A legegyszerűbb dolgok néha a legérdekesebbek és a legértékesebbek. Ilyen például a lánc is. Egy erős és egységes tárgy, amely egymáshoz kapcsolódó, különálló szemekből áll. Azonban a lánc csak annyira erős, mint amennyire erős a leggyengébb láncszeme. Ezért fontos minden egyes elemét ugyanolyanra edzeni. Nem foglalkozhatunk kevesebbet egyikkel sem, mert ha egy szem hamarabb megfárad, akkor a lánc elszakad.
Habár a vasból készült láncot gyakran a rabsággal, a nemesfémből készítettet pedig a gazdagsággal hozzuk összefüggésbe, az emberek és a közösségekből álló láncot az összefogással, az együvé tartozással azonosítjuk. Bármi is alkosson láncot, fontos, hogy minden egyes része erős legyen. Lehet egy lánceszem kicsi, de ha jól edzett, a legnagyobb szemnél is erősebb.
A győzelem egyik alapja az összefogás. Tudjuk jól, közös erővel minden akadály elgördíthető, és korunk kihívásait nemzetünk csak akkor gyűrheti le, ha egységesek vagyunk. Szükségünk van mindenkire, s mindenkor jobban a szórványra.
Ápolnunk kell a szórványban élők tüzét, hogy erősek maradjanak! Hiszen nélkülük soha sem győzhettünk volna, és a jövőben sem győzhetünk. Szórvány nélkül megnyerhetünk egy csatát, ám lelkünk mélyén mindig tudni fogjuk, hogy veszítettünk. Mert a szórvány az a láncszem, amely összeköt és megerősít. Lehet csupán egy picinyke szem, de edzettsége, tettvágya és élni akarása az az erő, amely valójában összetartja a nemzetet.
