Úgy a legkönnyebb megjegyezni, hogy a kályha megégeti a kezünket, ha odadugjuk az ujjunkat. Ugyebár mások tapasztalatára nehezebb hallgatni, még annak ellenére is, hogy több előnye van: kevésbé fájdalmas, és nem éktelenkedik a kezünkön – rossz esetben – évekig az emlékeztető heg. Paradox módon a nehezebb út a könnyebb, és a könnyebb út a nehezebb. Tapasztalat híján viszont kiszolgáltatottak vagyunk és sebezhetőek, méghozzá az élet minden területén, hiszen amivel vissza lehetett élni, azzal eddig minden társadalomban visszaéltek. Így van ez az internettel is.
A Safer Internet Day-t, vagyis a biztonságos internet napot (SID) világszerte mindenhol február elején ugyanazon a napon rendezik meg – ma már több mint 60 országban –, köztük Szerbiában is.
A program 2004-ben indult útjára, majd 2005-től az Insafe hálózat szervezésében nőtte ki magát világszintű rendezvénnyé. Célja, hogy különböző rendezvények által az Európai Unió Safer Internet Plus program akciótervének keretein belül világszerte felhívják a figyelmet a világháló jelentőségére, egyszersmind az interneten leselkedő veszélyekre, így a zaklatásra, a gyermekpornográfiára és egyéb illegális vagy káros jelenségekre és tartalmakra. Az idei SID témája a generációk összekapcsolása az online világban, vagyis, hogy a gyerekek, fiatalok és a szülők, nagyszülők adják át tudásukat, tapasztalataikat egymásnak. Az eseménysorozattal a szervezők ösztönözni szeretnék a családokat, hogy közösen tegyenek azért, hogy elkerülhessék a veszélyeket a generációkon és kultúrákon átívelő online világban. Ahogy a nap szlogenje is mondja: Netezzünk együtt… biztonságosan!
Annak ellenére, hogy lassan a csapból is az internetet és a benne rejlő veszélyeket ecsetelő cikkek tömkelege folyik, nem szabad eltekinteni attól a ténytől, hogy az online világ nem csupán egy ártalmatlan homokozó. Használatához ugyanúgy kellő tudásra és tapasztalatra lenne szükség, mint mondjuk egy személygépkocsi használatához – ugye kevesen ülnének mellém, ha azt mondanám, hogy senki sem tanított meg vezetni –, miközben vannak olyan internetezők is, akik éppen, hogy be tudják kapcsolni a számítógépet. Persze ezalatt nem azt értem, hogy valakinek informatikai oklevelet kell szereznie, ahhoz hogy netezhessen, de hogy a klasszikus informatikus viccet idézzem: „10-féle ember létezik: aki érti a bináris számrendszert és aki nem”.
Kétségkívül az internet veszélyeit tekintve két „fokozottan” veszélyeztetett generációt figyelhetünk meg. A gyermekeket, akik még csak most tanulják a közösségi viselkedés szabályait, és az idősebb, nyugdíjas generációt, akik a „biztosan elrontom felkiáltással” mindennél jobban idegenkednek a számtógéptől. Mindkét esetben a tapasztalatlanság a legnagyobb kockázati tényező, de míg az első esetben egy 5–10 éves korú gyermek tudatosan és profin, mondhatni szakszerűen tudja használni a számítógépet, nem feltétlenül jelenti, hogy teljes egészében tudatában van a veszély fogalmának. Ezt magam is megtapasztaltam, amikor megpróbáltam egy negyedikes általános iskolásnak elmagyarázni, hogy a Facebook közösségi oldalon nem szabad mindent megosztani, mert adott esetben bárki láthatja azt, és visszaélhet vele. A második esetben pedig hiába van meg az élettapasztalat, a számítógéptől való félelem és a virtuális világban történő nehezebb eligazodás potenciális veszélyfelületet jelent.
Természetesen az internet nem a gonosz megtestesítője, sem a bűn fertője, de e digitális technológiától egyre jobban függő korunkban nem árt elgondolkozni, hogy miközben a való világban a személyes adataink és személyes életünk védelme érdekében harcolunk, a virtuális világban tálcán kínáljuk őket az őket megszerezni vágyó ismeretleneknek, a vállalatoknak, titkosszolgálatoknak. S ehhez pedig már nem feltétlenül kell számítógép, elég csak egy okostelefon (ami pedig okosabb, mint egy nyolc évvel ezelőtti számítógép). Bármennyire is közhelynek tűnik, egy orwelli világ van kiépülőben. Számtalan veszélyforrás leselkedik ránk, ellophatják (legjobb esetben csak letörlik) a számítógépünkön tárolt bizalmas adatokat (diplomamunkát, adó-dokumentumokat, vagy a bankkal kapcsolatos adatokat, kódokat, fényképeket, leveleket stb.), e-mail címünket, vagy csupán megfigyelik szokásainkat és személyre szabott reklámokkal, rejtett üzenetekkel bombáznak minket. A világháló a gyermekek szempontjából is több veszélyes oldaláról mutatkozhat be: pedofilok megpróbálnak személyes találkozót megbeszélni, a drogdílerek a chatszobákat piaci helyszínnek tekintik, öngyilkos-fórumok labilis állapotban lévő fiatalokat veszélyeztetnek, valamint brutális, pornográf vagy rasszista tartalmakhoz is igen könnyen hozzá lehet jutni.
Az internet folyamatosan fejlődik, és nekünk is fel kell nőnünk hozzá. Egy olyan világban élünk, ahol jelenleg is folyik azoknak az értékeknek a kialakulása, amelyek e virtuális nagykorúság előfeltételeinek számítanak. Más szóval: meg kell tanulnunk internetül. S mivel az internet „mindenkié”, nekünk, az internettel együtt felnövőknek, a „cybervilágban tudatosan élőknek” nem csak lehetőségünk, hanem kötelességünk is szárnyaink alá venni azon generációkat, akik most kapcsolódnak rá a hálózatra.
