Mivel a május 1-jei Magyar Szóban jelenik meg az interjú, magától adódik az első kérdés, hogy elnök úr milyen május 1-jékre emlékszik?
– Különfélékre, de amikor az ember ennyi idős, összekeverednek a május 1-jék a gondolataiban, a gyerekkorhoz, a pioníridőkhöz, a felnőttkorhoz kötődőek, a bánátiak, a szabadkaiakkal, a vállalkozásokkal teliek és a hétköznapivá vált, sivárrá vált május 1-jék. Ma már nincs olyan hangulata ennek az ünnepnek, mint egykoron. A közgondolkodás viszonyulása megváltozott. Szocialista csökevényként élik meg az emberek a május 1-jét. Ha valaki arról kezdene beszélni, hogy a május 1-je a munka ünnepe, enyhén szólva megmosolyognák. Manapság népünnepély jellege van, és az én számomra is ilyen lesz. Most már többedik alkalommal a VMSZ nagysátrat állít a palicsi majális keretében, ennek már öt-hat éves hagyománya teremtődött, s biztos vagyok abban, hogy sokan fognak eljönni az idei május 1-jénkre, s valószínű, kampányhangulata lesz a rendezvénynek. Egyébként mindig is volt politikai vetülete és töltete a majálisozásnak, az idén még fokozottabban lesz.
Milyen a mostani kampány? Piszkosabb-e, mint a korábbiak?
– Nem gondolom, hogy piszkosabb lenne, noha sokan attól tartottunk, hogy így lesz, de eddig nem ezt tapasztaltuk, persze a végére még tartogathatnak meglepetéseket. Eddig többé-kevésbé rendes kerékvágásban folyt. A kampány kezdetén bizonyos jelek utaltak arra, hogy nagyon személyeskedő lesz majd, ez az internetes felületeken adott pillanatban megmutatkozott. Ami jó, hogy az elektronikus média tekintetében sokkal szigorúbbak a szabályok, nincs lehetőség arra, hogy órákat lehessen kibérelni és mosni az emberek agyát. Az előző kampányok során ez bizony ötvözötten így volt. Ezúttal áttevődött a kampány egy kicsit erőteljesebben az utcai óriás reklámpannókra, s nem annyira személyeskedő, mint korábban volt. Furcsa módon azt tapasztalom, hogy mintha a kampány résztvevői menekülnének a politikai tartalmaktól, egy kicsit visszafogottabbak lettek. Az embernek van egy olyan érzése, hogy aki hatalmi pozícióban van, annak nem nagyon van mit mondania a teljesítményéről, az ellenzékieknek pedig a jövőképpel kapcsolatosan vannak gondjaik, nem tudnak mit beszélni. Mintha egy kicsit kesztyűs kézzel vezetett kampány lenne ez a mostani.
A VMSZ nagyon intenzív kampányt folytatott. Rengeteg helyet bejártak, ebből arra lehet következtetni, hogy a közvetlen kapcsolatteremtésre helyezik a hangsúlyt.
– Hét hét alatt mintegy 500 rendezvényt tartottunk, s ehhez még nem is számítottam hozzá a fiatalok zöld buszos akcióit. Valóban erőteljes, dinamikus kampányunk volt sok munkával, de másként ezt nem is érdemes csinálni. Nekünk nincsenek nagy elektronikus felületeink, ahol kellőképpen hozzáférhetünk az emberekhez, s nekem az a meggyőződésem, hogy a személyes kontaktust semmi sem tudja helyettesíteni. Ezért a klasszikus kampányformát részesítjük előnyben, sok-sok személyes találkozással, beszélgetési lehetőséggel.
Milyen a fogadtatása terepen?
– Jó a fogadtatás, beszélgetve az emberekkel azt látom, hogy érzik és értik a választás fontosságát. Én nem félek attól, hogy esetleg otthon maradnak, és nem szavaznak. Azt látom, hogy erőteljes, nagy mederben képzelhető el és mutatható be a vajdasági magyar közösség. Azok, akik e medren kívül vannak, vagy akik nem részei az adott medernek, nos úgy látom, hogy ők mintha egy kicsit partra vetett pozícióban volnának, úgy is fogalmazhatnék, hogy vergődőben, akik viszont a nagy medernek a részét képezik, igazából nem is foglalkoznak azzal, ami kívül van.
Senki sem vállalt ennyit, mint ön: egyéni jelöltként vesz részt a tartományi választáson, köztársasági elnökjelölt és a Vajdasági Magyar Szövetséget vezeti a választáson. Nehéz mindez?
– Amikor Tadić elnök lemondott, és világossá vált, hogy előre hozott elnökválasztás is lesz, akkor egyértelművé vált, hogy ebbe a csatába be kell szállni, mert más választási lehetőség nincs. Azért kellett ezt a kötelezettséget vállalni, mert kommunikációs szempontból kezelhetetlen lett volna, ha a VMSZ-nek nincs saját elnökjelöltje. Ha nem én vagyok az elnökjelölt, akkor az első fordulóban egy nehezen kommunikálható helyzet alakult volna ki, mert meg kellett volna magyarázni, kire, mire és hogyan szavazzon a választópolgár. Másrészt jómagam számtalanszor elmondtam, hogy az elnökválasztás első fordulójának azért van tétje, mert a második forduló tekintetében plusz esélyt teremt a VMSZ választási programjára, a második fordulót megelőzően ugyanis annak fejében, hogy megadjuk a támogatást, elfogadtathatjuk a programbeli célkitűzéseinket Tadićtyal, merthogy őróla beszélünk.
És az egyéni jelöltség?
– Az előzetes döntés volt. Jómagam 12 évet töltöttem a vajdasági kormányban, s már jó ideje úgy döntöttem, hogy ezt nem kívánom folytatni. Ugyanakkor a vajdasági politikai színtéren, ahol mi igazán érdekeltek vagyunk, gondolom, talán normális, hogy én a vajdasági parlamentben képviselőként tovább folytassam a politizálást mint a VMSZ elnöke. Miután ez egyértelművé vált, akkor csak az volt a kérdés, hogy listán vagy egyéni helyen induljak. Az egyénit választottam, abban a kerültben, ahol élek, ahol lakom, ahol különösen érdekeltek vagyunk mi Szabadkán, mert ott él a szabadkai magyar népesség nagyon nagy száma. Ez a homokhátság, Palics, a Szeged–Szabadka-vasút és a határátkelőhely miatt kiemelt fontosságú hely, s én ennek a közegnek a problematikájával szeretnék erőteljesebben foglalkozni, segítséget nyújtani a parlamenti képviselői pozícióból.
Egyedüli elnökjelölt Vajdaságból. Ez bizonyíték arra, hogy a VMSZ magára maradt a vajdasági kérdések kezelésében. Az utóbbi években teljesen világossá vált, hogy ennek köszönhetően a VMSZ-nek sok szerb ajkú támogatója is akadt.
– Majd látni fogjuk a szavazást követően, mennyi. Én mindenesetre abból tudok kiindulni, amit az emberek az utcán és különböző helyzetekben mondanak, meg azokból a reakciókból, amiket internetes felületen és máshol olvashatunk. Hiszem, hogy nemcsak a magyarok számára elfogadható és méltányolt a VMSZ kiállása a vajdasági, a regionális ügyek mellett, hanem a nem magyar körökben is vannak sokan, akik ezt látják és méltányolják. Szép számban akadnak, akik csalódtak a Vajdasági Szociáldemokrata Ligában, a Demokrata Pártban, s ezt a kiábrándultságokat úgy kezelik, hogy ránk fognak szavazni. Valószínűleg többen lesznek most, mint ahányan az előző időkben voltak. Ettől függetlenül a VMSZ továbbra is kisebbségi magyar párt marad, nem fog változni semmi abban az értékrendben, amit eddig is képviseltünk.
Kommunikációs szempontból talán úgy tűnik, hogy most a vajdasági regionális kérdés tekintetében erőteljesebb és életszerűbb a jelenlétünk, de hát ez is része annak a változásnak vagy pályamódosításnak, a szó pozitív értelmében, amit a 2007-es közgyűlésen megfogalmaztunk. Konkrétan az életszerű kérdések irányába törekszünk elfordulni, határozottabban foglalkozunk az infrastrukturális fejlesztéssel, a mezőgazdasággal, a vajdasági pénzek megteremtésével, azzal, hogy ami nekünk jár, az valóban eljusson Vajdaságba, és a tartomány fejlesztését is folytonosan szorgalmazzuk. Ha jobban belegondolunk, nem történt semmiféle jelentőseb elmozdulás az elmúlt évek célkitűzéseit és megnyilatkozásait tekintve, csak lehet, hogy ezúttal erőteljesebbé vált a követelésünk, vagy most ért be mindaz, amit a parlamentben és a mindennapi politizálásban képviseltünk.
„Normális Szerbia”, valahogy így hangzik a VMSZ szlogenje. Lehetséges egy normálisabb Szerbiát megteremteni?
– Igen, mert ha nem, akkor nagy baj van. Persze ez nem pillanat kérdése, és a normálisnál is mindig van normálisabb. Úgy gondolom, hogy ez egy eltökéltségnek a hozadéka lehet. A mai Szerbia például sokkal normálisabb, mint a tíz évvel ezelőtti volt, de az öt évvel ezelőttinél is különb. Ettől függetlenül még mindig nem olyan, amelyikben egy ilyen célkitűzést ne lehetne megfogalmazni. Millióegy példát vagy indokot lehetne felsorolni, de talán a legjobb érv, ha azt mondjuk: ahhoz, hogy a vajdasági kérdés kibontakozhassék, vagy a regionális szinten támasztott elképzelések megvalósulhassanak, sőt mi több, a mi közösségi szintjeinken megfogalmazódott elvárások valóra váljanak, normálisabb Szerbiára van szükség. Mert mindezt Szerbia mai korlátozott, belső helyzetével nem lehet megoldani. Csak akkor tudjuk majd, ha Szerbia abba az irányba mozdul el, hogy megengedőbb, nyitottabb lesz, betartja a saját maga által megfogalmazott szabályokat, alkotmánytisztelővé válik. Ebbe az irányba kell nekünk terelni a közéletet, a közgondolkodást, ez a szándék vezérelt bennünket, amikor megfogalmaztuk a „normálisabb Szerbia” jelszót. Ehhez ad plusz esélyt az elnökválasztás is. Nekünk az a célunk, hogy amikor a külpolitikában a szükséges rendcsinálásról beszélünk a fejekben, vagy a koszovói kérdésről, az euroatlanti integrációról, az alkotmányosságról, a törvényességről, a közbiztonságról és a decentralizációról, akkor az az ambíciónk, hogy a normálisabb Szerbia irányába mozduljanak el a dolgok. Nem normális az, hogy például a szabadkai polgármester tanácsosa, elnézést a kifejezésért, lehülyézte a fél kormányt, a saját pártjához tartozó minisztert, mert a nemzeti tanácsokról szóló törvényt beterjesztette a kormány elé, és az egész parlamenti többséget is lehülyézte, mert elfogadták a törvényt. Rendet kellene végre csinálni. Ha megszületik egy törvény, akkor függetlenül attól, hogy kinek milyen mértékben tetszik a tartalma, ameddig az adott jogszabályt nem változtatják meg, addig azt a törvényt be kell tartani. Ezt nevezik jogkövető magatartásnak. Van az ellenkezőjére példa szép számban, a már említett szabadkai eset, vagy Zentán a községi képviselő-testület elnöke, Újvidéken a tartományi titkár... Ezeket a dolgokat helyre kellene rakni. Ez hozzátartozik a normális Szerbiához, mert ha nem normalizálódik az ország ilyen vonatkozásban, akkor hiába fogalmazunk meg mi közösségi elképzeléseket az oktatás, a művelődési, a tájékoztatás, a személyi elvű autonómia kiszélesítése kapcsán, ezek nyomban falba fognak ütközni, amint hozzálátunk a megvalósításukhoz.
A kampány idején mivel érvelnek, hogy a választópolgárok a VMSZ-re adják a voksukat?
– Azzal, hogy az esélyre kellene szavazni, és az esélyt most a VMSZ jelenti. A vajdasági magyarok és a vajdasági érzelmű nem magyarok számára egyértelműen a VMSZ hordozza az esélyt. Az elmúlt ciklusok során bebizonyosodott az, hogy azok, akik másban látták az esély hordozóit, csalódtak, mert az adott hordozók visszaéltek a bizalommal. Ez elmondható a Demokrata Pártról, a Ligáról, a G17 Pluszról, mert fontos pillanatban olyan döntéseket hoztak, amelyek ellentétesek azzal, amit vártak tőlük a szavazóik, vagy amit ők ígértek. Az is világossá vált már, hogy a magyar mezőnyben mindazok, akik indulnak, harmatgyengék, és elméleti esélyük nincs arra, hogy minimális befolyást szerezzenek. Ezért úgy hiszem, hogy a rájuk szavazás gyakorlatilag a szavazat eldobását jelenti. Most lehet azt mondani, hogy én elfogult vagyok, s valóban elfogult vagyok, mert ez a meder, amelyről beszéltem, amelyikben a rengeteg ember halad, az elfogulttá tett, meg az is, hogy milyen teljesítményt sajtoltunk ki magunkból. Lehet erről azt is állítani, hogy melldöngető és dicsekvő magatartás, de a tények eléggé meggyőzőek.
Azért kell a VMSZ-re szavazni, mert ebben a pillanatban mi vagyunk a hordozói a megkezdett folyamatok továbbvitele esélyének. Aki arra akar szavazni, hogy mindazok a stratégiai célkitűzések, amelyek az MNT által megfogalmazott stratégiák jóvoltából papírra kerültek, és azok is, amelyek az értelmiségi rétegünk újratermelésének a folyamatához kötődnek, valamint hogy azok az ambíciók, amelyek az ösztöndíjhoz, a kollégiumi rendszerhez, a diákbuszokhoz, a beiskolázási segélyhez kötődnek, a gyakorlatban megvalósuljanak, az csakis a VMSZ jóvoltából lehetséges. De sorolhatnám még tovább: a művelődési élet, a tájékoztatás, az infrastruktúra fejlesztése, a vajdasági kérdések rendezése, az önkormányzatok normális működése, egyáltalán a magyar közösségnek a közéleti erősödése... Ehhez mind-mind a VMSZ hordozza az esélyt. Vannak, akik úgy gondolják, hogy – hallom szinte a mondatokat –, „nem megyünk el szavazni”, mert azt hiszik, úgyse tudnak rá hatni, milyen legyen a választási eredmény. Biztos van olyan is, akit a megszokás vezérel, tévesen cselekszik. Azt szeretném mondani, hogy egy-egy szavazat nem jelenti a folyamat megváltoztatásának lehetőségét, de egy-egy szavazatnak a megjelenítése ugyanazon a helyen estére, mire befejeződik a szavazás, rengeteg szavazatot jelent, ami erősíti az esélyt. Nem látom értelmét annak, hogy valaki azt választja, hogy nem megy el szavazni, és ezzel nem ad esélyt arra, hogy holnap talán jobb legyen, hogy előrébb tudjunk jutni, hogy a saját maga szempontjából vagy a gyermeke, esetleg a szomszéd gyermeke vagy az utcában lakók szempontjából szebb és jobb változást hozzon a holnap. Kérem az embereket, hogy menjenek el szavazni, a VMSZ-re voksoljanak. Biztos vagyok abban, hogy jó választási eredményünk lesz, a jóhoz jó tartozni. Szeretném, ha ezt mindenki jól gondolná, és erősítené a jó esélyét, és megtalálná önmagát vagy belehelyezné önmagát ebbe.
