Bada István 75 éves. Az a Bada István, aki feleségével, Johannával immár 48 éve házasok, s vele együtt fáradhatatlanul küzd az olvasás megszerettetéséért, a hagyományőrzésért. Rengeteg aktivitás fűződik a nevükhöz, többek között a Fórum Minikönyv Múzeumának megalapítása, létrehozták a Jugoszláviai Gyűjtők Egyesületét, a MIRK-et, megszervezték a Délvidéki Napokat és számtalan irodalmi versenyt, tábort, ahová több száz iskolás diák látogatott el az évek során, hogy Bada István és Johanna elképzelése – olvasni márpedig szeretnek a gyerekek – bizonyságot nyerjen.
– Én erre születtem. Csinálni, tenni, akarni, életben maradni – nyilatkozta korábban, s ezt mondta el nekem is. Csupán ennyi a titok. Tenni valamit, és ezt nagyon akarni.
– A könyv, az újság, az olvasás. Ez mindig nagyon fontos volt, és ma is az számomra – válaszolta Bada István, amikor arról kérdeztem, hogy a szerteágazó tevékenységeik közül melyiket tartja kiemelkedően fontosnak. Természetesen mindegyiket, de az első szava mégis a könyv volt.
– Az olvasás megszerettetése szívügyünk. 32 irodalmi tábort szerveztünk Vajdaság-szerte. Mindig volt százhúsz gyerek, akik a helybeli gyerekeknél laktak. A táborokban résztvevő gyerekek elolvastak 10-15 könyvet, és erről mesélni is tudtak reggeltől estig. Volt, aki negyven könyvet olvasott el.
Egyre többet hallani arról, hogy az elszámítógépesedett világban nem olvasnak a gyerekek. Bada bácsi elmondja, hogy amíg a Vajdaságban éltek – merthogy tíz éve már budapestiek – hetente ellátogattak 5- 6 iskolába, könyveket ajándékoztak, amelyeket a budapesti Pro Hungaris Művelődési és Értékközvetítő Társaságtól kaptak.
– 172 ezer könyvet vittünk a Vajdaságba. Amikor időről-időre találkoztunk a gyerekekkel, mindig akadt köztük olyan, akinek az első dolga volt elmondani, hogy mit is olvas éppen. Mindig azt mondtuk a gyerekeknek, hogy legyen az éjjeliszekrényükön öt könyv, amit abban a hónapban elolvasnak.
Novemberben Budapesten szervezték meg az Egri csillagok vetélkedőt, amelyen 88 gyermek vett részt a Vajdaságból.
– Nagyon felkészültek voltak, minden kérdésre tudtak válaszolni. 100 aranyérmet osztottunk ki.
– Magyarországon egészen más a rendszer – hallottuk Bada bácsitól. – Amikor idejöttünk, rögtön elkezdtük járni az iskolákat, de falakba ütköztünk. Az írókat bevittük a vajdasági iskolákba, a magyarországiakba ez nem sikerült. De azért Magyarországon is tudtunk versenyeket szervezni, például Lánycsókon, ahol az volt a feladat, hogy írjanak le verseket a gyerekek. Volt egy fiú, aki fél év alatt 466 verset írt le, a többiek 20-30-at. Azt válaszolta, azért sikerült ennyit leírnia, mert nincs televíziójuk.
Még mindig a gyerekeknél és az irodalomnál tartva fontos megemlíteni az Ezer vers egy nap alatt elnevezésű programjukat is. Azt a nagyszerű eseményt, amikor az iskolákban egy nap alatt ezer vers hangzik el, s ilyenkor a tanárok – és nem csak a magyartanárok – is verseket mondanak.
A szellemi értékek megőrzése, ápolása mellett a Bada házaspár a fizikai, kézzel fogható értékek megőrzését is célul tűzte ki. Például itt a MIRK.
– 1970-től mostanáig a hagyományápolás minden szegmensével igyekszünk foglalkozni. Kézimunkázókat kértünk meg, hogy gyűjtsék össze a kézimunkáikat, állítsák ki. Így kezdődött. Az első MIRK-et Újvidéken tartottuk, akkor tizenhatan jelentkeztek. A muzslyai MIRK-en most 1311 ember neve szerepelt a kiállítók listáján, és 72 országból kaptunk anyagot. Szabadka, Zombor, Nagybecskerek, Belgrád, Topolya, Bácskossuthfalva, Zenta, Budiszava és még sorolhatnám, hogy merre szerveztük meg az egyre több kézművest, gyűjtőt megmozgató rendezvényt. Megszervezzük a Délvidéki Napokat is Budapesten. Ide a nagymesterek jöhetnek el, azok, akik legalább háromszor aranyérmet kaptak. Most volt a nyolcadik Délvidéki Napok, 222-en vettek részt rajta – meséli Bada bácsi, aki fájlalón azt is elmondja, hogy sehonnan sem kaptak egy dinár támogatást sem. – A lentiek azt mondják, elmentünk. Holott évente legalább 7000 vajdasági gyerekkel van kapcsolatunk. Itt fönt egyedül a MIRK-ek könyvére kaptunk 500 ezer forintot.
Idén áprilisban Csókán szervezik meg a MIRK-et, a 39.-et, és a 3. Nemzetközi Hobbis Fesztivált. Bada István szervezi ezt is, így mostanában gyakrabban is jön a Vajdaságba, mert egy ilyen rendezvény megszervezése bizony rengeteg egyeztetéssel, utazással jár. A szinte magától adódó kérdésre, hogy honnan nyer energiát mindehhez, csak annyit mond, amivel a beszélgetésünket kezdtük: én erre születtem. A kevés szabadidejében pedig – talán mondanom sem kell – legszívesebben olvas.
