolgozó (a 170-ből) bírósághoz fordult. Közülük négyen most felmondást kaptak.
A Luxol válsága hosszabb ideje tart, az utóbbi hónapokban a dolgozókat többször kényszerszabadságra küldték. Tavasszal nagydobra verték Tito szappanja termelésének újraindítását, amit fennállásuk 125. évfordulója alkalmából terveztek. Azt szerették volna, hogy hamarosan a hazai és a külföldi piacra kerüljön egy kiváló minőségű, a legjobb hazai, természetes nyersanyagokból (méz, boróka) készült, és a svájci Luz kompánia könnyű olajával illatosított, különleges szappan, Marsall néven. A termelés elindult, de a jelekből ítélve Tito sem segített rajtuk.
A dolgozók nemrég névtelen levélben fordultak a közvéleményhez, mivel megelégelték a médiakampányt, amelynek egyetlen célja szerintük az, hogy sikeresnek mutassa be a gyárat és a vezetést. Szerintük az előállt helyzet éppen a vezetés elmúlt kétévi rossz ügyviteli politikájának következménye. A dolgozók számára fájó, hogy a munkakönyveket az egykori munkásvezérek adták a kezükbe, azok, akik egy ideig maguk is az utcán voltak. A Luxol többségi tulajdonosa ugyanis a Jugoremedija gyógyszergyár, amelynek ügyvezető igazgatója Zdravko Deurić, a Ravnopravnost Mozgalom vezetője, amely a tönkrement gyárak elbocsátott dolgozóit gyűjti maga köré. A tiltakozók szerint még a menesztett korábbi tulajdonos, a rossz hírű Jovica Stefanović Nini niši üzletember idejében sem volt a munkások helyzete rosszabb a mostaninál. Az elbocsátottak szerint a cél a többiek megfélemlítése volt.
Vladimir Zlatanović ügyvezető igazgató szerint elsősorban a meg nem fizettetett kinnlevőségek és az általános gazdasági válság miatt kerültek a jelenlegi helyzetbe. Az áru kifizetésének a határideje normális esetben 90–120 nap között van, a gyakorlatban viszont ez elhúzódik 180, sőt 200 napra is. Ilyen helyzetben pedig a Luxol nem rendelkezhet a saját jövedelmével, amelyből törleszthetné adósságait. Mint mondja, a termelés az üzemben stabil, de további megszorításokra lesz szükség, hogy elkerüljék a teljes csődöt.
