2024. szeptember 7., szombat

Részarányos prodzsekt

Félek találkozni Piroska nénivel – jómagam is mindig így szólítom meg, pedig akárhányszor találkozom kedves, fiatalos arcával, unokámnak is elfogadhatnám, valójában fiatalabb is nálam, mégis, öregnek, fiatalnak Piroska néni ő –, az utóbbi időben félek találkozni vele, nehogy kiábránduljak belőle. Nemrég adott is már ilyesmire alkalmat. Hova siet, Piroska néni? – szólítottam meg, mire ő kurtán, sietve csak annyit mondott: futok a diszkontba.

Már ő is oda fut, Piroska néni, aki minduntalan valóságos haragra gerjedt, ha valaki idegen szavakat kevert a beszédébe.

Ilyenkor mindig megkérdezte az illetőtől:

– Te amiatt jártál iskolába, hogy így beszélj? Mert én avégett jártam, hogy ragadjon rám valami jó is.

Számára a jó és a szép egyet jelent.

És most hirtelen a diszkontba rohan. Már ő is.

Félek találkozni vele, mert attól tartok, hogy már ő sem a terveibe fog beavatni, hanem a prodzsektekjeibe.

Mindenki prodzsektekben gondolkodik, abban töri a fejét, hogy ha sikerül valamit kiötleni, megcélozza a megcélozandót. Emiatt élünk, nem avégett, hogy boldogok legyünk.

Nem csoda: tévé, rádió, írott sajtó, közhivatalok, s már az írók is így kommunikálnak velünk, hallgatókkal, ügyfelekkel, olvasókkal.

Piroska néni a minap közölte velem, hogy jövőre, ha megéri – bizonyára megéri a százat is! – átrendezi a virágoskertjét. Legközelebb bizonyára részletesen beavat eme prodzsektjébe, amikor is már ezt az épületes kifejezést fogja használni. Igen, már ő is, mindnyájunk kedves Piroska nénije.

És ha belebuzdul ebbe, egyszerre toleránsabb lesz azokkal szemben is – vagy inkább azok iránt? – akikre eddig ferde szemmel nézett.

Piroska néni, ha nem vigyáz magára és anyanyelvére, a még hátralévő évtizedei alatt komoly átalakulásokon fog átesni. Átesik a ló egyik oldaláról a másikra.

Valószínűleg részarányosan a vele szomszédságban élő kisebbségi és többségi nemzethez tartozó polgártársaival.

Amely részarányosság ez idő szerint a társadalom minden szegmentumában még nem érvényesül maradéktalanul. S hogy a részarányosság elve – egyelőre nincs rá jobb, találóbb kifejezés – maradéktalanul érvényesüljön, még igen sok prodzsektnek kell lefolynia a Tiszán s ott is toleráns módon, már csak amiatt is, de inkább talán mégis avégből, hogy megeredményezze a kitűzött célt.

Többek között, hogy részarányosan megmaradjunk a szülőföldünkön és találkozzunk még olyan Piroska nénikkel és csika Milánokkal, akik nem amiatt jó szomszédok, mert ez a trendi és minden csak így az oké, hanem avégből, hogy rangkülönbség nélkül gyakoroljuk ezt a részarányosságot.