„A nevem Nagy Krisztián. Királyhalmán élek, és a királyhalmi általános iskola ötödikes tanulója vagyok. Engem ért az a szerencse, hogy Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével fejelgethettem” – kezdte levelét az a kisfiú, aki Orbán Viktor április 27-ei látogatásakor pár percig játszhatott Magyarország miniszterelnökével. Nagy Krisztián, akiről beszélgetésünk során kiderült, hogy labdarúgó-tehetség, levelében azt a képet kérte szerkesztőségünktől, amelyen ő látható játék közben a magyar kormányfővel. Miután eleget tettünk a kérésnek, és ellátogattunk a családhoz, a sportoló fiú édesanyjától megtudtuk, azt tervezik, hogy az éppen készülőfélben levő szoba egyik dísze lesz ez a fotó.
– Még mondtam is a fiúknak, hogy mit vergődnek a levéllel, majd félretesszük az újságot, és azt a képet rakjuk ki a falra. De aztán mégiscsak megírták a levelet, ami néhány napig állt a füzetben, mielőtt feladták volna a postán – tudtuk meg a levélküldés előzményeit Nagy Judittól, Krisztián édesanyjától. Elmondta, az újságban megjelent fotót szerették volna valamilyen módon kinagyítani, és bekereteztetni.
Krisztián élményekkel teli mesélt arról a napról, amikor Orbán Viktort látták vendégül Hajdújáráson.
– Amikor itt járt, mi a pályán egymás ellen fociztunk. Amikor odajött hozzánk, mi körbeálltuk. Megkérdezte, hogy ki a legjobb fejelő. Erre az edző azt mondta, hogy a Krisztián. És egy kicsit játszottam vele. El is csúsztam, mert előtte fellocsolták a pályát. Volt, akivel lekezelt, de olyan is, aki sírt, mert nem tudott vele lekezelni. Nekem szerencsém volt, mert ott állhattam az első sorban – avatott be minket Krisztián a megörökített nagy esemény kulisszatitkaiba. – Utána beszélgetett velünk arról, hogy járunk-e bajnokságokra. Mondtuk neki, hogy nem, mert a menedzsereinknek nincs rá pénzük. Most új labdákat kaptunk tőlük, de ha minden igaz, 2013-ban mi is elmegyünk a bajnokságokra – mondta. Nagy focistákat idéző mezben fogadott minket Krisztián, amelynek hátoldalán a példaképe, Messi neve és száma szerepelt. A tizenkét éves fiúnak két bátyja van, ő tehát a legfiatalabb és az egyetlen, aki a labdarúgás megszállottja.
– Én vagyok a családban a második sportoló. A középső bátyám, Laci jó futó. Én ötéves koromban kezdtem el focizni. Még ovis voltam, amikor a barátokkal elkezdtünk játszani az óvónénitől kapott labdával. Elsős koromban pedig már tudtam focizni. Péntekenként, amikor kevés óránk van az iskolában, akkor a barátokkal rúgjuk a bőrt. Néha a lányok is játszanak velünk – tudtuk meg Krisztiántól. Elmesélte, hogy edzésre is jár. A hajdújárási Vinogradar Labdarúgóklub csapatában játszik lassan három éve. Márciusban a magyarországi Zákányszéken vendégeskedtek, ahol Krisztián megkapta a gólkirály címet. Büszkélkedett az ott szerzett oklevéllel is.
– Már minden poszton szerepeltem, még kapus is voltam a csapatban. Az viszont nem nagyon tetszett. Én csatár vagy balhátvéd szeretek lenni – tudtuk meg a fiatalembertől, aki határozottan tudja, mit akar. Elmondta, a Vindogradar csapatának a nagy ellensége a Spartacus. A Subotica Klub csapatát már sikerült megverni 2:0-ra, de a Spartacust még nem. Arra a kérdésünkre, hogy ha profi labdarúgó-játékos lenne, melyik csapatban szeretne játszani, gondolkodás nélkül azt válaszolta, hogy a Vinogradarban.
– Volt már arra példa, hogy a Subotica, a Bikovo, a Bačka és a Đurđin klubokkal játszottunk. Akkor vertük meg a Suboticát 2:0-ra, és mind a két gólt én rúgtam. Akkor a Subotica Klub edzője beszélt a miénkkel, és utána az edző magához hívott és megkérdezte, hogy át akarok-e menni a másik klubba. Mondtam, hogy nem! – mesélte. De a Barcelona csapatának a felkérését már nem utasítaná vissza. – Ha lehetőségem nyílna, akkor a Barcelona vagy az Arsenal csapatában játszanék szívesen. Én igazából arsenálos vagyok, de szeretem a Barcát is – tudtuk meg.
Édesapja kamionsofőr volt, és ha nem is lesz belőle profi labdarúgó, ő is ezzel szeretne foglalkozni, hiszen nagyon szereti a teherautókat. Erre a válaszára reagált a fiú édesanyja is. Mint mondta, ő inkább annak örülne, ha a fia profi labdarúgó lenne, hiszen a saját tapasztalataiból tudja, hogy a család sohasincs együtt, nem léteznek sem ünnepek, sem hétvégék.
