Csantavéren csaknem nyolcvan százalékos a munkanélküliség, s évről évre nehezebb a helyzet. Nincs munkalehetőség, ennek a következménye az is, hogy egyre gyakoribbak a lopások. A lakosság mintegy tíz százaléka roma, akik nehezen vagy sehogyan sem illeszkednek be a település életébe. A lopások nagy részét ők követik el, a rendőrség pedig nincs a helyzet magaslatán. A polgárok elkeseredettek, félnek és dühösek. A VMSZ ingyenes jogi szolgálatot, az MRM pedig önkéntes őrjáratot indít.
Egy hónappal ezelőtt betörtek a helyi gyorsétterembe is.
– Nem vittek el nagy valamit, hiszen nem is találhattak. Csak a sülteket meg a váltópénzt, ami nem volt nagy összeg, 1000 dinár. Nem is merünk többet hagyni az üzletben. Ha nem is visznek el nagy értéket, nekünk azért kárt csinálnak – tudtuk meg Kelemen Bertától, az étterem tulajdonosától.
A csantavéri diszkót sem kímélték. Két héttel ezelőtt, amikor az épületet tatarozták, italokat és kávét vittek el onnan.
– Berugdosták az ajtót. Szerintem gyerekek lehettek, mert a szerszámokat itt hagyták, csak kólát, bort, cappuccinót meg kávét vittek el – mesélte Kovács Dénes, a diszkó tulajdonosa.
Budemac Imrénél többször jártak a rablók. Egyik alkalommal egy téglával fejbe is vágták. Azóta óvatosabb: az ajtóban alszik, és husángot tart a keze ügyében. Legutóbb másfél hete törtek be a szemben lévő házba, ami szintén az övé.
– Annál a háznál harminc tyúkot neveltünk. Egyik este szólt a szomszédasszony, hogy valaki járkál az udvarban. De akkora már összeszedték a tyúkokat. A ház melletti üres portán keresztül vitték el őket. Ez az ütés pedig, ami itt látszik a homlokomon – össze is kellett varrni – úgy történt, hogy szeptemberben az egyik szombat délelőtt a feleségem nem volt itthon, én meg a kocákat etettem. Jöttem befelé, hallom, valami motoszkál, de ahogy beléptem, azzal a selyemtéglával, amivel ki volt támasztva az ajtó, fejbe csaptak. Nem láttam az arcát, így azt sem tudom, hogy cigány volt-e, vagy sem. Csak elestem, elöntött a vér… De nem vittek el semmit, nem is volt itthon pénzünk – avatott be minket Budemac Imre.
– De tudja, mit?! Mi már nem merünk elmenni itthonról. A helyzet Csantavéren tarthatatlan! Elhatároztam, ha szép, ha nem, veszek egy fegyvert, és aki bejön, agyonlövöm. Itt az ásott kút… Hát így kell nekünk élni? – tette fel a kérdést elkeseredetten.
Dér Mátyás nagyon közel lakik a Makó nevű cigánytelephez. Elmondása szerint előfordult, hogy be akartak törni hozzájuk, de mégsem sikerült nekik.
– Ez a Csantavér úgy el van hanyagolva… Tőlünk csak a pénzt szedik be, de semmit nem adnak vissza a falunak. Nem törődnek a lopókkal. Meg kellene őket büntetni, és nem csak 15 ezer dinár felett. Van, aki annyi nyugdíjat kap, mint amennyit egyesek ellopnak – mutatott rá Dér Mátyás.
A megkárosítottakkal való beszélgetésünket követően Makó (Csantavér romatelepe) felé vesszük az irányt. Az utcán csak mezítláb és rövidnadrágban szaladgáló kisgyerekekkel találkozunk. A sáros utak mellett szeméthegyek, az épületek színesre meszelve, nagyon rossz állapotban, sehol egy kerítés vagy egy rendezett udvar. Egy düledező kis házba kopogunk be, ahonnan érkezésünket megelőzően egy kisgyermek lépett ki, s iskolába indult. Egy asszony nyit ajtót, azonnal dől belőle a panasz. Szerbül beszélgetünk.
– Jöjjenek csak be, mindent megmutatok. Senki sem akar nekünk segíteni. Hat gyermekem van, egyedülálló anya vagyok. Kapom a segélyt, de a gyereknek nem akarnak ceruzát meg füzetet adni az iskolában – panaszolja a 32 éves Kolompar Slavica, aki Szabadkáról költözött Csantavérre. Most született unokája: lánya a házban mezítláb, kifejezéstelen arccal egy széken ül, két hónapos gyermekét a kezében tartva. Nem lehet több 16 évesnél.
– Nézze, szét kellett vernem a szekrényt, hogy legyen mivel tüzelnem – elhúzza a takarót, a szekrényre mutat. A szobában az ágyban egy gyermek alszik.
És miből élnek?
– Hát a segélyből. Nincs más.
Idénymunkát vállalnak?
– Vállalok, ha van. Ha jönnek és kínálják a munkát, elmegyek. De most az sincs. Nincs miből ennivalót venni.
Ma ettek már? Mit esznek?
– Ma éppen semmit, mert nincs.
Fürdőszoba, WC van?
– Van kint egy WC, de nem használjuk. Kint van csap, onnan hozom a vizet, és itt melegítem – mutat a kályhára.
A telepről való távozásunkkor egy helyi magyar férfi csatlakozik hozzánk. Csak annyit mond, előbb kapnak segítséget az államtól „ezek”, mint az itteni magyarok. Neki négy pici gyermeke van, munkanélküli.
Azok a helyi romák, akik itt születtek és becsületesen dolgoznak, elmondták, nekik is gondot okoznak azok a társaik, akik folyamatosan bűncselekményeket követnek el, hiszen őket is hátráltatják a beilleszkedésben. Tíz éve nem voltak ilyen gondok, magyarázza a két férfi, akikben bízik a falu, minden munkát elvállalnak, gyermekeik rendszeresen járnak iskolába.
– Nekem hat osztályom van, az iskolát azért nem folytattam, mert nem volt pénzünk. Mi azért dolgozunk éjt nappallá téve, hogy a gyermekeinknek jobb sorsuk legyen. Hogy kiemelkedhessenek abból a nyomorúságból, amiben mi felnőttünk – szögezi le. Mint a két roma férfi elmondta, a faluban szinte név szerint tudják, kik azok, akik lopnak, mégsem történik semmi. Így pedig, akik nem ismerik a becsületes romákat, rájuk is ferde szemmel néznek.
A VMSZ ingyenes jogi szolgálatot hozott létre a faluban, amelynek az lesz a feladata, hogy a kis értékű lopásokkal foglalkozzon. Az iroda a Bartók Béla Művelődési Egyesület épületében működik majd, minden kedden délután 4 órától este 8-ig.
– Egy fiatal jogász fogadja a polgárokat. Nagyon sok panasz érkezett az utóbbi időben, a rendőrségtől viszont olyan információkat kaptunk, hogy minimális a betörések száma. A mi munkánk az lesz, hogy azok ügyét megvizsgáljuk, aki kárára bűncselekményt követtek el. Tudnunk kell, hogy a rendőrség készített-e jegyzőkönyvet, továbbította-e azt az ügyészség irányába, illetve az ügyészség eljárt-e a feljelentés alapján, valamint ítélkezett-e a bíróság. Mi ugyanis azt vesszük észre, hogy sok esetben elakadnak az ügyek. A fiatal jogász feladata lesz, hogy megtegye a lépéseket, és hogy ezekben az ügyekben, amennyiben fennakadásról van szó, folytatódjon az eljárás – tudtuk meg Maglai Jenőtől, a VMSZ szabadkai szervezetének elnökétől.
A Magyar Remény Mozgalom kezdeményezésére önkéntes civil figyelőszolgálat alakul Csantavéren és Dušanovón. A párt várja az önkéntesek jelentkezését. Az effajta önszerveződést nem engedélyezi a szerbiai törvényhozás, tény azonban, hogy a lopást sem.
Mint azt László Bálinttól, az MRM elnökétől megtudtuk, már 2004-ben is működött önkéntes őrjárat a faluban, Éjjeli Baglyok volt a neve. Most első körben – március 1-jéig lehet jelentkezni – csaknem húsz jelentkezőjük van. – A jövő hétre tervezünk egy konzultációt, és ha sikerül az operatív részleteket is megbeszélni, akkor az őrszolgálat meg is kezdheti a munkát. Demokratikus úton maguk közül választanak majd koordinátort, az MRM csak a szervezésnél segédkezik.
Mivel az önszerveződés nincs engedélyezve az országban, László kérdésünkre kiemelte: amit a törvény nem tilt, azt szabad. – Ez egy nem hivatalos szolgálat lesz, nem sért egyetlen törvényt sem, s ha működött 2004-ben, működhet most is. Nyilván olyan embereket nem javasolunk, akik veszélyhelyzetet teremthetnének, emellett pedig a neve, az Őrszem is jelzi, hogy egyfajta megfigyelő szolgálatról van szó, amelynek a rendőrséggel való kapcsolattartás is a feladata lesz.
– Az a tapasztalat, hogy a polgárok nem merik bejelenteni a kis értékű lopásokat, mert kijön ugyan a rendőrség, de nem csinál jegyzőkönyvet, és attól tartanak, hogy a rendőrök akár fülest is adhatnak a betörőknek. Természetesen ezek csak feltételezések, de ebből is láthatjuk, hogy a polgárok mennyire elkeseredettek.
