Kiapadhatatlan a migránsforrás

Horgoson a pénteki begyűjtés után úgy tűnik, kicsit fel lehet lélegezni a migránsoktól. A csütörtöki incidenst követően nagy csendőri és rendőri jelenléttel lebonyolított akció alkalmával tizenkét busznyi migránst ültettek fel a járművekre, és szállítottak el Preševóba. A helyiek már akkor azon a véleményen voltak, hogy úgyis visszaszállingóznak, vagy jönnek a helyükbe újak. Nem is tévedtek. Igaz, most Horgos központjában nyugalom van, nem lepik el a központot, nincs tömeg a boltok előtt, nem jönnek-mennek a taxisok, nem sétálgatnak a migránsok az utcán, az úton, a buszmegállóknál. Hétfő délután a sötétedést közvetlenül megelőzően jártunk ott, akkor csak egy-két migráns lézengett, azok is célzottan a boltig mentek. Viszont nem lehet teljes nyugalommal kijelenteni, hogy nincs migráns Horgoson. Mert bizony van, csak abban reménykedhetünk, hogy az ígéretet tettek is követik, és az elszállításuk folyamatos lesz.

Lackó Róbert, a magyarkanizsai községi képviselő-testület elnöke, a migránsügyek legavatottabb községi koordinátora elmondta, hogy a rendőrök folyamatosan ott vannak Horgoson. Az akció nem állt le, ha meglátják őket, máris szállítják el őket a faluból, és szemmel láthatóan nem ugyanaz az állapot uralkodik, mint az ezt megelőző hetekben, hónapokban.

– Normalizálódni látszik a helyzet, abban a tekintetben, hogy nincs az a hatalmas migránstömeg a faluban, ami azelőtt volt. Rengeteg illegális bevándorlót elszállítottak, és reméljük, hogy az ígéretekhez híven cselekszenek majd az illetékesek, és a polgároknak nem kell attól félniük, hogy újból ellepik a falut. Most, ahogy megjelennek, olyan tempóban el is hagyják Horgost – mondta Lackó Róbert.

A horgosi helyi közösség tanácselnöke, Tóth Zoltán is ezeket a szavakat erősítette meg:

– A faluban elvétve bóklászókat is összeszedik a rendőrök, és szerencsére ezekből is kevés van most. Vasárnap például 200 személyt vittek el, hétfőn pedig egy-kettőt lehetett látni a központban, de ez a korábbi állapotokhoz képest már szinte örömre ad okot. Akik vasárnap érkeztek, ők a Magyarországról visszatoloncoltak voltak, akik nem jutottak át a határon. Ahogy járok-kelek a faluban, alig látok néhányat. Ígéretet kaptunk arra is, hogy Horgoson lesz állandó ügyelet, aminek nagyon örülnénk, továbbá, hogy a faluban működő biztonsági szolgálatot megerősítik, vagyis a két alkalmazott mellé jön még kettő – mondta a tanácselnök.

Természetesen nem csak Horgos problémája ez, nem is helyben oldható meg, főleg nem négy emberrel, de a biztonságérzeten talán némiképp javít, és a helyiek érezhetik, hogy felsőbb körökben is foglalkoznak a gonddal.

A csütörtöki lövöldözés után a helyi általános iskolában pénteken az utolsó két órát nem tartották meg a délutáni váltásnak, hogy a gyerekek időben hazaérjenek.

– A szülők nagyon aggódtak, és természetesen féltették a gyerekeket, ezért nagyon sok telefonhívás érkezett hozzánk, hogy engedjük ki őket még világoson. Több éve van állandó biztonsági szolgálat az iskolánál, korábban a romaproblémák miatt, most pedig hatványozottan fontosnak éreztük, hogy a tőlünk telhető óvintézkedéseket megtegyük – mondta Somogyi Ilona, a horgosi Kárász Karolina Általános Iskola igazgatónője.

Azóta már rendes ütemben folyik a tanítás, a kedélyek is csillapodtak, de teljes nyugalom nincs és nem is lehet. Az emberek nagy részét félelemmel tölti el a migránsok jelenléte, de sajnos már azt lehet mondani, hogy vannak, akik meg is szokták a helyzetet.

– Most legfeljebb egy-két migránst látni, az iskola környékét jóformán el is kerülik. Nekem félelemérzetem nincs, de nem tudnánk magunkat megvédeni, ha fegyverrel kerülnénk szembe. Horgoson a közbiztonság nem jó. Nehéz az emberek helyzete, félnek, főleg az idősek, akik este, sőt már nappal se nagyon mernek kimenni. Volt olyan, hogy valamelyiküket meglökték, beszólogattak nekik, így azért nehéz nyugalomban élni – mondta a helybeli Haskó Tibor.

És ha már a nyugalomnál tartunk... Kilátogattunk hétfőn délután a határhoz néhány lépésre lévő egykori Bácska birtokhoz. Oda, ahol pénteken délután több száz migránst gyűjtöttek egy csoportba. Oda, ahonnan elszállították őket autóbuszokkal nagy csendőri jelenlét mellett. Hogy mi fogadott ott minket? Az ablakok helye befedve, csak akkora luk van rajta, melyen kifér egy kályhacső. És a kályhacső füstölt. A kiszűrődő hangokból következtetve sokan vannak bent, de be se kell menni, már kintről odaszólnak, hogy ők csak nyugalmat szeretnének, semmi fényképezést. Pár méterrel távolabb ruhák lógnak kiterítve: zoknik, kabátok és plédek. Valamivel odébb pedig a sátrak látványa tárul elénk. A sátrak természetesen nem üresek, közvetlenül mellettük hét-nyolc fős csoportokban dörgölgetik a kezüket, fáznak. Azt mondják, Marokkóból jöttek, és vasárnap este érkeztek. Egyikük épp útra kel, kérdezem, hogy merre tart, de csak annyit tud mosolyogva mondani, hogy brrr. Ő is fázik, de ez nem tartja vissza attól, hogy a legközelebbi kisbolt felé vegye az irányt. Egy kisgyerek, olyan tízévesforma és egy nő is kitekint, ők is mosolyognak. A legközelebbi boltba betérve pedig a jellegzetes szag áramlik, az eladók már ráuntak nyilatkozni, így csak elmondják, hogy ők nem félnek, a migránsokkal eddig nem volt semmiféle baj, jönnek, megveszik, amit akarnak, és mennek tovább. Ők pedig este kilencig vannak nyitva. Három nő dolgozott a kisboltban, ahol a két betérő húszévesforma migráns egyike telefont szeretett volna tölteni, a másikuk eurokrémet vásárolt, és szem- és kézügyre vette a mákos kalácsot.