Mit tehetnek azok a lakók, akiknek a szomszédja fanatikus gyűjtögetővé vált? Mit csináljanak azzal a szomszéddal, aki az összegyűjtött hulladéktól a saját otthonába sem tud bemenni?
A szabadkai Költő utca 10. szám alatt levő háztömb lakói szerint a szomszédjuk már nem lakik az épületben, csupán napi két-három órára megy haza. De nem is tudna egykori otthonában élni, hiszen évekkel ezelőtt kikapcsolták az áramot és a vizet, ráadásul annyira tele van a lakás mindenféle limlommal, hogy belépni sem lehet.
A társasház lakói arra a szomszédjukra panaszkodnak, aki annak ellenére, hogy van otthona és havi jövedelme, a hideg napokban a melegedőben keresett menedéket. Lapunk a múlt héten írt róla. Nekünk azt mesélte, hogy a szomszédai teszik lehetetlenné a hétköznapjait. Erre reagáltak most a lakók. Mint elmondták, szomszédjuk lakása tele van pakolva mindenféle kacattal, s úgy néz ki, mint egy raktár.
– Az ajtót sem lehet kinyitni rendesen. A szomszéd is csak úgy csusszan be rajta, mivel csak résnyire nyitható. Ki tudja, az évek alatt milyen hulladékot hozott be a lakásba? – panaszolta Vladimir Gojković, az egyik lakó. A szomszédok – arra gyanakodva, hogy a szóban forgó lakásban szaporodtak el a rágcsálók – aláírásokat gyűjtöttek, a követelésüket pedig átadták a közegészségügyi felügyelőségnek. A felügyelőség elrendelte a rágcsálóirtást, de eddig nem sikerült beszélniük a lakás tulajdonosával, és elvégezniük az irtást.
Gojkovićtól megtudtuk, kérték a szomszédjukat, hogy takarítsa ki a lakását, ám a pincehelyiség is, ahol a tüzelőt tartja, annyira tele van, hogy oda már nem fér semmi. Néhány holmit ugyan kihozott, azok azonban ott állnak a pince folyosóján. Csak a közös helyiségben lenne tárolóhely, oda viszont a többi lakó nem engedi elraktározni.
– Nem engedtük meg, hogy oda pakolja a limlomját, mert ott szárítjuk a tiszta ruhákat. Nézze meg, milyen hulladékot akar abba a helyiségbe vinni – mutatott Vladimir Gojković a régi törölközőkre, ruhaneműkre, matracokra, WC-deszkákra. – A szomszédnak a tűzoltók tiltották meg, hogy tüzeljen, mert legutóbb majdnem felgyújtotta a saját lakását – mondta.
Az ablakon keresztül is látszik a szeméthegy
Megtudtuk továbbá, hogy az eset óta a tizenkét háztartásból mindössze egyben használják a kéményt, a többiben árammal vagy gázzal fűtenek.
– Tudtommal megközelítőleg húsz éve kikapcsolták nála az áramot és a vizet is – mondta Gojković.
– Nyáron a fürdőszobában olyan bűz árad a WC-lefolyóból, amit nem lehet elviselni. Az alattunk levő lakó valószínűleg nem öblíti le a WC-t. Már szóltunk neki, hogy a pincében van víz, hozzon onnan. Adtam ötliteres ballonokat is neki – mondta Saša Emedi. – Én még sehol sem láttam, hogy valaki ennyi szemetet felhalmozott volna. Mi éveken keresztül nem is szóltunk emiatt semmit. Addig szó nélkül néztük, amíg a felhalmozott szemét nem kezdett el bűzleni. Télen nem is okoz gondot, de nyáron elviselhetetlen a lakásból áradó szag – tette hozzá.
– Értesítettük a közegészségügyi felügyelőséget, megkerestük a Szociális Munkaközponthoz, és riasztottuk a kommunális rendőrséget is, de eddig senki sem tudott nekünk segíteni. Szinte mindenhol azt mondták, hogy nincs jogi lehetőségük bemenni a lakásba. A kommunális rendőrségen is azt a választ kaptuk, hogy mivel nem közterületről van szó, hanem magántulajdonról, ők a figyelmeztetésen kívül semmi sem tehetnek. Már jeleztük a Rotografikának is a panaszunkat. Ebben a háztömbben ugyanis szolgálati lakások voltak, amelyeket a lakók idővel megvásároltak, egyedül a szomszéd lakásának tulajdonjogi viszonyai nincsenek rendezve. Tudtommal csupán lakhatási joga van – fejtette ki Emedi Kinga, majd hozzáfűzte: – De hiába van erre a címre bejelentve, nem lakik itt. Csupán egy-két órát van a lakásban. Nem is alszik itthon, máshol tölti az éjszakát.
Érdeklődtünk a szabadkai Szociális Munkaközpontban is a felmerült problémákról. Mint azt az igazgatótól, Milutin Blažićtól megtudtuk, nem egyedi esetről van szó. Jó néhány hasonló ügyről van tudomásuk, amikor egy nehéz körülmények között élő személy veszélyezteti a környezetét. Ebben az esetben nem egy tipikus szociális problémával küzdő egyénről van szó, hiszen van lakása, valamint rendszeres jövedelme is. A nehéz életkörülményei miatt viszont segítségre szorul, és a Szociális Munkaközpont csupán kisebb támogatást tud neki nyújtani. Mint megtudtuk, gyám kirendelésére csupán akkor nyílik lehetőség, amikor az egyén képtelenné válik az önellátásra.
