Tavasz délelőttön kihallatszik az utcára az orgonaszó a mezőkövesdi katolikus templomból. A takarító asszonyok a fagyos, téli lélegzetvételeket bízzák az enyhe szellőre, amikor tárva nyitva hagyják Matyóföld talán legszebb templomának valamennyi ajtaját. S a bejáraton beoson Isten házába a Szent László tér virágoskertjének minden illata, azokkal a kósza bogarakkal együtt, amelyek szinte beleszédültek az áprilisi ragyogásba. De az is lehet, hogy a teret elárasztó orgonamuzsika hajtja őket a magasba: a helybéli kántor gyakorol, és gyönyörű játékát megosztja a járókelőkkel, az utcával és a parkkal – zenéje keveredik a hegyekből leosonó tavaszi derűvel.
Már ennyi is elegendő ahhoz, hogy kellő ráhangoltsággal, felszabadult lélekkel lépjek be a Matyó Múzeumba, ahol Magyarország egyik legszebb állandó kiállítása – a Matyóföld szépségeit bemutató állandó tárlat – mellett, most valami egészen egyedüli csodában lehet része annak a szerencsésnek, aki eljut a Mátra lábaihoz. Mert A szent megjelenései – Ábrázolás és kultusz a Palócföldön című alkalmi kiállítás különös világba viszi a magyar táj szerelmeseit: a kegyhelyeken, templomokban, kápolnákban, körmeneteken, búcsúk alkalmával, vagy zarándoklatkor látható, s a Palócföldön egészen elképesztő gazdagságában ma is őrzött kegytárgyak – lobogók, szobrok, képek – gyűjteményének az örökkévalóságra nyitott csodáinak ismeretlen dimenzióiba. A Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei palóc vidékek kegytárgyai, Máriaverebély-Szentkút messzeföldön híres zarándokhelyének megszentelt eszközei, Bélapátfalva, és a már matyóföldi Szentistván szakrális emlékei láthatók az üvegszekrényekben. Óarannyá nemesedett oltárterítők és zápormosta lobogók között különös színfoltot jelentenek a beüvegezett, keretbe foglalt kicsiny méretű szobrok, a derűs, vagy fájdalmas arcú Mária, a feszület, a kálvária, vagy az angyalok megtestesítette három királyok alakja, akik sok-sok évszázadon át együtt járták a bűnbánat és a megbocsátás zarándokútjait. A szinte dombormű-jellegűen tömött varrottas: Mária-Magdolna kendője a szenvedő Jézus arcmásával fejedelmi ékszer is lehetne – annyira belenemesedett az időbe.
S ami a mi déli vidékünkön végkép ismeretlen, már-már a pogány hagyományokkal is határos falusi rekvizitum: az öltöztetős Madonna alakja, ami ellen maga II. József is törvényt fogalmazott meg, és a századok során főpapok gerjedtek éktelen haragra – hasztalan. A baltával, bicskával faragott fabábú – amely esetenként akár huszár törzsőrmester is lehetne – az egyházi ünnep jellegéből eredően kap aranyozott hófehér, ezüstsújtásos fekete, haloványkék, püspöklila vagy égőpiros ruhát, és lesz az üdvözülésben Jézusnak szülőanyja, az elesettek gyámolítója és a könyörgések meghallgatója. A Matyóföld legnevezetesebb Madonnáját két évszázaddal ezelőtt egy egri pap hozta magával, előbb Bogácsra, majd Szentistvánra, s mert a fából faragott asszonyi bábu túlélte a pusztító templomtüzet, hát tisztelettel övezett alakja lett a katolikus Mátraaljának, s az ünnepek során különös áhítattal kapja meg rendre az új ruháját. Ilyenkor Mária ünneplőbe öltözik. Az pedig már a történelem ajándéka, hogy a szentistváni templomban éneklik a táj egyik legősibb magyar Mária-éneket.
Mint hazatértekor a boldog búcsújáró, úgy lépek ki az orgonaszótól még mindig hangos utcára – elképzelt tömjénillatba öltözve. Hogyan történhetett, hogy az én szülővidékemen elveszett a búcsújárás szép hagyománya? Pedig a gyér történelmi emlékek alapján a kántorkirály, Mezey János korában Óbecse a Tisza mente legismertebb búcsúhelye volt. Mezey uram daloskönyvében – mint ahogyan Bende József egyházi énekgyűjteményében is – több, a búcsúba vonulóknak szánt ének szerepel, mégis nyoma veszett ennek a szép hagyománynak. Gyerekkoromban az idősek még emlegették Doroszlót és Tekiját, Máriaradnáról azonban már csak tanulmányokat olvastam. Bálint Sándor Egy magyar szentember (1941) című könyve ismeretében – amelyben Orosz István önéletrajzát jelentette meg – pedig végképp sajnálom, hogy az ősi hitvilág elemeit is őrző búcsújáró szokásaink idehaza nem élték túl a könyörtelen századokat.
