Ahogy azt Gyivánovity Róberttől, a szabadkai diákotthon igazgatójától megtudtuk, tervben van a férőhelyek számának növelése egy új szárny kiépítésével, ahol a tervek szerint még 100 diáknak tudnának szobát biztosítani. A projektumot elfogadták a Tartományi Nagyberuházási Alapnál, folyamatban van a közbeszerzési eljárás, de arról, hogy mikor kezdődhet meg az építkezés, és – ami ennél is fontosabb – mikor készül el az új szárny, még nem tudni bővebb információt. Legutoljára hét évvel ezelőtt újítottak az épületen, a tetőtérben alakítottak ki szobákat külön fürdőszobával, de ez nem növelte a férőhelyek számát, hanem „szétszórták” a diákokat, akik addig igen szűkösen éltek az 5-6 ágyas szobákban, ez a változtatás tehát a kényelmesebb körülmények megteremtését szolgálta.
Most tehát 350, azaz 220 lány és 130 fiú lakója van a diákotthonnak, közülük csupán hét tanuló jár hároméves középiskolai szakra, a többiek négyéves képzésben részesülnek. 75 százalékuk magyar. Legtöbbjük kitűnő és jeles tanuló, ugyanis a kollégiumi ellátás elnyeréséhez – a magyarországi gyakorlattól eltérően, ahol a szociális helyzetet veszik inkább figyelembe – nálunk, az Oktatási Minisztérium döntése értelmében, a jó tanulmányi eredmény számít a leginkább.
– A legtöbb megszerezhető pont 40. Ennek 85 százaléka a tanulmányi eredményből származhat, illetve a különböző nemzetközi és köztársasági versenyeken elért első, második és harmadik helyezésért is jár pluszpont. A pontoknak csak 15 százaléka, legtöbb 5 pont kapható a szociális helyzet alapján. Az, hogy a szociális helyzet szerint hány pontot kap a jelentkező, attól függ, hogy a családban mennyi az egy főre eső jövedelem havonta – magyarázta Gyivánovity. Kérdésünkre, helyesnek tartja-e, hogy ezek szerint a legszegényebb gyerek is maximum csak öt pontot kaphat, elmondta, 17 évvel ezelőttig a diákotthonok a szociális szférába tartoztak, s a kollégiumba való bekerülésnél akkor többet nyomott a latba a szociális helyzet is, azóta viszont az Oktatási Minisztérium előírásai szerint dolgoznak, s a kollégiumi ellátás elnyeréséhez is a megfelelően jó tanulmányi eredményt határozták meg a legfontosabb szempontnak. Lokális szinten nem változtathatnak a pályázati feltételeken, de ennek szükségességéről nem is esett szó.
– Szerintem a motiváció miatt van ez így, meg arról is tudni, el lehet intézni, hogy papíron az egy főre eső jövedelem minél kevesebb legyen. A tanulmányi eredmény megfoghatóbb dolog. A jó tanulmányi eredmény azért fontos, hogy tanulásra ösztönözzék a diákokat, tanuljanak, ha bent akarnak maradni a diákotthonban, megbecsüljék az iskolát és a diákotthont. Minden évben mindenkinek újra kell pályáznia. Az elsősök száma 120 -130 fő. Ők az általános iskolai átlageredményükkel pályáznak, s viszonylag sokan kerülnek be, mert úgy tűnik, az általános iskolában könnyebb kitűnő vagy jeles eredményt elérni. Gyakorlatilag bárki megpályázhatja a diákotthonba való bekerülést, a kettes, hármas tanuló is, de a rendszer úgy néz ki, hogy először a kitűnő, azután a jeles tanulók nyerhetnek felvételt, majd ezután a szabad helyek függvényében a gyengébb tanulók is. A rangsort a jelentkezők száma és struktúrája határozza meg. Ez nem a mi döntésünk. Van túljelentkezés, évente 50-80 tanuló kerül várólistára. Négy tanulótermünk van, ami szükség szerint igénybe vehető a tanulóidőn kívül is. Délelőtt 8-11 óráig, délután 15-18 óráig van tanulóidő. A nevelőink szakmai tudása igen széles skálán mozog, így tőlük is segítség kérhető korrepetálásra. Tehát igyekszünk jó körülményeket teremteni a tanuláshoz, és a szabadidős programokkal az itt lakáshoz is, de tudjuk, vannak olyanok, akik egyszerűen nem bírják ki a kollégiumi életet, például csak egyedül tudnak tanulni. Ez – tapasztalatunk szerint – legkésőbb decemberig ki is derül, és évente 10-15 diák addig ki is költözik. Nekem az a gyanúm, hogy annak a 699 diáknak, akik másik községből jöttek ide tanulni, nagy része eleve nem is akart diákotthonba kerülni.
Tudvalevő, hogy Zomborban alig van lehetőség magyar nyelven középiskolai tanulmányokat folytatni (magyar tagozat csupán a gimnáziumban, az egészségügyi középiskolában és a műszaki középiskolában van), s így Zombor vonzáskörzetébe tartozó iskolák nyolcadikosainak zöme is szívesebben jön Szabadkára, a legtöbbjük pedig a kollégiumi elszállásolásra is pályázik. Érdeklődtünk néhány nyugat-bácskai iskolában, hogy kiderítsük, mekkora az érdeklődés a diákotthon iránt a magyar nyolcadikosok körében. Doroszlón a nyolcadik osztályban 5 lány van, mindannyian kitűnő tanulók. Közülük ketten gondolják úgy, hogy Szabadkán tanulnának tovább, hárman pedig második lehetőségként gondolják így. Egyikük kivételével – aki lakást bérelne a már Szabadkán élő nővérével együtt – mindenki lakna a diákotthonban. Bezdánban 20 nyolcadikos diák van, legtöbbjük még tanácstalan, de 2-3 diák már úgy nyilatkozott, hogy Szabadkán tanulna. Sokan nem szeretnének még elszakadni a családtól, s itt tudtuk meg azt is, hogy ezért két lány arra is vállalkozik, hogy szerbül folytassa a tanulmányait Zomborban, a választott szak nincs magyarul. Gomboson a hét nyolcadikos közül négyen költöznének Szabadkára, egyikük kitűnő, hárman pedig jeles tanulók, és mindannyian pályázni akarnak az internátusban való bekerülésre. Bácskertesen 13 nyolcadikos van, öten szeretnének Szabadkán középiskolások lenni, négyen kitűnő tanulók, egyikük jeles, és a diákotthonba költöznének. Bácsgyulafalván 15 nyolcadikos van, négyen tanulnának Szabadkán, ketten kitűnők, ketten jeles tanulók, és – talán már mondanunk sem kell – pályáznak majd a kollégiumi elszállásolásra.
