Elmúlt az egyik meg a másik karácsony is. Itt az ideje a karácsonyfák vagy az ortodx ünnepet jelző tölgyágaktól megszabadulni. Mi legyen a töves fenyővel és mit tehetünk a kivágott, levelét lehullatoott fenyőcsemetével vagy a korai halálát lelt tölgyfácskával. A környezetvédők szerint ezt az utóbbi kérdést nem most kell feltenni magunknak, hanem már vásárláskor meg kell hozni a döntést, hogy nem használjuk fel ünneplésünkhöz, a születés ünnepéhez egy fa halálát. Ha valamennyien így cselekednénk, nem lenne keletje a kivágott fenyőnek, tölgynek.
Európában és világszerte, vagyis az európai kultúrától befolyásolt földrészeken is a karácsonyfa az ünnep fénypontja, ami mai formájában alig több mint kétszáz éves múltra tekint vissza. A XVI‒XVII. században Elzász és Baden vidékén, a Rajna felső folyása mentén alakult ki a fadíszítés szokása, a téli, karácsonyi májusfára utaló legkorábbi történeti adatokat itt találtak a német néprajzkutatók.
A XVI. századi Elzász erdészei számára kiadott és máig fennmaradt utasítások arról számolnak be, hogy a városi polgárok, céhtagok az erdőkben karácsonyi májusfákat vágtak. Akkor egy polgár legfeljebb egy fát vághatott ki, s az sem lehetett 8 lábnál, azaz két és fél méternél magasabb. Manapság nem ez a helyzet. Egyes becslések szerint Szerbiában minden évben nagyjából két‒hárommillió (régebben akár 4 millió) fiatal, többnyire 5-10 éves fenyőt vágnak ki, csak Belgrádban évi százezer fa kel el földlabdával, kivágott példányból pedig háromszázezer. A kereskedők nemcsak a közönséges erdei fenyőre tartanak igényt, hanem olyan ritkább és nemesebb fajokra is, mint a luc - és a Pančić-fenyő. Az előírások szerint a tűlevelű erdők megtizedelése csak tervszerű ritkítás céljából történhet, esetleg villanyvezetékek, postai vezetékek alatti példányokat szabadna kivágni, a magántulajdonban lévő erdőkben ugyancsak ritkítás végett lenne szabad kivágni fát. A facsemeték kifejlődéséhez hosszú időre van szükség, egy ezüstfenyő például tíz év alatt nő meg két méteresre, ahhoz pedig, hogy kifejlődött és magot szóró példánnyá váljon, harminc évnek kell eltelnie. Ha megmarad, akár 60 méter magasra is megnőhet, és háromszáz évig is élhet.
Az esztelen és mértéktelen fenyőirtás ellen természetesen számos környezetbarát szervezet, egyesület stb. küzd, ezt a küzdelmet erősíti a természetkedvelő egyetemisták által beindított Zöld Őrjárat nevű környezetbarát akcióprogram is. Ennek keretében folyó Tilos a baltázás (Zabranjeno sekiranje) kampány koordinátorával, Andor Luhovićtyal Újvidéken beszélgettünk.
‒ Sajnos nem létezik érdemleges kimutatás arról, hogy hány fenyőt vágnak ki az országban évente, az illetékes minisztériumban, a titkárságon és a felügyelőségeken is csak találgatnak. A legtöbb fát Šumadijából hozzák, a Fruška gorán csak nagyon keveset vágnak ki. Tudjuk, hogy a Vajdaság területének kevesebb mint 4 százalékát borítják erdők, ehhez kell még hozzászámolni a Fruška gorát, de a szám még így is 6 százalék alatti. Az európai uniós mérce 14 százalék, a legtöbb uniós országban már majdnem elérték ezt a számot. A szerbiai erdők egy része magántulajdonban van, de ez még nem jogosítja fel a tulajdonost arra, hogy kiirtsa erdejét. Olyan ez a helyzet, mint a belváros régi épületeiben élő polgárok helyzete; ők sem bonthatnak falat, nem üthetnek ajtókat a házukon megfelelő engedély nélkül, az erdők esetében pedig fa kivágása nem történhet a Szerbiai Természetvédelmi Intézet jóváhagyása nélkül. A fenyők különösen lassan nőnek, ennek ellenére rengeteget kivágtak azokon a helyeken, ahol sípályákat építettek – mondta fiatal beszélgetőtársunk, majd így folytatta.‒ A karácsony mindenekelőtt a születés ünnepe, ilyenként kellene megünnepelnünk. Manapság nagyon jó és olcsó műfenyőket kínálnak, ezek évtizedekig is használhatók. Szép az, hogy az emberek gyökeres fenyőket vásárolnak, de mit kezdenek ezekkel az ünnep után? A Zöld Őrjárat környezetvédelmi akcióprogram keretében január 17-én délelőtt 11 órától begyűjtik a gyökeres fenyőfákat. A polgárokat a fenyőkkel az újvidéki Duna‒ parkban várják a Gondola Étteremmel szembeni résznél. A fákat később a beocsini cementgyár környékén ültetik el, ez a vállalat az akció védnöke. Menetrend nélküli autóbuszjáratot is indítanak a La Farge gyárig, így azok, akik akarják, maguk vihetik a helyszínre, és ültethetik el a fáikat.
‒ A társadalom viselkedési formáját, az értékrendszert a média határozza meg, mondhatjuk úgy is, hogy a sajtó diktálja a tempót. A Tilos a baltázás kampány is lényegében médiahadjárat, kreatív, szellemes módon próbálunk hatni az emberek tudatára. A Vajdasági Rádió- és Televízió pár másodperces klipet (megtalálható a You Tube internetes videómegosztón) sugároz, amelyben a környezetvédelmi miniszter is szerepel, színészek és a polgármester is támogatja törekvéseinket. A célcsoportot azok az emberek képezik, akik a kivágott fákat megveszik, itt nem csak a fenyőfákra gondolunk. Régebben a pravoszláv karácsony idején kimentek az erdőbe, mindenki hozott magának egy tölgyfaágat, de ettől a tölgy továbbélhetett. Manapság kivágják a százéves fákat, pótkocsira rakják, és kiviszik a piacra árulni – magyarázta a természetvédő.
Beszélgetőtársunk nem a fák kivágásával kapcsolatos statisztikai adatokra összpontosít, ezek legtöbbször semmitmondóak, az ember egyik fülén bemegy, a másikon ki. Lényegében azt szeretné elérni, hogy társadalmunkban tudatosodjon a fák pótolhatatlan értéke.
-- Akkor lennék elégedett, ha a fenyőfát vásárló apukának a gyermeke megfogná a kezét, és azt mondaná: ‒Apu, ne vedd meg! Az emberek nem érzik a kivágott fa értékének súlyát. Ha változna a szemlélet, az erdősítettségre vonatkozó számarány magától növekedne. A köztársasági minisztérium elültet a Vajdaságban, mondjuk, 1000 facsemetét. Nem az a kérdés, hogy hány facsemetét ültetünk el, hanem az, hogy ezek közül jövőre hány marad életben. Ezekről senki sem gondoskodik, inkább a következő évben ismét elültetnek 1000 facsemetét. A polgárok természetvédelmi tudatára kell hatnunk, a nevelést már gyermekkorban el kell kezdeni. Külföldön megtörténik olyasmi, hogy a gyermek, akinek sztiropor- csomagolásban hozzák az uzsonnát, nem hajlandó megenni azt. Már az iskolában tudatosodik benne, hogy a sztiroport nem lehet újrahasznosítani, hogy az valami rossz. Fellázad, és nem akar enni. Amikor valaki perecet vagy kiflit vesz, a pék műanyagzacskóban adja át. Ezt a zacskót – átlagszámítás alapján – 12,5 másodpercig használják, utána eldobják. 12,5 másodperc miatt a zacskó ezer évig szennyezi a környezetet, ennyi a lebomlási ideje. Kis részlet, de meg kell tanulnunk azt mondani:‒ Köszönöm, nem kérem műanyagzacskóban!
