A hétvégén Szerbia a sport területén hármas győzelmet aratott, sikereket ért el a tenisz, a kézilabda és a vízilabda területén is. A sikereket szinte az egész ország ünnepelte, kiváltképp a fiatalság. Belgrádban például hajnalig mulattak az utcákon. Felvetődik a kérdés, hogy a sportban elért sikerek miként befolyásolják a fiatalok életét és értékrendjét. A témáról Szénási Oszkár szociális szakemberrel beszélgettünk.
A szerbiai fiatalok körében manapság milyen értékrend uralkodik?
Miért szakadt ketté a szerbiai fiatalság?
– Az egész társadalomra jellemző e kettősség. Szerbia tulajdonképpen azon önállósodó, saját útját járni megpróbáló közép-kelet-európai országok közé tartozik, amelyek nemzetileg elkötelezettek, miközben olyan irányok is jelen vannak az országban, amelyek EU-s értékrendet próbálnak vallani. A fiatalság tulajdonképpen az egész társadalom lenyomata, nem tudnak másmilyenek lenni. Ehhez pedig még társul a fiatalkori vehemencia, a lázadás és a határok feszegetése. Nos amikor szélsőségeket látunk, akkor tulajdonképpen nemzeti határok erőteljes feszegetésével állunk szemben, míg ennek az ellentéte a globalizáció túlzott megélése.
Sokan azt gondolják, hogy az iskola feladata az egészséges szemlélet kialakítása…
– Ezzel nem értek egyet. A családnak kellene egészséges szemléletet kialakítania a fiatalban. Az iskolában a nevelési tevékenység már nagyon háttérbe szorult, tehát az oktatás élvez elsőbbséget. Az iskolák sem képviselnek egy egzakt útirányt, főleg nem itt Vajdaságban, míg Szerbiában a nemzeti útirány képviselteti magát leginkább a nevelésben. De ez is a vezetőségtől függ. A családokban sajnos nem minden esetben helyeződik a hangsúly értékszemléletű nevelésre, hanem a mindennapok egzisztenciális harca neveli a fiatalokat, vagyis jobban mondva nevelődnek benne. Nem látok fórumokat, ahol konstruktív módon, hangsúlyt fektetnének az olyan tudatos értékrend átadására, amelyre később építeni lehetne. Foltokban megjelennek, de országos szinten hiányzik ez a szemlélet. Nincs egy olyan következetes értékrend, amely az egész társadalom számára megélhető lehetne.
Van jövőképük a fiataloknak?
– Egyénenként változó. Az általános iskolákban a nyolcadik osztályosok nagyon kis hányada tudja csak, hogy mi lesz belőle, mi lesz ővele, de a középiskolák végzősei, az érettségizők nagy hányada sem tudja merre fog tovább menni. Ebbe a kérdéskörbe beletartozik a továbbtanulás, a szakma, a munkanélküliség is. Nincs túl sok pozitív képe egy mai fiatalnak arról, hogy ha most tovább menne, mivel foglalatoskodna, vagy hogyan kezdhetné meg önálló életét kiépíteni. Ez nagyon labilis Szerbiában és nagy kihatással van a következő időszakokra is. Pillanatnyilag még az is kérdéses, hogy egy sikeres európai integrációs folyamat mennyire tudná ezt a helyzetet konszolidálni.
Milyen a fiatalok és média viszonya?
– A fiatalok médiafogyasztók. Persze megvannak a maguk érdekeltségei és körei. Nagypolitikával általában kevesen foglalkoznak, inkább elhatárolódnak tőle. Leginkább interneten tájékozódnak és könnyebb hírműsorokba, csatornákba kapcsolódnak be, de idővel természetesen kialakul valamiféle világszemléletük és állást tudnak foglalni, míg a legfiatalabbak nem szívesen foglalkoznak politikával. A médiának gondolkodásformáló, szemléletformáló ereje van, kiváltképp a fiataloknál, s ezért nem mindegy, hogy mennyire objektív ma a sajtó, mennyire működik pártalapon. Nem mindegy, hogy egy szűk politikai elit értékrendjét közvetíti-e, vagy pedig a szélesebb társadalom által elfogadott nézeteket próbálja bemutatni. A média korszerű fegyver. Például egy sporteredmény esetében ki lehet hangsúlyozni a nemzeti szélsőségeket, ugyanakkor a jövőbe mutató értékeket is.
A sportolók sikere hogyan tudja befolyásolni a fiatalok értékrendjét?
– A hétvégén elért sportsikerekkel kapcsolatban olvashattuk is a médiában, hogy a fiatalok, a szurkolók hajnalig az utcákon voltak. A hétvégén történtek a fiatalok számára nem csak a sport terén elért győzelmeket jelentik, hanem átvitt, indirekt módon a világ feletti győzelmet is. Számukra Szerbia megmutatta a világnak, hogy igenis képes eredményeket elérni. Ez a sportra is érvényes, hiszen olyan életerős, eltökélt, összpontosítani tudó sportolókról van szó, akikre büszkéknek is kell lenni, de mindezt nem szabad összekeveri az élet más területeivel. Kiváltképp nem szabad belefeledkezni az örömmámorba. A fiataloknak példaképekre van szükségük és a sportolók jó példaképek. Ugyanakkor ezek az eredmények még nagyobb sportkedvet eredményeznek és utánpótlás-generációt vonzanak maguk után. A sport pedig pozitív értékrendet közvetít a fiataloknak, hiszen az összetartásról, az egységről, a közös célról is szól. A sportban csapatmunka folyik, amit az edző irányít. Az edző pedig lehet, hogy sokkal nagyobb hatással van egy egészséges világszemlélet kialakításában, mint a családnak, amelyben nem alakultak ki értékátadó kapcsolatok. A fiatalok hajlandóak alávetni magukat az edző tekintélyének, aki így egy életre fel tudja készíteni a fiatalokat. Tulajdonképpen egy jó edző pótszülői feladatot is betölthet a fiatalok életében, mert gyakorlati módon az élet kihívásaival való megküzdésre, kudarcok és győzelmek megélésében valóságos, de mégis védett teret biztosít. Sok kamasz azért edz, mert van egy felnőtt, aki figyelemmel kíséri a tevékenységeit s a jó edző időnként elbeszélget ifjoncaival más témákról is. Ez pedig nagyon sokat számít a zűrös pillanatokban.
