A Hét Nap 2012. február 29-i számában Barácius Zoltán egy hátrahagyott írásában a Nagybecskereken megjelent Torontál című bánsági lapról emlékezett meg. Feltűnően szép pillanata volt ez mai publicisztikánknak, hiszen egyre ritkábban olvashat az ember művelődéstörténeti múltunkkal foglalkozó írást. Balás Frigyes 1872. április 4-én a Pleitz-nyomdával együttműködve indította útjára a Torontál című, „vegyes tartalmú” hetilapot. Ez volt az elő magyar lap a Bánságban, s az újság – a cikk írója szerint – „nemcsak a Béga-parti városnak volt érdekes, megbízható krónikása, hanem bőséges művelődéstörténeti anyagot szolgáltatott azoknak is, akik a magyar írók akkori munkássága iránt érdeklődtek”. 1918-ig félszáznál is több újságíró és szerkesztő fáradozott azon, hogy a Torontál – akár napi-, akár hetilapként – rendszeresen megjelenhessen. Németh Ferenc a Bánság sajtótörténetével foglalkozó munkájában számba vette a lapot szerkesztők népes seregletét is, tőle tudjuk, hogy Balás Frigyest Szentkláry Jenő, Létmányi Nándor, Ronay Jenő, Hegedűs Miklós követte a lap főszerkesztői székében. 1882 májusától Lauka Gusztávot nevezték ki a Torontál élére, akit 1892. január 24-étől Brájjer Lajos, a Wichenbalatt akkori szerkesztője váltott föl. Őt Sz. Szigethy Vilmos, Balliére Sándor, Nagy Sándor, Somfai János, Mayer-Mara Jenő követte – megannyi titokzatos embere az írásnak, akik feltétlenül megérdemelnének egy-egy méltó pályarajzot, nem kevésbé Vuchetich Endre, Kiss Károly, Hadfy Döme újságírók is.
Mostanában gyakran találkozom Brájjer Lajos lapszerkesztő nevével – igaz, egészen más tájain a magyar világnak: 1908–1917 között tulajdonosa és felelős szerkesztője volt a Fiumei Estilap nak. Brájjer kiválóan szerkesztette a lapot: a vezércikket két oldalon át a legfrissebb országos és városi események követték, ahol kiemelt helyet foglaltak el az egyesületek hírei. Közgazdaság című rovatának híranyaga – Fiume gazdasági jelentőségéből eredően – a századelő Magyarországa gazdasági-kereskedelmi életének egyik legfontosabb forrása, amit az utolsó, negyedik oldal hirdetései zártak. S bár a lapon látszott a gondos és körültekintő szerkesztés, ami a főszerkesztő fiumei jelenlétét feltételezte, a hírek között gyakran volt olvasható: „Dr. Brájjer Lajos, lapunk felelős szerkesztője Nagybecskerekre utazott. Távollétében a lap szerkesztéséért Herczeg Jenő h. szerkesztő” – vagy éppen Gyulai Zsiga főmunkatárs, esetleg Horváth Ede h. szerkesztő – a felelős. Márpedig Brájjer gyakran utazott a torontáli központba, ha nem családi ügyekben, hát hivatalosan. Így történt ez 1912 júniusában is, amikor a Torontál fennállásának 40 éves jubileumát ünnepelte. Az eseményről a Fiumei Estilap A Torontál ünnepe címmel számolt be: „A Nagybecskereken megjelenő Torontál, melynek lapunk szerkesztője, Brájjer Lajos dr. a főszerkesztője és tulajdonosa, vasárnap ünnepelte meg fennállásának 40 éves évfordulóját. (…) A Torontál a jubileum alkalmából terjedelmes ünnepi számot adott ki, ismertetve a lap alapításának történetét, és rámutatva arra a hazafias tevékenységre, amelyet a Torontál négy évtizedes fennállása alatt kifejtett.” Brájjer fél szívvel mindig a Bánságban élt: 1910. április 10-én a Fiumei Estilap Egy kultúregylet jubileuma című tudósításában a Verseci Magyar Közművelődési Egyesület 25 éves jubileumáról adott hírt, gazdagon részletezve az elmúlt negyed évszázad munkájának jelentőségét, 1913. május 9-én pedig az Olcsó konviktus Nagybecskereken című cikkből kiderül, hogy a polgári és felső kereskedelmi iskolában „sok fiumei diák tanul”, ami bizonyára nem lett volna lehetséges az ő közvetítése nélkül. Néhány nappal később Két világ és néhány novella címmel a nagybecskereki Torontál felelős szerkesztőjének, Somfay Jánosnak a könyvét mutatta be. 1909 utolsó napjaiban Brájjer szép jubileumot ünnepelt: Negyedszázados újságírói jubileum címmel a Fiumei Estilap is köszöntötte őt, majd a Torontál vármegye törvényhatósági bizottsága is üdvözlete a hírlapírót. Az aláírás nélküli vezércikkek jelentős részét minden bizonnyal Brájjer Lajos írta, B. szignóval pedig Fiume művelődési életének eseményeiről, tárlatokról, hangversenyekről és színházi előadásokról számolt be. Ha lenne sajtótörténetünk, Brájjer Lajos munkássága szép fejezetet foglalna el benne.
