Február 5-én a Szerbiai Képviselőház előtt tüntetésre készül az ellenzék, pontosabban az ellenzék szalonképesebb, a hatalommal lepaktálni látszó és a nyugatiak, az Európai Unió által valamelyest elfogadhatóbbnak tűnő része. Nagy a nyomor, a pénztelenség és a munkanélküliség, és ehhez párosul az arrogáns országvezetés, a mindent tudni, irányítani és kézben tartani akaró uralkodó réteg érzéketlensége a nehézségek kezelése iránt. A pedagógusok már sztrájkolnak, a rendőrök egyre elégedetlenebbek, a börtönőrök lázonganak. S ott van a külföldi példa, a Szaharán végighömpölygő tüntetéshullám, ami most éppen Egyiptomban tombolva a szegénység felszámolását követeli. Kiváló lenne tehát a táptalaj, a klíma és az időzítés is – hiszen egy év múlva választás lesz – egy ellenzéki nagygyűléshez. Még bizakodásra is okot adhatna a tény, hogy meglegyinthet minket a változás szele, az előbbre jutás esélye. Talán más országban így lenne, de nálunk a politikai élet „felhozatalával” nem éppen ez a helyzet.
Vegyük szépen sorjában, miért nem. Mit követel az ellenzéki tüntetést szervező Szerbiai Haladó Párt és szövetségese, az Új Szerbia? Előrehozott választást. Teljesen feleslegesen, mert az amúgy is egy év múlva esedékes. Még ők sem gondolhatják komolyan, valószínűleg csak azért tűzték ki ezt céljukul, hogy szavazótábort toborozhassanak. Az indoklásuk már biztatóbban hangzik, a hatalom harácsoló magatartása miatt szeretnék megrövidíteni a visszaélések időszakát. Dicséretes, de mi a biztosíték rá, hogy ha ez megtörténik, ők nem ugyanezt a fajta, ezen a vidéken még a kilencvenes években meghonosodott hatalomirányító módszert részesítik majd előnyben? Semmi.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a radikálisokkal egy helyről származnak, s nem túl régen váltak le róluk, ami bizony nem jó ajánlólevél. A napnál is világosabb: mindez csak azért történt, hogy legyen végre egy európai szemszögből úgy-ahogy elfogadhatónak mondható konzervatív-népi párt is, amely maga mögött tudja az ellenzéki többség támogatását. Még az egyébként dicséretes követelésük, a borítékolt lemondások megszüntetése is a kiválási pillanatukhoz vezethető vissza. Miután nem tartották tiszteletben a radikálisok pártfegyelmét, s sikerült a parlamenti felállás félidejében az új párt tagjaiként is megtartaniuk mandátumaikat, természetes, hogy a borítékolt lemondások megszüntetésének lelkes híveivé váltak. Ennek köszönhetik fennmaradásukat. Ezért már csak természetes, hogy most ez irányban lépnek.
A parlamenti képviselők 250-es létszámának a megfelezését is kérték a közelmúltban, ésszerűsítési és takarékossági megindoklással, de mégsem lett belőle semmi, ami nekik is megfelelt, hiszen ha elfogadták volna, akkor az ő köreikből is kevesebben kerülnének be a parlamentbe. Viszont népszerűségi pluszpontokat hozott a pártnak. Kevesebb számon kérhető kockázattal jár az efféle kezdeményezés, mintha mondjuk a szegénység, a munkanélküliség vagy a nyomor felszámolására tettek volna ígéretet. Jól tudják ezt ők is, ezért nem hallani tőlük hasonlókat.
Azt nem felejtettük el, hogy néhány héttel ezelőtt felreppentették a hírt a kétpárti felállás megteremtéséről. Nyugati példára azt szeretnék elérni, ha nálunk is csak demokrata-szocialista és konzervatív-népi oldal lenne, a két nagy párttal, a demokratával és a haladóval az élen. Erről tárgyalt a két érintett fél. Amit aztán bőszen cáfoltak itt is, ott is. A dologban az a gyanús és elgondolkodtató, hogy ez az időszak éppen egybeesett azzal, amikor végleg eldőlt, hogy az ellenzéki tüntetést mikor fogják megtartani Belgrádban. Mintha egy előre megbeszélt, holmi szelet kiengedő intézkedés lett volna az egész.
Mivel rohamosan közeleg a tüntetés megtartásának ideje, kezdik a biztonsági okokat is emlegetni, mert emlékezhetünk még rá, hogy mi történt a legutóbbi nagy ellenzéki tüntetés idején, amit a radikális párt – soraiban a mostani haladókkal és a Szerbiai Demokrata Párt szervezésében – rendezett meg. Égett az amerikai nagykövetség, tombolás és rombolás követte a felvonulókat amerre jártak. Talán ezt nem kellene figyelmen kívül hagyni. Tudják ezt a hatalmon lévők is. Máris mérlegelik a biztonsági kérdéseket. Egyeztetnek és nyugtatgatják az érintetteket, hogy a helyzet magaslatán állnak. Egyelőre úgy tűnik, hogy ellenzéki nagygyűlés biztos lesz, már csak az a kérdés, ugyan minek.
