Azoknak a kutyáknak, amelyek veszélyt jelentenek a környezetükre, de a gazdájuk közterületen szeretné sétáltatni őket, át kell esniük egy vizsgán. Az állatjóléti törvény megfogalmazása szerint a veszélyes kategóriába azok az ebek tartoznak, amelyeknek a marmagassága meghaladja az 55 centimétert. A jogszabály előírásai szerint a kiképzés elvégzése után a kutyát póráz és szájkosár nélkül is ki lehet vinni az utcára.
Az állatjóléti törvény 2009-ben lépett hatályba, 2010-ben pedig meghoztak egy olyan szabályzatot, amely kötelezővé teszi a veszélyes kutyák ilyen jellegű kiképzését. A kutyák szocializálásának folyamatát és módját a Szerbiai Kinológiai Szövetség dolgozta ki. A szabályzat tavaly októberben lépett érvénybe. A szabadkai Kinológiai Társaság végzi elsőként az országban az 55 centiméteresnél nagyobb marmagasságú kutyák és tulajdonosaik képzését és vizsgáztatását ettől a hónaptól. Arról, hogy miért fontos a közép és nagy termetű kutyák kiképzése, Horvát Istvánt, a munkakutyák kiképzésére szakosodott nemzetközi teljesítménybírót kérdeztünk.
– Hogy egy kutya kellőképpen be tudjon illeszkedni a társadalomba, azaz az emberek és az állatok közösségébe, fontos, hogy irányítható legyen. Ezt pedig az alapvető fegyelmező gyakorlatokkal tudjuk elérni. Az irányítható kutyák vezethetők pórázon, megfelelő helyzetekben kontrollálhatók, illetve ha például leültetjük őket, akkor a helyükön maradnak. Ha egy kutya ilyen, kevesebb az esély arra, hogy veszélyt jelent a környezetére, legyen szó emberekről vagy állatokról. Ez azonban nem azt jelenti, hogy sohasem fog támadni. Ha ugyanis veszélyben érzi magát, akkor természetesen védekezni fog, éppen ezért folyamatosan figyelni kell a kedvencünkre. A kiképzés, valamint a vizsga az irányíthatóságra irányul, azzal, hogy fontos a kutya közösségbe való beilleszkedésének a foka is. Az eb nem lehet túl agresszív, de túl félénk sem. Az agresszív állatokat az ember nem tudja kezelni, ugyanúgy, ahogy a túl félénkeket sem, hiszen a gazdájuk nem látja előre, hogy az adott szituációban hogyan fognak reagálni. A félénk kutya ugyanis hajlamos arra, hogy félelemből harapjon.
Horvát István
Sok kutyatulajdonos nevelésben részesíti a kedvencét. A szabadkai Kinológiai Társaság által szervezett kiképzés miben különbözik ettől?
– Csupán formai különbségek vannak. Az átlagos ember, aki a kedvencével foglalkozik, pórázon vezeti ki a kutyáját az utcára. Vagyis az állat hozzászok a pórázhoz. A vizsgaszabályzat azonban előírja, milyen pozícióban kell a kutyának elhelyezkednie a gazdájához képest, és hogyan kell viselkednie. Kívülálló szemmel úgy tűnik, hogy ezek csupán formai dolgok. De ha a tulajdonos megfelelőképpen vezeti a kutyáját, akkor a viselkedéséből előre ki tudja következtetni, hogy az adott szituációban hogyan fog reagálni. Ha az eb igyekszik kitörni, van ideje megfékezni, vagy ha esetleg megpróbál más állatokat ingerelni, fegyelmezni tudja. Vannak kutyák, amelyek sétálás közben előre húznak, vannak, amelyek hátrafelé, esetleg forduláskor más irányba indul a kutya és más irányba a gazdája, éppen ezért fontos megtanulniuk, hol a gazda helye, a kutya melyik oldalán és milyen helyzetben kell lennie séta közben. Ezen a vizsgán a pórázon való vezetést három mindennapos helyzetben kell bemutatni: normál séta közben, futás közben és lassú léptek mellett, illetve kanyarodáskor, megforduláskor és megálláskor.
A vizsgát egy felkészítő, egy elméleti és egy gyakorlati rész is megelőzi?
– A képzésnek van elméleti és gyakorlati része is. El kell mondanom, hogy ez a vizsga nem arra van kitalálva, hogy abszolút precizitást vezessünk be a gazdik és a kutyák életébe. Inkább az alkalmazkodási képességet vizsgáljuk, vagyis azt mérjük fel, a kutya hogyan viselkedik az urbánus környezetben.
Hol tudnak a kutyatulajdonosok gyakorolni?
– A szabadkai Kinológiai Társaságnak van egy gyakorlópályája, ahol az egyesület tagjai gyakorolhatnak. A szabadkai egyesületnek, csakúgy mint bármelyik másik ebtenyésztő egyesületnek, vannak szakemberei, akik segíteni tudnak a kutyatulajdonosoknak. És akár otthon, a saját udvarukban is gyakorolhatnak a gazdák és a kutyáik, olyan területen, ahol nem jelentenek veszélyt a környezetükre. Tulajdonképpen nincs szükség nagy területre, hiszen egyes parancsokhoz csupán néhány lépésnyi hely szükséges. Amit a kutya kis helyen el tud végezni, azt már könnyű hosszabb lépéssorokra átültetni.
A városi képviselő-testület fél évvel ezelőtt fogadta el az állatok tartásáról szóló határozatot, amely szerint tilos a pitbullok tartása…
– Ennek ellenére vannak, akik tartanak ilyen kutyákat. De meg kell mondanom, hogy a munkám során én már képeztem ki ilyen fajta ebeket is, és a tapasztalataim szerint ugyanolyan jámborak, mint bármelyik másik fajta. A harciasságot a gazda váltja ki belőlük, tudatos neveléssel. Vagyis gazdától és tartástól függően válik a kutya agresszívvá.
A szabályzat szerint ez után a vizsga után nincs szükség pórázra és szájkosárra. Ön tapasztalt kutyakiképzőként vezetné a kutyáját póráz és szájkosár nélkül?
– Sajnos általában akkor hallunk a szájkosár használatának szükségességéről, amikor már megtörtént a baj. Az előírások szerint azok a kutyák, amelyek letették ezt a vizsgát, közterületen póráz és szájkosár nélkül is sétáltathatók. Ugyanakkor fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a törvény ezen szakasza nem menti fel a kutyatulajdonost a büntetőjogi felelősség alól, amennyiben a kutya testi sértést okoz. Az előírások szerint azt a kutyát, amelyik a vizsga elvégzése után is emberre vagy állatra támad, eliminálni kell.
Én nem vezetném a kutyámat póráz nélkül, méghozzá azért nem, mert egyrészt Szabadkán a gépjárműforgalom nagyon nagy, másrészről pedig az emberek figyelmetlenek. Bármikor megtörténhet, hogy a kutya kiszalad az útra, vagy megijeszt valakit. Én annak a híve vagyok, hogy a gazda pórázon vezesse a kutyát. Ami meg a szájkosarat illeti, fajtától, egyedtől függ, hogy szükség van-e rá. Az idegesebb, agresszívabb kutyáknál mindenképpen szükséges. De vannak vadászkutyák, jámbor ebek, amelyek nem jelentenek veszélyt a környezetükre, esetükben nincs szükség a szájkosárra.
