A Ludasi-tavon a jég elolvadása után helyükre kerültek a januárban jégre csúsztatott, a környékbeliek által megcsodált, fenyőfából és akácból ácsolt 12 négyzetméteres sóderrel borított úszószigetek. A két mesterséges madárszigetet ezer darab ötliteres pillepalack tartja a víz felszínén, és két oldalán betonnehezékhez vannak lehorgonyozva. Tavaszra, amikor a telelésből visszatérnek vándormadaraink, a vizekhez kötődő cséreket és sirályokat már kész fészkelésre alkalmas hely várja.
A madárszigetet építő szabadkai Riparia Természetbarátok Egyesületének lelkes tagjai azt remélik, hogy a mesterséges szigetekkel sikerül újra megtelepíteni a Ludasi-tó speciális természeti rezervátumban egykor honos küszvágó cséreket, amelyek a természetes úszólápokon fészkeltek. A projektum megvalósításához a Tartományi Környezetvédelmi Titkárság nyújtott támogatást.
A Riparia, azaz partifecske egyesület február 21-én ünnepli tízéves fennállását, amelyről a Corvin Mátyás (volt Engels utca) 9-es szám alatti székhelyükön 10 órai kezdettel megtartandó évi közgyűlésen emlékeznek meg. Az elmúlt egy évtizedben több környezetvédelmi projektumot, madárgyűrűző tábort, szakmai tanácskozást, a természet- és madárvédelmet népszerűsítő akciót szervezetek. A jubiláló szervezet tevékenységéről és további terveiről Szekeres Ottótól, a Riparia elnökétől kértünk rövid összefoglalót, aki „civilben” a Palics-Ludas Közvállalt természetvédelmi őrszolgálatának vezetőjeként naponta bejárja a Szabadka környéki védett területeket, naponta szembesült a természetvédelmi problémákkal, ismeri és védi a még meglévő természeti ritkaságokat:
– Annak idején, még kisiskolás koromban, a Csornay Richárd Ökológusok Egyesülete által szervezett nyári ludasi ökológiai kutatótáborokban szerettem meg a természetet, a madarakat, a madárgyűrűzést. Később a barátokkal és ismerősökkel, a természetről és a természetvédelemről hasonlóan gondolkodó fiatalokkal elhatároztuk, hogy egy új egyesületet hozunk létre, amelynek a partifecske, latin nevén Riparia riparia, nevet adtuk. Örömmel mondhatom, hogy a tíz év során kialakult egy ütőképes, akcióra kész, a legnehezebb, a legzordabb időjárási körülmények között is bevethető csapat. Az aktív tagok száma, akik rendszeresen részt vesznek az akciókban, eléri a negyven főt. Egy évtized alatt több mint száz fiatal, és nem csak fiatal, vállalt szerepet az egyes projektumok lebonyolításában. Azt lehet mondani, hogy már a gyerekeink, az alapító tagok gyerekei is aktív részvevői az akcióknak, hozzák magukkal a kis barátaikat, azok pedig a szüleiket, és így szélesedik, terebélyesedik a természetvédők köre, egyre többen állnak a természetvédelem ügye mellé.
A legtöbben a madarak, a madárvédelmi akciók, a gyűrűzőtáborok iránt érdeklődnek, de a Ripariában a hidrobiológia, a botanika, valamint a zoológia egyéb területei többeket közelebbről érdekel. Az elmúlt évek során több madárvédelmi, természet- és környezetvédelmi projektumot indítottunk be, amelyek egy része jelenlege is folyamatban van. A közvéleményt rendszeresen tájékoztatjuk ezekről az akciókról, megpróbáljuk minél több ember figyelmét ráirányítani a természetvédelem aktuális problémáira, és jó irányba terelni viszonyulásukat az élő környezetünkhöz.
A szalakótának odú kell
Már harmadik éve fut a szalakóta-odútelepítő program. A nagyon attraktív, szép színes madarunk sajnos nem talál magának fészkelésre alkalmas odvas, üreges fát. Ezért Észak- Bácskában, Bánátban, a Tisza menti puszták környékén eddig mintegy kétszáz fenyődeszkából készített fészekodút raktunk ki, aminek köszönhetően gyarapodik a szalakóta fészkelő állománya. A fiókákat legyűrűzzük, és próbálunk adatokat szerezni a vonulásukról, tanulmányozzuk a táplálkozásukat. A nyílt, füves területek mellett érdemes próbálkozni a szalakóták megtelepítésével ott, ahol megfelelő táplálékforrás van a közelben. Tavaly szeptemberben Szabadkán magyarországi és osztrák szakemberek részvételével a Szalakóta védelme a Pannon-alföldön elnevezéssel nemzetközi tanácskozást szerveztünk, amely jó alkalom volt a tapasztalatcserére. Sajnos negatív példákról is beszámolhatunk. Amíg mi a ritkuló madárfaj megtelepítésén fáradozunk, vannak, akik kifosztják az odúkat. A magyar vámszervek a kelebiai határon elfogtak egy személyt, aki 20 szalakótafiókát akart az autójában Nyugatra csempészni.
A Palicsi-tó kettes szektorában minden télen letisztítjuk a gaztól, a száraz kórótól a szigeteket, amelyeken több száz pár dankasirály, valamint a nálunk ritka szerecsensirály költ. A fészektelep elgazosodását fóliatakarással igyekszünk meggátolni. A szétterített fóliát tíz centiméterre beássuk a földbe, hogy ne tudjanak a gyomok elszaporodni, így juttatjuk fészkelőhelyhez a sirályokat.
A téli ínséges, táplálékhiányos időszakot könnyebben átvészelik a madarak, ha a leghidegebb időszakban etetjük őket. Évek óta több nagyméretű madáretetőt tartunk fenn a Szabadka környéki erdőkben. Telente több mázsa napraforgót és egyéb magvakat fogyasztanak el az éhes cinegék, a pintyfélék és más énekesmadarak. Télen az etetőket látogató madarakat is gyűrűzzük. A tavasz beköszönte előtt fontos feladata a madarászoknak az erdőkbe telepített énekesmadár-odúk kitisztítása. A régi fészekanyaggal a parazitákat is eltávolítjuk az odúkból. A madarak minden évben új fészekanyagot hordanak.
A Szabadka környéki védett területekről nagyméretű színes posztereket készítettünk, szórólapokat nyomtattunk, és ezeket eljuttattuk az általános iskolákba, így is népszerűsítve a természetvédelmet.
Pallókon a mocsárba
Tavaly nyáron a Palics-Ludas Közvállalattal és a Csornai Richárd Ökológusok Egyesületével közösen újraindítottuk a szervezett madárgyűrűzést a Ludasi-tavon. Július 13-a és szeptember 14-e között Hajdújáráson a Szúnyog csárdánál egyhetes váltásokban folyt a munka. Egész Szerbiából és Magyarországról több tucat madarász, gyűrűző, amatőr és hivatásos ornitológus, biológus vette ki részét a tábor munkájából. A bő két hónap alatt 107 részvevője volt a tábornak, 56 madárfajból rekordszámú, több mint hatezer példányt fogtak be, köztük voltak a korábbi akciókban ugyanitt jelölt példányok (730) is. Nagyon értékes fogást jelent a 15 külföldi, főleg magyarországi gyűrűs madár megkerülése.
Húsz évig tapostuk a mocsarat, tavaly nyár óta viszont pallók vezetnek a partról a kis szigetre, és az ide 120 méter hosszan felállított madárhálókból kényelmesebb körülmények között szedhetők ki a beakadt madarak. A korábbi gyűrűzésekből tudjuk, hogy a ludasi cserregő nádiposzáták Afrikában a Csád-tó környékén telelnek.
A Tisza mentén Törökkanizsától északra egy bodzás, bokros helyen 2000-óta üzemeltettünk gyűrűzőtábort. A nyolc év alatt összesen 272 napon keresztül álltak a hálók, ez idő alatt 74 madárfaj 8580 egyedét gyűrűztük meg, és 1260 meggyűrűzött madarat egy vagy több alkalommal újra befogtunk. Több külföldön gyűrűzött madár is kézre került a Tisza mentén, a folyó mente ugyanis az észak-déli madárvonulás egyik jelentős útvonala.
A környezetvédelem népszerűsítése érdekében tavaly A víz világnapja Szabadkán címmel szakemberek és 15 környezetvédő civil szervezet bevonásával tanácskozást szerveztünk a szennyvíztisztítás jelentőségéről, amely különösen bennünket, szabadkaiakat foglakoztat élénket, hiszen a Palicsi- és a Ludasi-tó sorsa, léte vagy pusztulása nagyrészt a szennyvíz hatékonyabb megtisztításán múlik – mondta többek között Szekeres Ottó, a jubiláló Riparai Természetbarátok Egyesületének vezetője.
