2024. július 17., szerda

Többszörösen megosztottan

Október folyamán mintegy két héten keresztül honlapunkon keresztül arra a kérdésre kerestük a választ, hogy hány pártra van szüksége a vajdasági magyarságnak. Mint kiderült, internetes olvasóink abszolút többsége (pontosan 64 százaléka) úgy véli, hogy közösségünk számára egy párt lenne az optimális.

Vajon melyik pártra lenne szükség? – vetettük fel a kérdést legutóbbi heti körkérdésünk során, amire összesen 1022 válasz érkezett. Olvasóinknak csaknem a fele szerint egy teljesen új párt szükségeltetik (508 szavazat, 49,8 százalék), az egynegyede úgy gondolja, hogy ennek a pártnak a Vajdasági Magyar Szövetségnek kell lennie (257 szavazat, 25,1 százalék), míg a többi szavazó válasza megoszlott a további három vajdasági magyar párt között: a Magyar Polgári Szövetség 167 szavazatot kapott (16,3 százalék), a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége 50-et (4,9 százalék), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt pedig 40-et (3,9 százalék).

Előrebocsátom: nem reprezentatív mintáról van szó, tehát a kapott eredmény nem tekinthető egy mérvadó közvélemény-kutatás eredményének. Ennek ellenére néhány percre nem árt foglalkozni vele, elsősorban azért, mert valószínűleg nem sokban térne el egy hivatalos kutatási eredménytől (ha valaki venné a fáradtságot, hogy készítsen ilyet), másodsorban pedig azért, mert a kimutatások szerint többnyire a fiatalabb korosztályok élnek az internet nyújtotta lehetőségekkel, amiből arra lehet következtetni, hogy honlapunkon is zömmel fiatalabb olvasóink szavaztak, s így a kapott eredmény segíthet az adott pártoknak feltérképezni távlati lehetőségeiket.

Ami első pillantásra szembetűnik, az az, hogy a válaszadók fele elégedetlen a meglévő vajdasági magyar pártokkal, és egy újat szeretne. Ha továbblépünk, azok a válaszadók is, akik a meglévő négy vajdasági magyar párt egyikét választották, két egyforma csoportra oszthatók: az egyik csoport a VMSZ-t részesíti előnyben, a másik pedig a további három párt valamelyikét. Ez talán első pillantásra nem is tűnik annyira meglepőnek, azonban, ami ebben a lebontásban igazán meghökkentő, az az arányok eloszlása. A modern demokráciákra az jellemző, hogy többnyire pártemberek vannak különböző tisztségeken, nincs ez másképp nálunk sem, ezért nem lehet szó nélkül hagyni azt a tényt, hogy ennek az eredménynek a függvényében a vajdasági magyar polgárok fele nem támogatja azokat, akik a közösség érdekvédelmét képviselik.

A kapott eredményt a közösség szempontjából egy nagyon fontos, és nagyon aktuális témával sem árt összevetni. A nemzeti tanácsokról szóló törvénytervezet a nemzeti tanácsok tagjai megválasztásának közvetlen módját is előirányozza. Esetünkben ez azt jelent(het)i, hogy a Magyar Nemzeti Tanács jövendőbeli összetételét közvetlenül választjuk majd meg, felmerül azonban a kérdés, hogy egy párton kívüli – egy civil szervezet képviselője vagy egy független – jelölt mekkora esélyekkel tudja majd felvenni a versenyt a többé (VMSZ), illetve kevésbé (MPSZ, VMDK, VMDP) jó, de valamiféle infrastruktúrával mindenképpen rendelkező pártokkal szemben egy lehetséges megmérettetésen. Mert ha nem tudja, akkor az MNT jövendőbeli összetételében várhatóan túlreprezentáltak lesznek a meglévő vajdasági magyar pártok képviselői, aminek következtében az intézményt csak a közösségnek legfeljebb fele érzi majd a magáénak. És ha az egyén egy intézményt nem érez a magáénak, vajon az adott intézmény mennyire tudja teljes mértékben képviselni őt? Olyan kérdés ez, amelyet egy napilap internetes körkérdésének eredményétől függetlenül sem árt időben felvetni.