Egy évvel ezelőtt nagyon panaszkodtak a bácsfeketehegyi dohánytermelők, hogy többszörösen megkárosították őket, nem vették figyelembe a mostoha körülményeket (előbb a szárazság miatti terméskiesést, utána pedig azt, hogy hetekig esett az eső, és a dohány nagyon nehezen száradt), ezért nagy gondok voltak átvételkor a minőség megállapításával, amin a termelők sokat veszítettek.
A köztudottan munkaigényes kultúrnövény esetében nem egy esetben az volt a legfőbb gond, hogy a termelők nem tudták kifizetni a nyári munkákat. Idén a jelek szerint ilyesmire nem kerül sor, sőt úgy tűnik, a termelőknek jövedelmük is lesz a dohánytermesztésből.
‒ Én az idei összes termést már átadtam a csókai felvásárlónak, amely tavaly is megvette, és azt kell mondjam, ezúttal korántsem voltak olyan levonások és leértékelések, mint tavaly. Igaz, hogy a termés nagyobb hányadát harmadosztályúként vették át, de átlagban a második osztály körül mozgott. Mivel a termést még nem fizették ki, nem tudhatjuk, hogy végül is milyenek lesznek a gazdálkodási eredmények. Nem tudunk még végelszámolást készíteni, de minden jel arra utal, hogy idén mégis kifizetődő lesz a dohánytermesztés. Úgy látszik, megtaláljuk a számításunkat ‒ mondja Tóth Lajos, aki évek óta dohánytermesztéssel foglalkozik, és tavaly igen sokat veszített azon, hogy tetszés szerint értékelték a dohányt.
Akkor többen azt mondták, hogyha ez folytatódik, nincs értelme a dohánytermesztésnek, de azok közül, akik évek óta foglalkoznak ezzel a kultúrnövénnyel, többnyire idén is termesztettek dohányt, hiszen azon ritka kultúrnövények egyike ez, amely valóban kis területen (igaz, rengeteg munkával) szép jövedelmet tud hozni a termelőnek.
‒ Idén a dohány osztályozása össze sem hasonlítható a tavalyival. Igaz, azt is be kell vallani, az őszi időjárás is kedvezett. Gyönyörű meleg napok követték egymást, sokkal szárazabb volt az ősz mint tavaly, így ilyen vonatkozásban nem lehetett nagy a levonás, és természetesen nem is volt. Tavaly ott kezdődtek a gondok, hogy nagyon magas volt a nedvességtartalom, erre azután még rászámolták a port és egyéb tisztátalanságot, s amikor összevontuk az egészet, a termelőnek, szokás szerint, alig maradt valami ‒ mondja Szabó László, bácsfeketehegyi dohánytermelő.
Azt már elfogadták, hogy a palántákat a gyáraktól kapják, s mint mondják, nem is bánják, hogy nem nekik kell velük bajlódni. A melegágyak készítése, a palánták ápolása hatalmas gondot jelentene, és az is kérdés, milyen eredményeket hozna.
‒ Gyakran előfordul ‒ mondja Szabó László ‒, hogy beteg a palánta, például nekem is idén a 9000 palántának egyharmada rossz volt, pótolni kellett, de nem volt vele gond, elismerték és kicserélték. Még nem adtam át az egész termést, majd csak a napokban teszem meg, de azt kell mondjam, idén valószínűleg jól döntöttünk, amikor a dohány mellett maradtunk.
A termelő szerint természetesen be kell kalkulálni a minisztériumi támogatást is.
‒ A minisztériumtól az elsőosztályú dohány kilójáért 60 dináros támogatást kapunk, a másodosztályúért valamivel kevesebbet, a legkevesebbet a negyedosztályúért kapunk, 25 dinárt, az ötödosztályúért viszont már nem jár támogatás. Mi is értesültünk arról, hogy a minisztérium tett egy javaslatot, amely szerint az elsőosztályú dohány támogatását további 16 dinárral premizálják kilónként, ami azt jelentené, hogy az elsőosztályú dohány után valójában 76 dinár lenne az állami támogatás. Erről persze majd csak akkor lehet beszélni, ha valóban kifizetik az idei termést, és végleges döntés születik a támogatásokról ‒ mondja Szabó László.
A jelek szerint tehát idén nem ismétlődött meg a tavalyi helyzet, amikor a termelőknek szinte semmi hasznuk nem volt a dohánytermesztésből, és emiatt sokakat el is riasztottak attól, hogy erre a termelésre szakosodjanak. Idén megtalálták a számításukat, és remélik, hogy jövőre nem kell újrakezdeni a tavalyi huzavonát.
