Ha Zenta, ha nyár, akkor Nyári Ifjúsági Játékok. Megtörténhet, hogy egyeseknek ez a kijelentés így nem tetszik, de a tizenöt és a harminc év közötti délvidéki magyar fiatalok java része Zenta és a vakáció kapcsán azonnal erre az eseményre asszociál. Azt nem állítom, hogy minden vajdasági fiatal megfordult a fesztiválon, de az sem kétséges, hogy a legtöbbjüket már elhozta ide a kíváncsiság. Biztosan akadt olyan is, aki mást várt, csalódott, és esze ágában sem volt a következő évben visszajönni, de a többséget elvarázsolta, és évről évre visszacsalogatja. A Nyári Ifjúsági Játékok a délvidéki magyarság sikertörténete. A rosszakarói lépten-nyomon támadják, de arra egyikük sem gondol, hogy a játékok Vajdaságban az Exit után a második legnagyobb fesztivál. Kell ennél több? Mi itt kisebbségben élünk, folyton fogyunk, és mégis van egy olyan rendezvényünk, amely akkora tömeget mozgat meg, amellyel az Exiten kívül egyetlen fesztivál sem versenghet? Miért szúrja ez valakiknek a szemét? Miért kellene ezt elköltöztetni Zentáról? Miért kell ezeknek a fiataloknak folyton felróni, hogy hangoskodnak, hogy dorbézolnak? Nincsenek itt egész évben, nem dübörögtetik a zenét hétről hétre, csupán öt napot kérnek.
A játékok magyarországi, sőt Kárpát-medencei viszonylatban is megállja a helyét. Látogatottsága egyenlő a híres Dombos Festtel, a VOLT Fesztiváléval és az erdélyi Félsziget Fesztiváléval. Ezek mind olyan rendezvények, melyek közel tízezer fiatalt vonzanak oda arra a néhány napra, és a zentai játékok is ilyen. Erre büszkének kellene lennünk, hiszen a mi Zentánk az a város, ahol néhány nap erejéig találkozhatnak a délvidéki magyar fiatalok. Ez az a hely, ahol barátságok, szerelmek szövődnek, és tíz-húsz év múlva majd úgy gondolnak vissza a játékokra, mint a nyár és az ifjúságuk legszebb, legizgalmasabb pillanataira.
A rendezvénynek vannak hiányosságai, gyenge pontjai, nem is kevés, de a szervezők igyekezetét nem kellene semmibe venni. Mindig a zuhanyzók, a toalettek hiánya és rendetlensége miatt támadják őket, ám ezen minden évben javítanak valamennyit. Ha csak azt nézzük, hogy 2000-ben, az első játékokon ásóval kiásott gödrök, és deszkával körültákolt építmények voltak a WC-k, az utóbbi években pedig már modern, ún. mobil WC-ket biztosítanak, akkor látható a fejlődés. A higiéniánál maradva idén műanyag mosdókat, és új, meleg vizes tusolókabinokat is bérelnek, úgyhogy megállapíthatjuk, igyekeznek. Sőt most a takarítószolgálatot is lecserélték, és az újak a nap 24 órájában rendezik a toaletteket. Újdonság még a szelektív szemétgyűjtés is. Konténereket állítanak fel, és azokba külön gyűjtik a papírt, külön a műanyag üvegeket.
Hogy a helyszínek évről évre gazdagodtak, az sem kétséges. Nyolc évvel ezelőtt mindössze két színpad volt, az italt meg lakodalmas sátorban szolgálták fel, most meg már mintegy húsz délutáni, 8–10 éjszakai helyszín várja a fiatalokat, meg olyan nagy vállalatok állítanak sátrat és árulják az itókát, mint a jelen Pivo. Az meg azért nem kétséges, hogy egy ilyen vállalat csakis olyan esemény szponzorálását vállalja, amelyik elég híres ahhoz, hogy ők ott megjelenjenek.
A Nyári Ifjúsági Játékok nem csak az éjjeli mulatozásról szól. Valóban az esték a legtömegesebbek, de délutánonként is bőven van program. A Még-élünk nevezetű helyszínen például három órától rendszeresen színházi előadást láthatunk, a Rút lukban minden délután dob tanítást szerveznek, a Kreatív műhelyben a kézügyességet lehet fejleszteni, a Meghallgat-lakban a problémákról lehet beszélgetni, a civil faluban pedig 17 civil szervezet tevékenységével lehet megismerkedni. A délutáni programokat még sokáig sorolhatnánk, de valószínűleg semmi értelme, mert akiket érdekel, azok úgyis ott lesznek, akik pedig csak az esti buli miatt jönnek, úgysem győzhetőek meg.
Más dolog miatt is támadják a Nyári Ifjúsági Játékokat, mégpedig azért, mert fesztiválosodott a rendezvény, és a délelőtti játékok, a vetélkedők háttérbe szorultak. Ez abszolút igaz, de ez egy visszafordíthatatlan folyamat eredménye. Az első két-három évben még valóban a résztvevő csapatok uralták a játékokat, de amint nőtt a rendezvény látogatottsága, a játékosok háttérbe szorultak. Egy-kétezer ember között a jó csapatok tagjai sztároknak számítottak, de a hét-nyolcezres tömegben elvesznek, arctalanná válnak. Ez ellen nem lehet tenni, ez a látogatottság számlájára írható. A csapatok száma most sem csökkent, hanem azoknak a száma nőtt meg, akik csak bulizni, egy koncertet meghallgatni, vagy egy lemezlovas miatt jönnek le a Népkertbe.
Különbözőek vagyunk, de abban egyet kellene értenünk, hogy a Nyári Ifjúsági Játékokat támogatni és szeretnünk kellene, hiszen Zenta hírét öregbíti.
