Bácskossuthfalván az 1800-as évekbe nyúlik vissza a szociális gondoskodás hagyománya. Az Otthon – Értelmi Fogyatékosokat Gondozó Intézet 1946-tól működik a jelenlegi helyén, de felnőtt értelmi fogyatékosokkal csak 1968-ban kezdtek foglalkozni, előtte idősek otthonaként működött. A gondozottak számának növekedésével az intézet kinőtte a faluban lévő épületét, amit többször is bővítettek. 1987-ben egy falun kívül eső, hathektáros teleken elkezdődött az új rész építése. Az építkezést a tartomány pénzelte, de hozzájárult Topolya község is. 1989-ben a négyből három új épület elkészült, de 1991-ben az új mosoda befejezése után leállt az építkezés, az Otthon alapítói jogát pedig átvette a köztársaság, és ezzel kezdetét vette egy igen nehéz időszak az intézmény életében. 2002-ben a tartomány visszakapta az alapítói jogokat, viszont az intézmény pénzelése továbbra is köztársasági illetékesség. Budai Gyöngyi vel, az Otthon igazgatónőjével beszélgettem az helyzetükről.
Hány ápoltjuk van, és kik kerülnek be az Otthonba?
– Az Otthonban középsúlyos és súlyos fogyatékosok kapnak ellátást, mondhatni mi vagyunk a szociális védelem nehézipara. Ápoltjaink főleg Vajdaság területéről jönnek, de vannak szűkebb Szerbiából, Horvátországból és Montenegróból is. Az új részben 205 gondozottat tudunk elhelyezni, a régiben pedig 119-et, de ez már egy csökkentett létszám. Korábban 345 főt láttunk el, de a szociális védelem területén zajló reformoknak az intézmények leépítése a célja, és emiatt az Otthon már csak 300 gondozottatfogadhat. Ezt a létszámot három éven belül kell elérnünk, oly módon, hogy nem veszünk fel újabb fogyatékosokat. Évente 60-70 felvételi kérelem fut be hozzánk, és ebből kb. 30-at kénytelenek vagyunk visszautasítani.
Gondozottjaink lakócsoportokban vannak elhelyezve, amelyek vegyes összetételűek mind a nem, mind az értelmi szint szempontjából. A cél, hogy az ápoltak jól kijöjjenek egymással, és mindenki megtalálja a helyét a csoporton belül. A csoportok eredetileg 20 fősek voltak, de a helyszűke miatt meg kellett emelni a létszámot. El kell mondanom, hogy a felnőtt értelmi fogyatékosokról nem igazán szeretnek hallani az emberek. A fiatalkorú és kevésbé súlyos fogyatékosokkal szemben egészen más a társadalom hozzáállása.
Ki fizeti az Önök működési költségeit?
– A középsúlyos és súlyos fogyatékosok után teljes mértékben az állam fizeti a tartásdíjat. Az enyhébb fogyatékosnál a családnak is hozzá kell járulni, ha az anyagi helyzetük ezt lehetővé teszi. A tartásdíj mellett az egészségügyi ellátás alapján meg van határozva, hogy gondozottonként mennyi pénzt kapunk. Ez az összeg 19 egészségügyi nővér és 2 orvos fizetésére elég. A 90-es években sok humanitárius segélyt kaptunk, ami akár a költségvetésünk 30-40 százalékát is kitette, de ez az összeg mostanra teljesen kiesett. Jelenleg a befolyó összegek csak a működési költségeink 75 százalékát fedezik.
Honnan pótolják a hiányzó összeget, vagy hogyan találják fel magukat?
– Sürgősségi sorrendet kellett felállítanunk. Enni és fűteni kell, ez utóbbira külön eszközöket is szokott a minisztérium jóváhagyni. A ruházkodásban nagy segítséget nyújt a helyi lakosság, a régi ruhákat rendszeresen az Otthonnak adományozzák. Sajnos, kénytelenek vagyunk halmozni az adósságainkat, és visszás helyzet alakult ki a dolgozók fizetése kapcsán is. Más kategóriába eső intézményeknél az alkalmazottak akár 10 százalékos jutalmat is kaphatnak, nálunk ez elképzelhetetlen. Komoly gondot jelent az is, hogy két helyszínen kell üzemelnünk. Több alkalommal is kértünk eszközöket az építkezés befejezésére, de sokáig azt mondták, hogy legyünk türelemmel, mert vannak tőlünk rosszabb helyzetben lévő intézmények is. Most úgy tűnik, hogy megjelent egy halvány fénysugár az alagút végén, ugyanis az idei költségvetésből egy bizonyos összeget beruházásra szántak. Bízok benne, hogy sikerül befejezni az új épületeket, mert a régi részt nem éri meg felújítani. A kiköltözés gazdasági szempontból is kedvező lenne, és a környezet is szebb, mint itt bent.
