Szerbiában 738-en szerepelnek a vesetranszplantációra várók listáján. Tavaly 59 veseátültetést hajtottak végre az ország öt egészségügyi központjában, azzal, hogy 49 esetben elhunyt személy veséjét ültették át. Jelenleg mintegy 15 ezer ember szorul kórházi ellátásra, illetve jár hemodialízisre, és évente megközelítőleg 1650 személy hal meg krónikus vesebetegségben.
A vesebetegség súlyos egészségügyi problémákat okoz, és a szigorú előírásokat kielégítő életmódot követeli meg a betegtől. Amellett, hogy dialízisre kell járnia, speciális vesediétát kell tartania, vagyis nem fogyaszthat olyan zöldségfélét, gyümölcsöt, vagy húst, amely nem szerepel a fogyasztásra ajánlott ételek táblázatában.
– Amikor a vesék megszűnnek működni, felborul a metabolizmus is. Ebből kifolyólag veszélybe kerül a szív-, a tüdő- és az agyműködés, sőt az ízületek és a csontok is, hiszen azzal, hogy a vesék kiszűrik a méreganyagokat a vérből, valamint biztosítják a kellő oxigénmennyiséget a vérellátásban, lehetővé teszik a belső szervek zavartalan működését is. Amikor viszont a betegség miatt a vese először részlegesen, majd teljesen felmondja a szolgálatot, a szervezet arra szorul, hogy művesén keresztül tisztuljon. A hemodialízis során azonban a pajzsmirigyműködés borul fel. A szükséges kalcium nem tud eljutni a csontokba, felszaporodik és lerakódik az erekben, így a szívműködést is akadályozza, illetve fájdalom jelentkezik az ízületekben, a csontokban és az izmokban. Végül tolókocsiba kényszerül a beteg – magyarázza Zoran Mišković, a szabadkai Veserokkantak Egyesületének elnöke, aki már nyolc éve küzd a vesebetegséggel, és nemrégiben esett át veseműtéten. – Nyolc éve vagyok hemodialízisen, és öt éve szerepelek a Vajdasági Klinikai Központban a veseátültetésre várók listáján. Nincs testvérem, a szüleim pedig már elhunytak, ezért egy olyan személy veséjét kaptam meg, aki sajnos agyhalottá vált. Egy olyan donor, aki jóváhagyja, hogy a halála után felhasználják a szerveit, akár hét betegnek adhat életet. Nekünk Szabadkán szerencsénk van, mert az elmúlt három évben az egyesületünk négy tagja áteshetett a műtéten, s mindannyian elhunytak veséjét kaptuk meg – mondta.
Néhány éve csupán 8 ezer donor volt az országban, ma már megközelítőleg 60 ezer személy rendelkezik donorkártyával. A vesebetegségben szenvedők egyesülete azért küzd, hogy ezeket az adatokat egyesítsék. Jelenleg három intézmény gyűjti a donorok adatait. Az egységes adatbázis ugyanakkor megkönnyítené, hogy szükség esetén a megfelelő szervhez juthassanak az orvosok. Kevés a donor, a vesebetegséggel küzdők csupán mintegy 10–15 százalékának van lehetősége arra, hogy vér szerinti családtagtól (szülőktől, testvérektől, rokonoktól) vagy éppen nem vér szerinti családtagtól (házastárstól, barátoktól) kapjon vesét.
A hemodialízis 16 ezer euróba kerül évente páciensenként, és ennyibe kerül egy vesetranszplantáció is, azzal, hogy a műtét után csökkennek a terápia költségei. A veseátültetés – habár rutinműtétnek számít – egyáltalán nem egyszerű és veszélytelen, hiszen az operáció alatt és után is komplikációk merülhetnek fel mind a betegnél, mind a donornál.
A gyógyulás iránti vágy és a nehéz anyagi helyzet arra ösztönzi az embereket, elsősorban a fiatalokat, hogy azt bocsátsák áruba, ami a számukra a legértékesebb: a saját szervüket. Vannak, akik – azért, hogy vissza tudják fizetni a kölcsönt, vagy hogy meg tudják alapozni a gyermekeik jövőjét – a veséjüket ajánlják fel, természetesen pénzbeli juttatásért. Nem ritka, hogy hirdetésben árulják a kiválasztó szervüket. Ezekben a hirdetésekben jó esetben röviden leírják döntésük okait, vércsoportjukat, illetve a veséjük árát is feltüntetik, így egy szerv ára rendkívül ingadozó. A legfrissebb hirdetések alapján 35–80 ezer euróért lehet vásárolni. „Árulom a vesémet, hogy a gyermekeimnek jobb életet tudjak biztosítani. Nincs házam, albérletben élünk, nincs munkám, és nehezen boldogulunk. Csak a feleségem dolgozik, de így is nehéz. Két gyermekünk van, egy három- és egy egyéves. Én A+ vércsoportú vagyok, 80 ezer euróért árulom a vesémet, az eladására pedig valóban a gyerekek miatt van szükségem” – áll az egyik hirdetésben. Az érdeklődők általában a megadott telefonszámon vagy e-mail címen tájékozódhatnak.
Mi is érdeklődtünk. Az az illető, akivel e-mailen vettük volna fel a kapcsolatot, nem válaszolt a levelünkre. Elbeszélgettünk viszont egy kovini fiatalemberrel, akinek két gyermeke van, és nemrég maradt munka nélkül. Mint elmondta, nincs más lehetősége: egy nagyobb kölcsönt vettek fel a feleségével, de mióta elveszítette a munkáját, nem tudják fizetni a részleteket, az adósság pedig csak gyűlik. Mindketten elvégeztek mindenféle szükséges ellenőrzést. Egészségesek.
– Két gyermekem van, fel kell őket nevelnem. Nemrégiben veszítettem el a munkám. Nem dolgozom, nincs más lehetőségem. Muszáj eladnom a vesémet. Egyszerűen muszáj. Vagy nekem, vagy a feleségemnek, de egyikünknek mindenképpen meg kell tennie. Mi már megbeszéltük itthon – mondta a fiatal férfi, miközben folyamatosan arra emlékeztetett, hogy a személyes beszélgetés sokkal jobban megfelelne neki. Arra is rámutatott, hogy készek a kompromisszumokra, minden megbeszélés kérdése. Kérdésünkre válaszolva, miszerint nem félnek-e attól, hogy milyen következményekkel jár egy ilyen műtét, azt mondta: – Nem. Meg kell tennem ezt a lépést és kész. De nem is sajnálom, ha így alakul. Valakinek segítek, a gyermekeimnek pedig megalapozhatom a jövőjét – mondta.
