Utasi Jenő: Aki iskolát épít, az a jövőnkbe, a megmaradásunkba invesztál – Józsa László: A falusi oktatás fejlesztése ma vágyálomnak tűnik
Tóthfaluban tavaly szeptemberben átadták az új, de mind a mai napig befejezetlen általános iskolát, pontosabban a gyönyörű épületegyüttes egy kisebb részét. Az iskola befejezéséhez még több tízmillió dinárra lenne szükség, ami jelen pillanatban nem áll a falu rendelkezésre.
Az iskola, ha majd elkészül, nem csak a helybeli 78 általános iskolás számára lesz a tudás fellegvára, hanem az elképzelések, a kezdeményező, Utasi Jenő atya és a projektumot szorgalmazó helyi közösség vezetői szerint egész Vajdaság területéről verbuválnának ide tehetséges felsős nebulókat, akik a rendes tananyag mellett sok-sok plusztudást is kapnának oktatóiktól.
NEM ÖNÁLLÓ INTÉZMÉNY
A tóthfalusi általános iskola félkész állapotban is funkcionális és már az is nagy eredménynek számít, hogy a faluban egyáltalán működik nyolcosztályos iskola, amire korábban nem volt példa. Jelen felállás szerint – amit Vajda Attila, az oromhegyesi általános iskola igazgatója is nyomatékosított – a tóthfalusi iskola nem önálló oktatási és nevelési intézmény, hanem az oromhegyesi általános iskola kihelyezett tagozataként funkcionál. Az iskola nem szokványos keretek között indult útjára. A telket az egyházközség biztosította, viszont az egyház önerőből nem tud fenntartani egy ekkora létesítményt, különösen nem, ha figyelembe vesszük az elképzeléseket, hogy a jövőben esetleg tartományi szintű, kiemelt tehetséggondozással is foglalkozó, az átlagos iskoláknál jobban felszerelt és kiváló szakkáderekkel ellátott iskolaként fog létezni.
Az egyházi kezdeményezés állami támogatással kezdett kibontakozni, hazai és külföldi, egyházi és állami, alapítványi és magán forrásokból épült, de még koránt sincs befejezve. Az egyház a helyi közösségnek, a helyi közösség pedig iskoláknak adta át használatra az épületet. Megindult ugyan a tanítás, de hiányos körülmények között. A legsürgősebben meg kellene oldani a tornaterem kérdését, mivel télvíz idején a diákok nem mindig tudnak kint lenni a szabad ég alatt. Amennyiben a helyi közösség támogatást kap a magyarkanizsai önkormányzattól, szabadtéri sportpálya épülhet az iskola mellé, hogy legalább a tavaszi hónapokban már legyen hol tornázni – fejezte ki reményét az oromhegyesi iskola igazgatója.
A tehetséggondozó általános iskola tervezett kialakításával kapcsolatban hozzáfűzte:
– Szerintem arról még korai beszélni, hogy kik, milyen szakemberek és mit fognak majd itt tanítani. A Tóthfaluba megálmodotthoz még csak hasonló tehetséggondozó iskola sincs Szerbiában. Az oktatási törvény jelenlegi formájában nem szabályozza ezt a kérdést, hiszen eddig fel sem vetődött ilyen típusú általános iskolai képzés bevezetésének az igénye. Egyelőre nincsenek az iskolában szaktantermek, kémia, fizika, biológia stb. kabinetre lenne szükség. Az informatika oktatásának vannak meg a műszaki feltételei. Jelenleg az első és második osztály összevonásával hét tagozattal négy tanteremben dolgozunk – mondta az iskolaigazgató.
A BEÍGÉRT PÉNZEKRE VÁRVA
Bata Ferenctől, a helyi közösség elnökétől az építkezés folyatása iránt érdeklődtünk:
– A tehetséggondozás általános iskolai formájának a kialakítása még képlékeny formában van, nem tudni, mi fog kisülni belőle, mindenesetre az eredeti elképzelés irányába munkálkodunk tovább. A tehetséges általános iskolások felkarolása a cél. A tehetséges tanulók zászlóaláhívása, ennek megvalósítható formája még kidolgozásra vár ugyan, de az építkezést folytatni kell, hogy mielőbb funkcionális oktatási intézményünk legyen. A részletkérdések menetközben a különböző szintű fórumokon és illetékes helyeken megoldhatók.
Nyár óta nem tudtunk előre lépni az építkezésben, az elnyert pályázatokat ugyanis nem tudták kifizetni. Emiatt nem készülhettek el a szaktantermek és a tornacsarnok sem. A Tartományi Nagyberuházási Alap a tornateremre jóváhagyott 40 millió dinárt, de a gazdasági válság és általános pénztelenség miatt késik az összeg folyósítása. Magyarországi forrásokból kialakíthatók és felszerelhetők a szaktantermek – mondta a falu első embere.
Utasi Jenő atya továbbra is meggyőződéssel hiszi, hogy a megálmodott tehetséggondozó iskola hamarosan fogadhatja a kiemelkedő képességű felsős diákokat.
– A legfontosabb, hogy elkezdődött az oktatás. A hiányosságok, a tornaterem és a külső sportpályák anyagi fedezete hamarosan biztosítva lesz és ezzel újabb előrelépést tudunk tenni a végső cél felé. Nagyon nagy eredmény, hogy egyáltalán Tóthfaluban működik nyolcosztályos iskola, hiszen amióta létezik a település, még sosem volt nyolcosztályos képzés. Aki iskolát épít, az a jövőnkbe, a megmaradásunkba invesztál.
Az alapelv: a tehetséggondozás ötödiktől nyolcadikig még nagyon elméleti síkon mozog, a törvényes keret és működési forma még nem rajzolódott ki. A másik lehetséges járható út a hétvégi tehetséggondozás péntek délutántól vasárnapig terjedően. Erre is készülnek programok, azután lehetőség van az erdei vagy természetiskola kialakítására is.
Az épület 75 százaléka egyházi tulajdonban van, amennyiben alapítványi, azaz egyházi iskolaként működne, nem lenne gond a megfelelő forma és tartalom megválasztásával, viszont a pénzelést nem tudnánk hosszú távon megoldani. Vannak elképzelések, de érdemben ezekkel majd csak tavaszra foglalkozhatunk.
Az épület belső installációja elkészült, a külső nyílászárókra, ajtókra és ablakokra kapunk pénzt Magyarország Miniszterelnöki Hivatalától. Az összeg már jóvá van hagyva, és a munkálatokkal az épület külső állagát meg tudjuk őrizni – mondta a mindig bizakodó Utasi atya.
Az iskolaépítők el szeretnék érni, hogy az oktatási minisztérium hagyja jóvá az iskola önálló intézményként való működését, és a minisztérium fog dönteni arról is, hogy önállósulhat-e a tóthfalusi iskola az oromhegyesitől, és megvalósulhat-e egy álom: a tartományi jelentőségű tehetséggondozó általános iskola. A kérdésben az MNT és annak testületei még mindig nem foglaltak állást.
NINCS HOZZÁ SZOFTVER
Dr. Jeges Zoltán tartományi oktatási titkárt is megkérdeztük, hogy mekkora esélyt lát a tóthfalusi általános iskola önállósulására, valamint a tehetséggondozás itteni megszervezésére. A tartományi titkár rövid nyilatkozatában kitért az iskolalapítás nehézségeire, amelyekkel szembe kell nézniük az elképzelés megvalósításán fáradozóknak:
– Először is diákok, gyerekek kellenek egy iskolába, legyen az hagyományos általános iskola vagy műveljék a tehetséggondozás valamilyen formáját. Jelen pillanatban úgy látom, hogy a tóthfalusi iskola önállósulására nincs mód. Egyrészt kevés a gyerek, másrészt az oktatási minisztérium most folyó ésszerűsítési, takarékoskodási politikája mellett nincsenek meg az önálló általános iskola megalakításának a feltételei. A tóthfalusi iskola marad az oromhegyesi általános iskola kihelyezett tagozata, hogy mit hoz a jövő, azt ma nagyon nehéz megjósolni.
Tehetséggondozó általános iskola bármilyen formájának a kialakításhoz hiányzik a törvényes keret. Nem tudom, honnan tudnánk elegendő számú tehetséges felsős diákot elvonni, akikkel meg lehetne indítani valamilyen emelt szintű képzést. Más iskolákból nem lenne szerencsés elhozni a jobb tanulókat, azonkívül a szülők sem szívesen adnák ki Tóthfalura a család védő szárnyai alól általános iskolás csemetéiket – fogalmazott tömören Jeges Zoltán.
A Magyar Nemzeti Tanács a délvidéki magyarság érdekeinek legfőbb szószólója és ügyintézője, a fő kapocs az állami szervek felé, az az intézmény, amely a legtöbbet teheti a magyar nyelvű oktatás megszervezése terén. Józsa Lászlónak, az MNT elnökének sokat fő a feje a tóthfalusi iskola miatt, az iskolaalapítók feladták a leckét, olyan fába vágták a fejszéjüket, amelytől kicsorbulhat az éle, vagy mégsem?
– Senki nem ellenzője a tóthfalusi iskolának, a falu megtartó erejének számító iskolának, azonban látjuk, hogy az elkövetkező években az elsősök száma mindössze négyre csökken. Egyébként az utolsó két évben felerősödő iskolaintegrációs folyamatok tükrében úgy tűnik, annak sincs esélye, hogy Oromhegyestől külön váljon a tóthfalusi iskola. Nem azért, mert a magyar politikumnak nem ez a szándéka, hanem azért, mert vannak átugorhatatlan falak. Harcolunk az oktatásunkért, de inkább utóvédharc az, amit folytatunk, hogy a körülményekhez képest a falusi oktatás a lehető legkisebb sérülésekkel fennmaradjon. Ennek a fejlesztése ma vágyálomnak tűnik.
A tehetséggondozással kapcsolatos elméletek modernek és igazából minden közösségnek ezzel kell foglalkoznia. Más lapra tartozik az, hogy a helyszín megválasztásában nagyon nagy gondossággal kell eljárni. Mérlegre kell tenni azt is, hogy nem csak helyi tanulóállományt feltételez az ilyen oktatás, hanem bánáti tehetséges tanulókat is magához vonzó intézményt, amely intézménytípus nem létezik ebben az országban, és megalapítható-e az adott ország gazdaság- és oktatáspolitikai körülményei közepette. Másrészt azt is mérlegre kell tenni, hogy milyen hatást fej ki azokban a közösségekben, ahonnan a tehetséges gyerekeket elvonják. Mi ezekkel a dolgokkal, mint nagyon sok szomorúságot is okozó témával foglalkoztunk.
A kérdéssel a magyarkanizsai önkormányzat, a tartományi oktatási titkár, a tartományi kisebbségi titkár és az MNT együtt foglalkozott, mert látjuk, ha szabad számítógépes kifejezéssel élni, hogy megvan a hardver, az épület, de nincs hozzá szoftverünk. Az egyedüli reális megoldásnak az tűnt, hogy találjunk ki olyan oktatáson belüli és oktatáson kívüli tartalmakat, lásd természetiskola, különböző táborok stb. amelyek értelmessé teszik, tartalommal töltik meg az új létesítményt, az új iskolaépület használatát a jövőben. Idáig jutottunk, valós tartalmat egyelőre nem tudunk odatelepíteni. A tisztánlátás fájdalmas periódusának kell elkövetkeznie. Látni kell, hogy mit lehet és mit nem – boncolgatta a kérdéskört az MNT elnöke.
