Az adai községben a házasságok mintegy 30 százaléka végződik válással. A házasságkötések száma az elmúlt években megfeleződött. Manapság évente 50–60 pár lép frigyre. Apró Bakai Magdolna, az adai Szociális Gondozói Központ igazgatója, pszichológus és családterapeuta szerint a vadházasságok, vagyis az együttélések száma megsokszorozódott. A szakemberrel az ilyen kapcsolatok előnyeiről és hátrányairól, a házasság válságáról és a válás okairól, a női és a férfi szerepekről beszélgettünk.
A fiatal párok számára mostanság a házasságkötés vagy a partnerkapcsolat a vonzóbb együttélési forma?
– Nagyon jellemző az utóbbi időben az az irányvonal, hogy a párok nem kötnek házasságot. Korukat tekintve éppen azok a fiatalok nem esküsznek meg, akiktől a társadalom a leginkább elvárná a családalapítást és a gyermeknemzést. A házasságot a húszas éveik elején járó párok vállalják fel, a tőlük idősebbek viszont szívesebben válasszák az együttélést.
Családterapeutaként miben látja az együttélés előnyeit és hátrányait?
– Az együttélés előnyét abban látom, hogy lehetőséget ad a házasság kezdeti szakaszának kipróbálására. Vagyis annak az időszaknak az átélésére, amikor a partnerek jobban megismerik értékrendjét, megtanulják az egymás közötti konfliktusokat kezelni és kompromisszumokat kötni. Megtapasztalják, hogy a kapcsolatuk elején fellángoló szerelem milyen egyéb formákat ölthet. Bizonyos idő elmúltával viszont, ha ezek kapcsolatok nem végződnek hivatalosan is házassággal, megtorpanást tapasztalok.
Miféle megtorpanást?
– Azt, hogy ezek a párok nem vállalják a házasságban élők feladatait. Mintha fenntartanák maguknak a jogot, hogy ez nem végleges állapot, bármikor kiléphetnek belőle jogi következmények nélkül, különösen akkor, ha nincsen gyermekük. Sokan azonban még akkor is úgy hiszik, hogy nincsenek egyforma kötelezettségeik, ha van közös gyermekük, de nem kötöttek házasságot. Ez teljesen helytelen gondolkodás, mert a törvény szerint ez nem így van.
A partnerkapcsolatok ezek szerint könnyebben felbomlanak, mint a házasságok?
– Ezeket a kapcsolatokat hivatalosan nem tarják nyilván, így nincs róluk információnk. Mivel az intézményünk minden évben megkapja az egészségügyi szervektől a házasságban és a házasságon kívül született gyermekek adatait, csupán arról van tudomásunk, hogy emelkedik az együttélésben született csecsemők száma. Ez régebben főleg a roma közösségre volt jellemző. Lehetnek ennek egészen hétköznapi okai is, például amikor kiderül, hogy gyerekük lesz, nincsenek meg az anyagi feltételeik ahhoz, hogy hivatalos formába öntsék a kapcsolatukat. Később viszont elnapolják az esküvőt, mert mindig akadnak fontosabb dolgok. Nem hiszem, hogy ez a legtöbb esetben mindkét félnek megfelel.
A párok kiszolgáltatottabbak az együttéléses kapcsolatokban?
– A minap egy hölgy hívott fel, mert problémák merültek fel a kapcsolatában. Két gyermekük van, hosszú évek óta élnek együtt, és nem kötöttek házasságot. Kiderült, hogy nincs munkaviszonyban, gyakorlatilag eltartott, amit a másik fél bármikor felhasználhat ellene. Ha ez a kapcsolat valóban felbomlik, a gyerekek sorsát a törvény által rendezzük. De mi lesz ezzel a nővel, akiről feltételezem, hogy a nevén nincsen semmilyen közösen szerzett vagyon?!
Házasság vagy válás?
Mikor juthat válságba egy-egy házasság?
– Bármikor, amikor megfordul az ember fejében, hogy talán jobb lenne nem együtt élni. Ez a házasság mindegyik szakaszában megfogalmazódhat. A nagy kérdés az, hogy vannak-e kiváltó okok. A külső kapcsolatok például mindig azok. Felgyorsíthatják az eseményeket, bár nem biztos, hogy nagyobb perspektívát nyújtanak, inkább csak elindítanak valamit.
Melyik fél kezdeményezi gyakrabban a házasság felbontását?
– Tapasztalataink szerint többnyire a nők kezdeményezik a válást. Ők azok, akik elégedetlenebbek a kialakult helyzettel. Sajnos azt látom, hogy sok nő nem tud jövőképet felvázolni a válás pillanatában, még akkor sem, ha ő indítja el a bontópert. Úgy képzeli, hogy az új, valós vagy potenciális partnerrel a korábbinál sokkal jobb kapcsolatot fog kialakítani.
Hogyan viselkednek a férfiak, amikor felmerül a válás gondolata?
– A férjeknél egyfajta megrökönyödést látok. Nem tudnak az új helyzettel mit kezdeni, nem értik, hogy miért lenne jobb tőlük egy másik férfi. Olyat is szoktak mondani, hogy úgy érzik, a feleségük ok nélkül akar válni. Nem egyedüli szakemberként állítom, hogy a férfiak státusával és férfiasságával manapság baj van. Nagy nyomás nehezedik rájuk a partnerkapcsolatokban, mert női emancipáció ide vagy oda, ebben a térségben mégis a patriarchális értékrend uralkodik. Ennek megfelelően a nő a férfitól várja el, hogy többet segítsen anyagilag, hogy biztos támasza legyen a családnak. Ugyanakkor a nők szabadságuk teljes tiszteletben tartását is elvárják a férfitól, időnként összekeverve a szabadságot a női szerepkörtől való elmeneküléssel. Nem az a baj, ha az anyuka eljár szórakozni a baráti társaságával, hanem ha nem végzi el a rá eső feladatokat, de ugyanez vonatkozik az apukára is. Szerintem tudatosan is erősíteni kell az apák szerepét, hogy ne csak a fegyelmezés és az anyagiak előteremtése legyen a dolguk, hanem törekedjenek jó érzelmi kapcsolat kialakítására a gyerekükkel. A nemi szerepeket elsősorban tanulás útján sajátítjuk el. Tudatosan kell nevelni a fiúkat és lányokat a nemi és a családi szerepekre, mert különben megrémülnek a rájuk háruló feladatoktól, a másik nem elvárásaitól és elmenekülnek.
Kezelhető a házasság válsága?
– A házasságok és a partnerkapcsolatok válságait ugyanúgy kell kezelni, mint a betegségeket. Erre szolgálnának a családi tanácsadók és a terapeuták. A legközelebbi a szabadkai szociális központban dolgozik községi finanszírozással. Az adai szociális központ már többször kezdeményezte a tevékenysége ilyen típusú bővítését, de úgy látszik, még nem ért rá meg a helyzet. A szőnyeg alá söpört „piszok” pedig nem tűnik el magától, foglalkozni kell vele. Hasznosnak tartanám egy szolgáltatás beindítását, amely olyan útmutatást nyújtana a fiataloknak a kapcsolatok kialakításához későbbi szerepvállalásukat illetően, amely talán segítene eligazodni a mai, információktól hemzsegő, de letisztázatlan értékrendű világban.
A házastársi kapcsolat buktatói
A házasság egy-egy szakaszában mi vezethet válsághoz?
– Ugyanúgy, ahogy a gyermek fejlődésének, a házasságnak is vannak szakaszai. Ideális helyzetben a házastársak egy ideig gyermek nélkül élnek, megpróbálják egymást jobban megismerni. A legnagyobb feladatuk a házasság első szakaszában az, hogy le tudjanak válni a szüleikről, és saját identitást alakítsanak ki. Ez alapján tudják majd megkülönböztetni azokat a viselkedésformákat, szokásokat és kötődéseket, amelyek a közös új családjuknak jót tesznek, illetve ártanak. Ugyanígy a baráti körüket és a munkájukat is a megfelelő helyre kell tenniük, hogy az új család elindulhasson a saját útján. Ha túlzottan beengedjük ebbe az új közösségbe a barátainkat, a rokonainkat és a munkánkat, akkor az nyilván lassítja az új identitás kialakítását, vagy olyan módon akadályozza azt, ami nem felel meg mindkét félnek. Emiatt már felmerülhet a válás ötlete.
A gyermekvállalás hogyan befolyásolja a házasságot?
– A gyermekvállalás talán a legnagyobb változás, ami két embert életében történhet. A szülők felelősséggel tartoznak a gyerekért, új dolgokat kell megtanulniuk, amelyekkel korábban nem találkoztak. Ebben a helyzetben a férfiak rugalmasságára van nagyobb szükség, ha ők nem tudnak lelkileg felkészülni az új jövevény érkezésére, akkor ez olyan terhet jelent a számukra, amelytől meg szeretnének szabadulni, akár öntudatlanul is. A barátaik vagy más nők társaságát keresik, túlzott munkamánia hatalmasodik el rajtuk, vagy olyan pótcselekvésekkel töltik az idejüket, mint a számítógépezés. A gyermekvállalás terhét nem mindenki tudja egyformán viselni, felgyorsulhatnak ilyenkor az összetűzések, és megjelenhet a féltékenység. A kisbaba gondozása miatt az anyuka valószínűleg csak álmodhat a relaxációról, az önmegvalósításról, a munkájáról. Az apának viszont van erre lehetősége. A nő részéről érezhető emiatti féltékenység azonban rombolhatja a kapcsolatot. A férfi részéről talán az elhanyagoltság érzése a legfeltűnőbb, a gyermek ugyanis elvonja a párja figyelmét, aki addig túlnyomórészt vele foglalkozott. Ebben a szakaszban ezek robbanthatják ki a válást.
A későbbiekben mi veszélyeztetheti a párok kapcsolatát?
– A serdülő gyermekekkel rendelkező házaspárokra rengeteg feladat hárul. A legkevesebbet ugyanis az érzelmeikkel és egymás dolgaival foglalkozhatnak. Szinte állandóan a gyerekek, a családi élet, a munka, a társadalmi elvárások határozzák meg a házastársi kapcsolatuk működését. Ez egyfajta leterheltséget jelent a partnerek számára, hiszen állandó teljesítési kényszer van rajtuk. Ha a két fél nem tudja összehangolni a feladatait, és nem képes egymást kisegíteni, akkor újra olyan fajta széthúzás lesz érzékelhető, amely kifelé viszi az embert a házasságból. A házastársak elidegenedhetnek egymástól. A gyerekek önállósulása miatt a szülők, különösen az anya úgy érezheti, hogy kezd feleslegessé válni, illetve azokat a tevékenységeket, amelyek teljes értékű emberé tették, fel kellene váltania valami másnak. Miután a nő felszabadul a kisgyermek gondozásával járó feladatok alól, hivatására összpontosíthat. Ha közben nem tudott dolgozni, mert ehhez nem kapta meg a házastársi támogatást, elmarad a jelenkor követelményeitől, s emiatt alacsonyabb rendűnek érzi magát. A teljesítési kényszer viszont továbbra is fennáll a családdal szemben, s ha ennek egy elégedetlen ember próbál megfelelni, abból nem sülhet ki jó.
Idős korban mi jelenthet válságforrást?
– Fiatalon a testi-lelki vonzalom a döntő a párválasztásban, és kevésbé fontos a különböző érdeklődés és értékrend. Mivel idővel megismerik egymást a partnerek, rájönnek, hogy zavarja őket a másik különbözősége. Kezdetben vonzóbb a másság, mint érettebb fejjel, mert hozzánk hasonlóval könnyebb zöld ágra vergődni. Így érettebb korban is válhatnak a párok, pedig többnyire már felszabadulnak a gyermekek iránti kötelezettségek alól, s talán a saját szüleiknek sem tartoznak gondoskodással. Ebben az időben annak reményében válhatnak, hogy a hátralevő éveiket akár kiegyensúlyozott, tudatosan választott magányban vagy egy magukhoz hasonlóbb érzésvilágú partnerrel élhetik le.
