Illés Ferenc: A kampány vége felé jöttem rá, hogy legjobb, ha az maradok, aki eddig is voltam
Illés Ferenc negyvenöt éves, műszaki végzettségű adai vállalkozó. Hét éve vezeti családja fémipari vállalkozást Adán, ahol gépészmérnök végzettségű feleségével és két fiával él. Zenész, korábban fesztiválszervező is volt, manapság lovastalálkozókat és -túrákat szervez. A Vajdasági Magyar Szövetség egyéni tartományi képviselőjelöltje Ada községben, bár nem régen, 2011-ben lett a párt aktív tagja.
A szerbiai polgári és a vajdasági magyar pártok közül miért éppen a Vajdasági Magyar Szövetséghez csatlakozott?
– Azt, hogy mivé válik az ember, leginkább családja határozza meg. Anyai dédapám világlátott ember volt, megjárta Uruguayt, sokat olvasott és mesélt a régmúlt időkről. Neki köszönhetően fogtam fel, mit jelent magyarnak lenni, magyarul gondolkodni és álmodni. A másik dédapám a monarchiában volt csendőr, tőle örököltem a fegyelem, a rend és a tisztesség iránti vágyamat. Az fel sem merült bennem, hogy valamelyik szerbiai polgári pártban próbáljak karriert építeni, mert vannak közös érdekeink, de sohasem fogunk egyformán gondolkodni, egyszerűen más a habitusunk. Ha magyar emberekkel dolgoztam együtt, mindig tudtuk, mi a célunk, és mindent megtettünk, hogy az megvalósuljon. Az elmúlt pár hónapban ezt a közösségi munkaszellemet érzem a VMSZ-en belül. Megvan a fegyelem, mindenki tudja, hol a helye és a dolga.
A család és a magyar közösség értékeit gyerekkora óta fontosnak tartja. Most miért vállalta a politikai közszereplést?
– Ha azt tartjuk politizálásnak, hogy valaki belép egy pártba – amelyben tehetségének és szorgalmának köszönhetően megtalálja a helyét, majd küzd a párt céljainak megvalósításáért –, nem régóta foglalkozok politikával. Ha azonban visszaemlékezek, hogy 1993-ban, a háborús időszakban olyan nemzetközi zenei fesztiválsorozatot indítottunk el, amely nagyságában, minőségében és céljában egyedülálló volt az országban, az is egyfajta politikai hitvallás volt, hiszen nem akartuk elismerni, elfogadni azt a szellemi igénytelenséget, amit az állami médiumok folyamatosan belénk akartak sulykolni. A rendezvényeinkkel, az Ada-Festtel és a VIFO-fesztivállal éveken át reményt adtunk néhány ezer fiatalnak, hogy valaki törődik az elvárásaikkal. Bebizonyítottuk nekik: ha megfogalmazzák igényeiket, akkor egyesületekbe tudnak szerveződni, és kiélhetik vágyaikat, ambícióikat. A polgári szerveződés akkor kezdődött el, mostanság már több mint 500 magyar polgári egyesület van Vajdaságban.
A fesztiválszervezéssel 2001-ben felhagyott, azóta keveset szerepelt a közéletben...
– Időközben felnőtt egy korosztály, amely a zenekedvelést, koncert- és fesztiválszervezést üzletnek, pénzkeresési lehetőségnek fogta fel. Mi lelkes amatőrök voltunk. A rendezvényeinken a neves hazai és külföldi előadók mellett mindig felléptek a környék zenészei is. Az idő azonban nem minket igazolt. Ahogy Kispálék mondják, most a „sika, kasza, léc” ideje van: lesikáljuk a programot, lekaszáljuk a lóvét és lelécelünk. A legnyomósabb ok viszont az volt, hogy harminc körüli férfiember már inkább a családjával foglalkozzon, illetve a munkájával, amiből megél, és a hobbijait ne ennek rovására művelje. A heti egy próba, az évi harminc fellépés a Baraparty zenekarral bőven belefér az időmbe, és még mindig nagy öröm.
A zene mellett mostanság a ló és a lovaglás is fontos szerepet játszik az életében.
– Lovat tartani nem hobbi, hanem életforma. Az egyik legérzékenyebb háziállat, nagyon könnyű tönkretenni. Rengeteg türelem, kitartás és határozottság kell ahhoz, hogy élvezni is tudjuk a lovaglást. Az elmúlt három évben rengeteg jó lovassal ismerkedtem meg. A bácskai lovastúráinkkal pedig akaratlanul is lefektettük a bácskai terep-, túra-, tájlovagló turizmus alapját.
Rohamosan közeleg a választások napja, amelyen a VMSZ adai egyéni tartományi képviselőjelöltjeként indul. Felkészült a megmérettetésre?
– Az elmúlt pár hónapban próbáltam megfejteni, mi a tökéletes tartományi képviselőjelölt ismérve, de megfelelő választ nem találtam. Ahhoz, hogy mindenkinek megfeleljen, megasztárnak, tudósnak, vagánynak, üzletembernek, bölcsnek, szentnek kellene lennie. A kampány vége felé jöttem rá, hogy legjobb, ha az maradok, aki eddig is voltam. Ígérgethetnék én is bármit, mert a papír mindent elbír. Igaz ember akarok maradni, és a dolgomat, ahogy eddig is, becsületesen elvégezni, a közösség hasznára lenni. Tartományi képviselőként a megkezdett nagyberuházások befejezéséhez szeretnék hozzájárulni, köztük a moholi nagyút és a szennyvízhálózat teljes kiépítéséhez. A választókkal folyamatosan tartani szeretném a kapcsolatot, hogy hozzájárulhassak gondjaik rendezéséhez és elképzeléseik megvalósításához.
