Annak ellenére, hogy az alkotmány lehetővé teszi Vajdaság autonómiáját, melynek célja a központi hatalom korlátozása, a későbbi rendelkezések már nem engedik meg, hogy ezzel az alkotmányos joggal valóban éljünk, jelentette ki lapunknak Jovan Komšić szociológus, politikai elemző. Mint hangsúlyozta, az autonómia a központi hatalom kiszolgáltatottja, mert bármikor hatalomra kerülhet egy másik párt, amely megváltoztatja a hatáskörök átruházásáról szóló törvényt az ország egységessége nevében. Az egyetemi tanárral Vajdaság statútumának kérdései mellett a regionalizmus előnyeiről és a decentralizációról beszélgettünk.
Mit jelent majd Vajdaságnak a statútum elfogadása? Életképesebb lesz általa a tartomány?
– A tartomány statútumának jelenlegi tartalma, illetve a hatáskörök átruházása a tartományi szervekre többek között hozzájárulna a kulcsfeladatok megoldásához, a szociális fejlődéshez, a gazdaság erősítéshez, az egyenjogúság megteremtéséhez és az oktatás fejlesztéséhez. Köszönhetően azoknak, akik felismerték Szerbia általános fejlődésének és a fejlődés felgyorsításának szükségességét, a statútum optimális lehetőségeket kínál a polgárok szükségleteinek kielégítésére, a tartomány szükségleteinek kielégítésére és fejlesztésére, lehetőséget ad az európai országokkal való jobb kommunikációra, a fiatalok jobban felkészülhetnek a gazdasági és szociális kihívásokra. Ha elfogadják a statútumot, beindulnak majd a különböző mechanizmusok, és a tartományi politikai vezetés újra megtapasztalhatja a felelősséget. Eddig, ahogyan jogokkal, úgy felelősséggel sem rendelkeztek. Ez most megváltozik, emellett tevékenységük átláthatóvá válik, hiszen mindenki, aki eddig támogatta vagy ellenezte a statútumot, most majd árgus szemekkel követi minden lépésüket. Természetesen ezeknek a személyeknek meg kell majd mutatniuk, hogy számukra Vajdaság az első, így tudják majd leginkább leszerelni azokat, akik a hatalom megosztása ellen voltak, leszerelni a manipulátorokat, akik arra törekszenek, hogy megkaparintsák a hatalmat, és így lehet majd a leginkább megvédeni az autonómia eszményét. Ugyanakkor, meglátásom szerint, a Vajdaságra átruházott hatáskörök önmagukban nem elegendőek. Felhasználva a tapasztalatokat, ki kell dolgozni, ki kell fejleszteni ezeket a hatásköröket az európai regionalizmus elve alapján, és ahhoz, hogy valóban kialakuljanak erős gazdasági kapcsolatok, hogy mi is részesei legyünk a kezdeményezéseknek, újításoknak és fejlődhessünk, mindennél fontosabb, hogy az alkotmány komolyabb védelmet biztosítson az autonómiánkhoz. Bár az alkotmány lehetővé teszi az autonómiát, melynek célja a központi hatalom korlátozása, a későbbi rendelkezések már nem engedik meg, hogy ezzel az alkotmányos joggal valóban éljünk. Tehát az autonómia a központi hatalom kiszolgáltatottja, a parlamenti összetétel megváltozása rá is hatással van, mert bármikor hatalomra kerülhet egy másik párt, amely megváltoztatja a hatáskörök átruházásáról szóló törvényt az ország egységessége nevében. Tehát az autonómia pillanatnyilag csak kirakat, mert az alkotmány által nincs biztosítva az állandósága.
Szóba került, hogy Szerbiát a jövőben hét régióra osztják fel. Ön szerint van-e reális alapja ennek az elképzelésnek, és ebből milyen előnyei származnának Szerbiának?
– Itt nem klasszikus értelemben vett régiókról van szó, inkább csak tájegységekről beszélhetünk. A területrendezési és regionális fejlődésről szóló törvényben csupán egy statisztikai fejlődési keret van meghatározva, amelynek keretében mobilizálni lehet a hazai forrásokat, hogy kompatibilisek legyenek az európai uniós pénzalapokkal. A régió egy középszintű hatalom, a központi és helyi szintű között. Az alkotmány biztosítja számára a hatásköröket, így lehetősége van különféle feladatokat ellátni, melyhez megvannak az igazgatási és végrehajtó szervei, és a képviselő-testület közvetlen választások útján jön létre, aminek összetétele biztosítja a demokráciát. A hét régiónak, amiről itt szó van, nincsenek meg a megfelelő kapacitásai erre, sőt a törvényhozók nem is ezt az üzenetet akarták sugározni felénk. Ezek a régiók csupán kísérleti formában vannak meghatározva, és bár a regionalizmus Szerbiának valóban ad egy perspektívát, ez nem jelenti azt, hogy az egész országot régiókra fogja osztani. Egyelőre Vajdaság az egyetlen, amelyik megfelel az európai uniós régiókról kialakított elvnek, szabványoknak és csak itt vannak meg a megfelelő kapacitások erre. Ehhez hasonló kapacitással csak Belgrád bír. Azt tartom problémának, hogy a kormány még mindig nem adott magyarázatot a polgárainak arról, hogy mi is a regionalizáció, milyen módon hajtják majd azt végre, és miért van rá szükség. Ehelyett jelenleg is azon vitatkoznak, hogy Vajdaság autonómiája alkotmányos vagy alkotmányellenes, hogy kell-e egyáltalán autonómia. Ez a tegnap kérdése, pedig nekünk már a holnapra kellene készülnünk. Ha tényleg Európába akarunk jutni, el kell döntenünk, mit akarunk és hogyan, összegezni és koncentrálni kell a meglévő tudásunkat, energiánkat, akaratunkat a hatalom felosztásáról és minél előbb fel kell gyorsítanunk a feladatok megoldását.
A regionalizmus és az autonómia mennyiben változtatja meg a pénzeszközök elosztásának módját?
– A regionalizáció a decentralizáció szerves része, de nem beszélhetünk decentralizációról, ha nincs autonómia, ha az alkotmány és a törvények nem teszik lehetővé, hogy a polgárok megválasszák képviselőiket, hogy megalakítsák saját helyi és regionális igazgatási szerveiket, hogy döntsenek azokban a kérdésekben, melyek a központi hatalmon keresztül Vajdaságot érintik. A régiók esélyt adnak arra, hogy új energiák szülessenek, legyen szó újításokról, oktatásról, környezetvédelmi politikáról, vállalkozásokról, a projektek pénzügyi támogatásáról, országon belüli és külföldi együttműködésekről, régiók közötti együttműködésről, külföldi tőke beáramlásáról. Tudni kell, hogy a befektetések legnagyobb része regionális és helyi jellegű, és a regionalizáció legnagyobb értéke abban rejlik, hogy mozgósítja ezeket az energiákat, és alkalmassá tesz különféle projektumok megvalósítására, melyeket az EU támogat. Ehhez viszont jó ötletekre és jól képzett fiatalokra van szükség, akik megszerzik nekünk ezeket a támogatásokat, mert ha ez nem sikerül, az egyik legszegényebb ország leszünk. Az Európai Uniónak az az érdeke, hogy kiegyenlítse a gazdasági folyamatokat, a kommunikációt, az információáramlást. Amikor Szerbia megkapja a jelölt státuszt, ezzel párhuzamosan tízszer több pénzeszközt pályázhat meg, vagyis mintegy kétmilliárd eurót, de ehhez fel kell készülnünk, ki kell alakítanunk a különféle állami és civil hálózatokat a helyi önkormányzatoktól kezdve egészen a központi hatalomig, és rendelkeznünk kell saját eszközökkel is, hiszen a projektek realizálásához az EU csak a pénz kétharmadát adja, egyharmadával nekünk kell hozzájárulnunk, mert ezzel is azt mutatjuk, hogy amit építünk, fejlesztünk, az hasznos és fenntartható.
