Hétfőn lesz a NAGY nap. Összeül Szabadkán a képviselő-testület. Ki izgalommal, ki félelemmel, ki eddig soha nem érzett várakozással, ki dühvel néz az előttünk álló ülés elé. Én az utóbbiak közül való vagyok. Eddig csak arról beszéltek, hogy ez az ülés után fejek hullhatnak, hogy változnak majd az erőviszonyok, egy-egy székbe talán más ül majd be. Az ülésnek azonban mindezek előtt van egy sokkal fontosabb napirendi pontja, ami nem más, mint a Palics Park Idegenforgalmi Területfejlesztési Kft. területi kiterjedésének a meghatározása.
Boncolgassuk ezt egy kicsit, mert ha hétfőn – ne adjisten – a képviselő hölgyek és urak többsége a határozat mellett adja le a voksát, az bizony azt jelenti, hogy elbúcsúzhatunk attól, amit több mint egy évszázadon át eleink és mi építettünk, szépítettünk. Engedjék meg, hogy idézzem a határozat egyik, pontosabban hatodik szakaszát: „a város költségvetésében a következő forrásokból lesznek biztosítva az eszközök a társaság számára: ... a társaság illetékességi területén található olyan állami tulajdonban levő építési telkek és más ingatlanok elidegenítéséből (eladásából) ..., továbbá a város által alapított intézmények és más szervezetek eladásából”. Ez azt jelenti, hogy kényükre-kedvükre eladhatják a Bagolyvárat, a Vigadót, de akár más, bármilyen intézményt (!) is. MÉG HOGY MINDENT?! Hát ez nem lehet Szabadka érdeke, csakis másé! És ezt volt merszük papírra vetni? És lesz merszük hétfőn elfogadni? Vállalni az erkölcsi felelősséget? Amit százötven évig építettünk, azt most csak úgy eladjuk? Bárkinek? Alapítunk egy kft.-t? Egy állami vállalatot (a privatizálási folyamat végén), amibe fejenként (a kft. alapítói ugyanis a köztársaság, a tartomány és a város) 100 euró alapító tőkét fektettek?! 100 eurót! Aztán meg eladják az épületeket, amelyeknek értéke sokak számára felbecsülhetetlen.
Egy olyan kft.-t alapítottak, koncepció nélkül, anélkül, hogy ismerték volna a feltételeket, amelynek igazgatója a mai napig nem tudja, hogy mi lesz a feladata! Most pedig olyan hatásköröket bíznának a vállalatra, amelyeknek nagy része megegyezik a Palics–Ludas Közvállalatéval, illetve a Városépítési Igazgatóságéval, azokat meg megfosztják eddigi munkájuktól? Miért nem végeztek kádercserét, ha elégedetlenek voltak a vállalatok munkájával? Mert így elegánsabban átkerülhet köztársasági tulajdonba a város vagyona, mielőtt sor kerülne a miloševići korszakban elorozott vagyon visszaszolgáltatására. Mi lesz a tulajdonviszonyokkal? Miként alakul a fejenként 33 százalékos tulajdonrész, amikor átszáll a másfél évszázad alatt felhalmozott vagyon tulajdonjoga, aminek eszmei értéke is óriási.
Azt mondják, a kft. majd az alaptervre támaszkodik. Melyikre? Arra a turisztikaira, amit olyan óriási kínok között hoztak meg, és amelynek használhatósága megkérdőjelezhető? Vagy a főtervre, ami csupán egy fantáziaterven alapul, nem lehet rá támaszkodni, és a tervnek köszönhetően nem épülhet még ki semmi, amit elképzeltek, és amelyik nem veszi figyelembe Palics fejlesztési lehetőségeit, csak arra támaszkodik, ami eleve adott és működik?
Nem arról van szó, hogy a beruházások, a munkahelyteremtés ellen beszélnék. Nem. Az a baj, hogy nem törődnek Paliccsal. Nem törődnek a lelkével. Vagyis nem törődnek velünk sem.
Hölgyeim és uraim! Vérlázító, amit tenni készülnek és tiltakozom!
Tiltakozom az őseim, a magam, a gyermekeim és azok nevében, akik szeretik, tisztelik Palicsot, és annak minden zugát.
Sorra herdálják el azt, amitől otthon érzem, éreztem itt magam! Dühös vagyok és csalódott! És nem vagyok egyedül! TILTAKOZOM!
