– Nagyon csodálkozom és nagyon sajnálom, hogy Zentának még mindig nincs francia testvérvárosa. Franciaországban több megye nevében is benne van a Savoie azaz Savoyai Jenő, a híres hadvezér neve. Évek óta fáradozom azon, hogy szerény lehetőségeimhez mérten hozzájáruljak Zenta – a világra szóló történelmi esemény – a zentai csata révén előnyös francia kapcsolatokhoz jusson. Eddig annyit sikerült elérni, hogy 2005-ben a zentai csata alkalmából szervezett horgászversenyen francia csapat is részt vett. Sikerült elintézni, hogy az Olimpique de Neuilly Futballklub vendégül lássa a zentai klub tehetséges 13-15 éves korosztályú futballistáit, de addig egyezkedtek, ki fog utazni Franciaországba, hogy végül nem mentek el, pedig csak az útiköltséget kellette volna előteremteni. Zenta városi rangra emelkedésének ötszázadik évfordulóján alkalom kínálkozott a L`Acordeon de Strasbur Szimfonikus Zenekar fellépésére, de a művelődési vezetők nem éltek a nagyszerű lehetőséggel. Vajdaság 2006-óta elismert európai régió, amiben szintén nagy lehetőségek vannak, csak tudni kellene élni vele.
A franciák nem csak a zentai csata kapcsán érdekeltek Vajdaságban, könyvtári és levéltári vizsgálódásaim alkalmával számos korabeli és napjainkban megjelent kiadványra akadtam, amelyek a franciák XVIII. századi bánáti betelepülésével foglalkozik. Nemrégiben jelent meg például egy kötet Le destin fabuleux des Francais du Banat (A bánáti franciák különös története) címmel a franciák bánáti kitelepülésének előzményeiről, és a francia alapítású települések, valamint lakói sorsának alakulásáról. Pierre Gonzalvez, a könyv szerzője részletesen taglalja, hogy osztrák csábításra mely francia vidékekről, falvakból települtek ki tömegesen francia családok Bánátba. Néhány évtizeddel a zentai csata után, a XVII. század elején több mint ötvenezer lelket számlált a bánáti francia telepesek száma.
A franciák bánáti be, illetve az ő szemszögükből kitelepülésük előzményeihez számos jelentős, a vidékünket érintő történelmi esemény kapcsolódik. Bánát vagy Bánság a történelmi Magyarország Krassó-Szörény, Temes és Torontál vármegyéinek összefoglaló neve, de soha nem volt önálló politikai egység. A történelmi feljegyzésekből tudjuk, hogy ezen a vidéken megfordultak a rómaiak, a gótok, a hunok, az avarok, a gepidák, majd a boglárok és persze a sikeresen hont foglaló magyarok. Pusztított erre tartár, majd később tartóssá vált a törökök jelenléte. A török hódoltság alatt Bánát szinte teljesen elnéptelenedett.
Savoyai Jenő Zentánál vívott fényes győzelme után Bácska a karlócai békével szabadult fel 1699-ben. A Bánság csak két évtizeddel később, a Temesköz 1716. évi sikeres visszavétele után, a pozsareváci békekötéssel (1718) került osztrák fennhatóság alá. A bécsi udvar Bácska területén, a Duna és a Tisza folyása mentén ezután szervezte meg a határőrvidék itteni szakaszát, és állította fel a titeli Sajkás kerületet. Temesi bánság néven a Temesközt is magában foglaló katonai-védelmi tartományát hoztak létre.
Musztafa pasa 1715-ben adta át Temesvárt Savoyai Jenő csapatainak, ezzel a Bánság megszabadult a töröktől. Azonban a Habsburgok a meghódított területet gyarmatként kezelték, igyekeztek mihamarabb betelepíteni, gyarmatosítani. Külön ki kell hangsúlyozni, hogy a felszabadult Bánát első kormányzója1725-ig Florimund Mercy francia gróf volt. Ekkor indul meg Bánát betelepülése, a több mint száz elnéptelenedett falu és a török pusztítást részben átvészelő gyéren lakott többi település újratelepítése. A telepeseket toboroznak, német és francia parasztokat, olasz iparosokat csábítanak a barátságosnak egyáltalán nem mondható vidékre. Szárazföldi és vízi úton – a Rajna, valamint a Duna vonalán – is érkeztek franciák Bánátba. Alzas és Lorraine vidékéről sok család kerekedett fel, nem volt nehéz őket rábeszélni, mert akkoriban éhínség sújtotta e vidékeket. Bánátban a franciák megalapították St. Hubert, Mercy, Seltur Charleville településeket.
A franciák lélekszáma Bánátban elérte az 50-60 ezer főt. Az új környezetben a németek németesíteni, a magyarok magyarosítani igyekeztek őket. Az asszimiláció és számos más körülmény miatt a francia telepes falvak hamar átalakultak. Pedig a feljegyzések szerint még 1770-ben is 266 család indult meg Bánát felé, pontosan feljegyezték azt is, mely településről indultak útnak. Írásos nyoma maradt annak is, hogy később egy nagyobb hullámban tizenkétezer francia kitelepült Bánátból, visszamenetek Franciaországba. A mai bánátiak, vajdaságiak között a francia telepesek számos leszármazottja él, de nagy része ezeknek az emberek nincs tisztában azzal, hogy felmenői között francia ősök is vannak. Az olyan vezetéknevek, mint a Szimon, a Martin, a Bobek vagy Bóbán, a Rákár vagy például az Ádám, mind francia eredetre utalnak. Például az Ádám vezetéknevűek francia zsidó kereskedők voltak. Kevés tárgyi és egyéb hagyaték, emlék bizonyítja a franciák bánáti jelenlétét. Temesváron 1930-ban múzeumot alapítottak, amely a bánáti francia telepesek tárgyi emlékeit hivatott megőrizni. Sajnos ez a múzeum a második világháborúban megsemmisült.
A franciák tehát nagyon is számon tartják, hogy gazdag történelmi múltjuk során hol, milyen számban és szerveződésben voltak jelen. A zentai csata kiemelkedő helyet foglal el a francia történetírásban: a kultúra, az oktatás része. A szerb-francia történelmi kapcsolatok szintén segítségünkre lehetnek Zenta és valamelyik – egykor a Bánáthoz kötődő – francia város közötti kapcsolatfelvételében. A Városok és Községek Állandó Konferenciáján ( Belgrádban van a székhelye.) és a megfelelő párizsi szervezet közvetítésével Zenta hamar találhatna francia testvérvárost, ami nem csak Zenta, hanem egész Vajdaság javát szolgálná, és a kapcsolatok elmélyítése hosszabb távon az európai integrációnkat is előmozdítaná – vélekedik bizakodva Tomislav Bulatović, aki arról is meg van győződve, hogy Savoyai Jenőnek szobrot kell állítani Zentán.
