Ismét sírgyalázás volt Csúrogon, Zomborban pedig két hét leforgása alatt többször horogkeresztes falfirkákkal csúfították el a zsidó hitközség épületének homlokzatát. Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke mindkét esetben nyomban a helyszínre sietett, és a belügyi szervek hatékony munkavégzését sürgette. Azt mondta, ennek egyszer s mindenkorra véget kell vetni. Nem lehet tovább egy helyben tapogatózni, a tetteseket elő kell keríteni, hogy így elejét vegyük annak, hogy a múlt rossz emlékű időszaka folytonosan kísértsen bennünket.
– Stevan Krstić, az újvidéki rendőrség parancsnokhelyettese, valamint a zsablyai és a csúrogi rendőrfőnökök éppen most jártak nálam, és arról értesítettek, hogy elfogták a gyanúsítottakat. Két kiskorút gyanúsítanak a csúrogi sírgyalázás elkövetésével. Üdvözlöm a rendőrségnek ezt a gyors és hatékony reagálását, hiszen 10 nappal a sajnálatos esemény után kézre kerítették a tetteseket. Az elmúlt kilenc esztendőben évről évre ledöntötték a keresztet, és meggyalázták az emlékhelyet Csúrognál, de egyszer sem tudták lefülelni az elkövetőket. Most először fordult elő, hogy idejekorán, gyorsan és eredményesen reagált a rendőrség.
Minek köszönhető e változás?
– Egyértelműen annak, hogy jó az együttműködés a Belügyminisztérium és a Tartományi Képviselőház között. Részben a parlament biztonsági tanácsa hatékony működésének köszönhető, továbbá annak, hogy a gyakorlati haszna is megmutatkozott a sok-sok egyeztető megbeszélésnek.
A csúrogi esethez hasonló történt a napokban Zomborban is: két hét leforgása alatt a zsidó hitközség épületét másodszor gyalázták meg, horogkeresztet rajzoltak rá, és az egyik falfirkával azt üzenték, hogy „Még hatmillió”. Ezzel párhuzamosan a roma telepen is horogkeresztek jelentek meg, sőt betörték néhány ház ablakait. Egyértelmű, hogy félelemkeltés zajlik a városban.
Ott milyen eredményt tudnak felmutatni a nyomozószervek?
– A csúrogihoz hasonlóan ott is összehívtam a polgármestert, a rendőrfőnököt, az ügyészt, a zsidó hitközség vezetőjét, és a helyszínen tárgyaltunk a teendőkről. Felháborító és elszomorító, hogy a 40 lelket számláló zsidó közösséget Zomborban így próbálják megfélemlíteni. Megengedhetetlen, hogy a Vajdaságban megmaradt sokszínűséget s a több nemzetiségű közeget valaki megbolygassa. Ezért határozottan kell cselekedni. Megengedhetetlen, hogy a mai napig a rossz emlékű múlt kísértsen bennünket. Így a béke és a biztonság érdekében az állami, a tartományi szerveknek és az önkormányzatoknak kutyakötelességük a rendteremtés. Felszólítottam őket, hogy minél előbb intézkedjenek.
S meglett a foganatja?
– Úgy tűnik, igen. Vannak már gyanúsítottak a zombori eset kapcsán is. A vizsgálat folyik. Amint a nyomozás megfelelő szakaszba jut, napvilágra hozzuk az ottani elkövetők kilétét is.
Hatékonynak bizonyult az a hozzáállás, hogy a lehető legrövidebb időn belül a helyszínen tájékozódnak.
– Igen, én is ebben látom a megoldást, így kell tenni. Sajnos a mi társadalmunknak egy része beteg, mentálisan is, még mindig elég nagy mértékben sovinizmussal fertőzött és előítéletekkel teli. Ennek kell nekünk véget vetni, mert a jövőnk elképzelhetetlen a békés egymás mellett élés nélkül, márpedig ilyen légkörben az nem megy.
Mi lenne a megoldás arra, hogy a Csúrogon ismétlődően előforduló sírgyalázás ne történhessen meg többé? Talán el kellene keríteni azt a részt, vagy fel kellene vásárolni a parcellát?
– Az első lépés az, hogy a kereszteket fel kell állítani, s nekem az az elképzelésem, hogy egy emlékhelyet kell létrehozni. Bízom abban, hogy erre a kormányzat és a tartomány tudja majd biztosítani az anyagi feltételeket. Ez az egyik része a dolognak, a másik pedig, hogy a történelmi megbékélést kell sürgetni. Ez elkezdődött ugyan, csak lassan halad. Csúrog és Zsablya irányából mutatkozik hajlandóság a párbeszédre, s ebbe be kell kapcsolni a történelmi egyházakat, szellemi életünk képviselőit és a neves szaktekintélyeket. A kegyeletadással, az emlékezéssel hozzájárulunk a megbékélés megteremtéséhez, hogy a múlt ne kísértsen folyton bennünket.
Úgy gondolja, hogy az emlékhely védett terület lehet, s akkor nem fordulhat többé elő a sírgyalázás?
– Azt nem tudom, hogy bekerített terület lesz, vagy sem, hiszen ez tulajdonképpen technikai kérdés. Az azonban biztos, hogy emlékhellyé kell nyilvánítani a terület egy részét. De azt rendesen meg kell csinálni, úgy, ahogyan illik. Hiszem, hogy ezek után nem lesz bátorságuk az elkövetőknek meggyalázni a sírhelyet. Úgy gondolom, nem fordul majd többé elő, hogy széttörik az emléktáblát, ellopják a keresztet, s meggyalázzák az emlékművet. Persze ennek előfeltétele, hogy a történelmi megbékélésre sor kerüljön a helybeli szerb és magyar polgárok között, s ebbe bekapcsolódjon az egyház és az egész társadalom. Töprengek még azon, hogy milyen keretet adjunk ennek, milyen formában oldjuk meg, de hogy meg fogjuk tenni, az biztos. Jó jelnek tartom mindenképpen, hogy a zsablyai polgárok egy csoportja, az 1942-es razzia áldozatainak emlékét ápolók elsőként ítélték el a csúrogi emlékhely újbóli meggyalázását. Köztük volt a zsablyai polgármester és a csúrogi helyi közösség elnöke is. Azt hiszem, ennél jobb alap nem is kell ahhoz, hogy a párbeszéd elkezdődjön, és létrejöhessen végre a történelmi megbékélés, amire annyira várunk.
