Tavaly június végén készült el a szabadkai ipari park megvalósíthatósági tanulmánya, és ekkorra kidolgozták a kísérő dokumentációt is. Ez tulajdonképpen az első Interreges (magyar-szerb szomszédsági program) program, amelyben a szabadkai önkormányzat részt vett.
Azt, hogy az ipari park színhelye a második kaszárnya lenne, már a tanulmány kidolgozása előtt két évvel tudták. Azonban addig és azóta sem sikerült a területet a Védelmi Minisztériumtól megvásárolni.
A Palics felé vezető út bal oldalán található kettes számú kaszárnya hatalmas, több mint 120 hektár nagyságú gyakorlópályával rendelkezik, aminek értékét nem a minisztérium, hanem a Vagyonigazgatóság becsülte fel 54 millió dinárra. Ez ellen az összeg ellen a régi városvezetésnek sem volt semmi kifogásolni valója. A pályához tartozik azonban a kaszárnya épülete, és az ahhoz tartozó 21 hektáros terület, amit az Adóhivatal 180 millióra becsült, a városvezetés pedig eltúlzottnak tartott. Akkor ezt azzal magyarázták, hogy a rossz infrastruktúra miatt legfeljebb csak 118 milliót lennének hajlandóak fizetni, hiszen további komoly befektetésre lenne szükség ezen a téren, végül a 118-at is 112-re faragták le. Törvényjavaslat az ipari parkok működéséről már mintegy két éve van, módosítási javaslat is történt már, ennek ellenére még mindig nincs előrelépés annak elfogadása terén.
Maga Božidar Đelić tett ígéretet arra, hogy a kormány a tavalyi év végéig rendezi a tulajdonjogi kérdéseket a kaszárnyákat illetően, hogy Szabadkán létrejöhessen az ipari park, hiszen mint azt hangsúlyozta, megengedhetetlen, hogy ez az egyetlen város Szerbiában, amely a kormány érdektelensége miatt semmit sem tud felkínálni a befektetőknek.
– Várhatóan ezekben a napokban ülünk le a védelmi miniszterrel, hogy a kaszárnya megvásárlásáról beszélgessünk. Jeleztem, hogy ezúttal nem szeretnék semmilyen kombinatorikáról tárgyalni, vagyis az én elképzelésem az, hogy a város hitelt vegyen fel, és kifizesse ki azt az összeget, amit kérnek a mintegy 140 hektár területért. Úgy gondolom, hogy a későbbiekben ezt a pénzt a város többszörösen is ki tudja majd fizetni. Vagyis véleményem szerint ez a város egy biztos beruházása lenne – mondta Saša Vučinić polgármester, majd hozzátette: – Ezzel a projektummal nem az a cél, hogy a város hasznot húzzon az ipari parkból, hanem az, hogy beruházókat vonzzon Szabadkára. Sajnos ezek a tárgyalások már évek óta húzódnak. Véleményem szerint a poligonra megszabott ár a város számára elfogadható, ám az első kaszárnyából is meg szeretnénk vásárolni egy részt, aminek az ára magas, megközelítőleg 400 millió dinár, ami nagy megterhelés lenne a város számára. Éppen ezért most ettől egyelőre elállunk – mutatott rá. Saša Vučinić szerint minél több beruházót szeretnének Szabadkára vonzani.
Duško Guslov, a beruházásokkal és fejlesztéssel megbízott polgármesteri tanácsos azonban hozzáteszi, a város azon a megoldáson is gondolkodik, hogy a Kisbajmok helyi közösség területén található Locher vállalat mögötti telket átminősítse építési telekké, amelyen létrehozhatnák az ipari parkot. Erre az átminősítésre a kérvényt már át is adták az illetékeseknek.
A kérdés az, hogy melyik megoldás lenne olcsóbb, és legfőképpen az, hogy végre melyik tudna valóban a gyakorlatban is megvalósulni, hiszen az ipari park területén lévő telkeket 99 évre adnák bérbe a befektetőknek.
Rade Karan ezredes, a Védelmi Minisztérium sajtóosztályának vezető helyettese lapunknak elmondta, az eladás procedúrája tulajdonképpen nem az ő hatáskörük, ők a kormánynak átadták a listát, amely azokról a kaszárnyákról tartalmaz adatokat, amelyekre nekik továbbra nincs szükségük. Ettől kezdve rajtuk, az Adóhivatalon és a Vagyonigazgatóságon múlik, hogyan zajlik az eladás és vétel.
Kérvényünkre, amelyben arra voltunk kíváncsiak, hogy a szabadkai kaszárnyák milyen állapotban vannak, milyen infrastruktúrával rendelkeznek, másfél hét után sem érkezett válasz. Az illetékesek a szombati ünnepség előkészületeire hivatkozva halasztották el a választ, február 15-én van ugyanis a hadsereg napja.
A hadsereg eladható vagyonát 85 milliárd dinárra becsülte az Adóhivatal, összesen 447 komplexumról van szó, vagyis számos kaszárnyáról, gyakorlópályáról, más objektumokról. Ezekből mindössze 12-t sikerült eddig eladni, összesen csak félmillió dinárért. A hadsereg vagyonának értékesítését egyébként Szerbia főterve irányozza elő.
A munkát megnehezíti a komplikált procedúra, mint ahogyan azt a Védelmi Minisztériumban is hangsúlyozták, sokszor a tulajdonjogi kérdések sem tisztázottak. Ezért a rengeteg papírmunka során sokszor kiderül, hogy a sok helyen számos telekből álló kaszárnya vagy gyakorlópálya nem is teljes egészében a hadseregé.
A minisztériumon belül azonban alakult egy csoport, amelynek az a feladata, hogy ezt a procedúrát felgyorsítsa. Reményeik szerint ennek a csapatnak köszönhetően az eddigi fél- vagy akár egyéves határidőt két hónapos várakozásra csökkentik, ami talán lehetővé tenné, hogy több objektumot kínáljanak eladásra havonta, ne pedig csak egyet, ahogyan e
