Mi az oka a dinár mélyrepülésének?
– Több dologgal magyarázható. Ha a szerbiai gazdaság aktivitásának szempontjából vizsgáljuk a témát, akkor elmondhatjuk, hogy a dinár elértéktelenedése valós folyamat. A dinár a szerbiai gazdaság barométere. Ha rosszak a gazdasági mutatók, akkor a nemzeti valuta is veszít értékéből. Emellett a különböző spekulációs ügyletek is lefelé taszítják a dinárt a lejtőn: azoknak, akiknek nagyobb mennyiségű dinárja van, külföldi valutát vásárolnak, majd amikor a hazai valuta értéke lecsökken a megfelelő szintre, akkor a devizájukat dinárra váltják.
A köztársasági elnökválasztás második köre után úgy tűnik, hogy a kormányalakítás mégsem lesz annyira egyszerű, mint azt a május 6-i választások utáni sajtóhírekből gondolhattuk volna. Hogyan befolyásolná az ország gazdasági és pénzügyi helyzetét a kormányalakítás elhúzódása?
– Az végzetes lenne a szerb gazdaságra nézve. Az új kormány megalakításával nem szabad túlságosan hosszú ideig várni. Még a nyári szabadságok megkezdése előtt össze kellene állnia a kormánynak, tehát valamikor június folyamán. A választási kampány miatt már így is elherdáltuk az év első felét, úgy hogy közben semmi sem történt gazdasági és pénzügyi téren. Az állami pénzügyek állapota rossz és ha Szerbia nem kíván Görögország sorsára jutni, akkor mielőbb meg kell tennie a szükséges lépéseket. Szükség van az állami költségvetés módosítására is, mivel az államkassza bevételei egyre csökkennek, a kiadások viszont egyre növekednek. Tehát a kormánynak mielőbb meg kell alakulnia, a minisztériumok vezetőinek pedig minél gyorsabban bele kell szokniuk új feladatkörükbe. Ez hatványozottan vonatkozik a gazdasági és a pénzügyi tárcára.
A költségvetés módosításán kívül milyen intézkedéseket kell megtennie majd az új összetételű kormánynak?
– Sok munka vár rájuk, mindaz, amit az előző kormány a fiókba söpört. Mindenki egyetért azzal, hogy az előző kormány vagy nem akarta, vagy nem volt elegendő ereje a szükséges gazdasági reformok végrehajtásához. Elsősorban a nyugdíjrendszer, az adórendszer, az oktatás és a munkaerőpiac reformját kell elkezdeni. A nyugdíjrendszer reformját feltehetőleg nem lesz egyszerű kivitelezni, hiszen a kormányban valószínűleg ott fognak ülni a nyugdíjasok politikai képviselői is, ők pedig tudjuk, hogy kézzel-lábbal hadakoznak a nyugdíjrendszer bárminemű és bármilyen mértékű reformja ellen. Azt viszont tudjuk, hogy a nyugdíjalap szinte a csőd szélén áll, ennek értelmében pedig elkerülhetetlen a reform.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) egyik legfontosabb feltétele Szerbia irányába pont a nyugdíjrendszer reformjához kötődik. Az is végzetes lenne, ha az ország nem kezdene meg mielőbb tárgyalni az IMF képviselőivel a korábban felfüggesztett elővigyázatossági hitelről?
– Nem túlzok ha azt állítom, hogy az új kormány megalakítása után 24 órán belül kérelmezni kellene a tárgyalások folytatását. Az új kormány ezt biztosan megteszi, viszont nem szabad elfelejteni, hogy a hitel nem csak ettől függ, a nemzetközi pénzügyi szervezetnek komoly feltételei, elvárásai vannak Szerbiával szemben. Az előző kormány nem volt hajlandó teljesíteni ezeket a feltételeket. Az IMF legfontosabb követlelése a közkiadások csökkentése, a minél nagyobb mértékű spórolás és a költségvetési hiány visszaszorítása.
Ha az ország gazdasági és pénzügyi helyzetét vesszük figyelembe, milyen profilú miniszterelnökre lenne szüksége Szerbiának?
– A miniszterelnöknek erős politikai személyiségnek kell lennie, pontosan azért, mert igencsak népszerűtlen és fájdalmas intézkedéseket kell majd végrehajtania. Ezekhez az intézkedésekhez politikai konszenzust kell teremtenie a kormányon belül, erre pedig csak egy határozott személy lesz képes. A napokban két kormányfő-jelöltről hallottunk a médiából: Tomislav Nikolić Jorgovanka Tabakovićot, a Szerb Haladó Párt tisztségviselőjét fogja erre a tisztségre javasolni, a Demokrata Párt pedig hétfőn este Boris Tadić pártelnököt szólította fel, hogy vállalja a miniszterelnöki tisztséget. Ha valóban e között a két személy között kell választani, akkor jómagam Tadićra voksolnék, aki politikai értelemben egyértelműen erősebb személyiség és képes lenne irányítani azt a kormányt, amely a reform-koalíció elve mentén működne. Tabaković asszonynak ehhez nem lenne kapacitása, túlságosan gyenge egyéniség egy ilyen tisztség betöltéséhez.
Az elemzők egy része úgy véli, hogy a válság kezelését illetően a DP–SZHP szocialistákkal fűszerezett nagykoalíciója lenne a legjobb megoldás. Egyezik ezzel a meglátással?
– Egy ilyen nagykoalíció végzetesen mély álomba ringatná Szerbiát. A nagykoalícióban a pártok Szerbiára nézve fatális mértékig elkényelmesednének. A pártok nem sietnének a reformok és a különböző intézkedések végrehajtásával. Ha már a nép Tomislav Nikolićot választotta meg államfőnek, akkor a kohabitáció lenne a legjobb megoldás. A kohabitációban nagyobb lenne az ellenőrzés és hatékonyabb lenne a kormány munkája.
Hogyan fogja befolyásolni a külföldi befektetőket az a tény, hogy Szerbia új elnöke politikai és egyéb szempontból is ellentmondásos személyiség?
– Szerencsénkre a szerb alkotmány értelmében az államfőnek nincsen széles felhatalmazási köre. Így nem ronthatja túlságosan az üzletelési feltételeket az országban. Retorikájával, viselkedésével esetleg az ország imázsát bomlaszthatja. Azt ronthatja el, amit Boris Tadićnak sikerült kiépíteni mondjuk a régió országaival. A kormány alakítja az üzletelés feltételeit és a kormány tárgyal az érdeklődő beruházókkal. Az persze elgondolkodtató, hogy az újonnan megválasztott elnök első felszólalásaiban olyan feladatokról is beszélt, amelyeket illetően az alkotmány értelmében nincsen hatásköre. Nikolić eddig főleg úgy nyilatkozott, mintha éppen most nevezték volna ki kormányfőnek.
Ön szerint valóban megtörténhet, hogy Nikolić rontani fog Szerbia új imázsán, amit nem volt a legegyszerűbb kiépíteni?
– Azt nem mondanám, hogy hiszek Nikolić politikai bölcsességében, politikai ravaszságában viszont igen. Elhatározta, hogy az elnökválasztáson aratott győzelme után eltávolodik pártjától, amelynek vezetését Aleksandar Vučićra bízza majd. Ezzel azt próbálja bizonyítani, hogy képes levetkőzni haladó, vagy volt-radikális természetét. Eddigi retorikájával is ezt igyekezett bizonyítani, ugyanakkor a radikális DNS időnként még előtör belőle. Az, hogy a jövőben mennyire sikerül neki elnyomnia radikális énjét, az egyrészt a maga köré gyűjtött tanácsadóktól függ majd. Ha elnöki kabinetjében azok az emberek lesznek, akik az elnökválasztás eredményének kihirdetése után álltak mellette és akiket mindannyian láthattunk a felvételeken, akkor nem biztos, hogy Nikolić jó elnök lesz. Volt háborús bujtogatókat, a kilencvenes évek háborús-harmonikásait láttam vasárnap este Nikolić mellett.
Horvátország az Európai Unióhoz csatlakozva kilép a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodásból (CEFTA). Szerbiának ebből valóban olyan nagy haszna származik, mint azt beharangozták?
– Igen, mivel Szerbia veszi át a vezető szerepet a megállapodáson belül és jócskán megnövelheti az ország kivitelét. Azzal is számolni kell, hogy a horvát vállalatok egy része Szerbiába fogja költöztetni termelési részlegét, mivel nálunk olcsóbb lesz számukra a termelés és kedvezőbb lesz Szerbiából szállítani külföldre termékeiket. Ennek fényében tehát új külföldi beruházásokra és új munkahelyekre számíthatunk.
