A Palics történelmével foglakozó könyvek elbeszélései szerint a Palicsi-tó magas sótartalma miatt nem volt hal a tóban, így a tó környékén alig laktak emberek. A tizennyolcadik században azonban, amikor szakemberek felismerték a víz és az iszap gyógyító erejét, egyszer csak elkezdett ez a terület fejlődni. A tó vizének gyógyító hatására elsőként Johann Gottfried Liebernaut, Bács vármegye főorvosa figyelt fel még 1780-ban, de Szabadka akkori városi tanácsa csak 1823-ban döntött arról, hogy a Palicsi-tó vize valóban alkalmas gyógyászati célokra.
Palics akkor vált igazán közkedvelté, amikor a település bal oldalán a nemzetközi út, jobb oldalán pedig a Szabadka–Szeged vasútvonal kiépült. Gyors gazdasági fejlődés indult Szabadkán, és a Monarchia területéről kereskedők és iparosok érkeztek erre a területre, akik hamar meg is gazdagodtak. Az így kialakult gazdag középburzsoá, a nagykereskedők, az iparosok és a tisztviselők a maguk módján próbálták a felső tízezer életstílusát élni. Ennek köszönheti Szabadka a városi arculatát, és ez az életstílus vetítődött le Palicsra is. Scultéty János városi főmérnök elkészítette Palics területrendezési tervét arra a területre. Ekkor vált azzá Palics azon része, amit ma mint turisztikai részt emlegetünk. A nyaraló villák meghatározott építészeti szabályok szerint épültek fel. Ez az építészet a mai napig meghatározza a település hangulatát. Először a Szegedi út mellett épültek villák, majd az építkezés terjeszkedni kezdett a Palics Természeti Park keleti oldala, keletről pedig a Magyarkanizsai úttal határolt területen. A tizenkilencedik század végén pedig a vasút északi oldalán is megjelentek a befektetők és felépítették a még mai is megcsodálható villákat.
Palics gazdasági és építészeti csúcspontjához a huszadik század elején érkezett, ekkor épültek fel ugyanis a település ma is legmeghatározóbb objektumai: a Víztorony, a Vigadó és a Női strand. Száz éve annak, hogy Palics életre kelt. Hosszú évekig Palics volt nemcsak Szabadka, hanem a környező települések kedvelt fürdőhelye. Tömegesen jártak ide a turisták, a pihenni és fürödni, vagy éppen a gyógyulni vágyók.
A település a mai napig terjeszkedik. Ma megközelítőleg 9000 lakost számlál. A lakott része nőtt meg. A turisztikai részének, a valamikor többezres tömegek látogatta részének fénye igencsak megkopott. Csupán a még mindig szemet gyönyörködtető villák azok, amelyek megőriztek valamit az akkori gazdagságból. Elsősorban azokat csodálhatják meg a látogatók, amelyeket felújítottak. Ugyanakkor azok, amelyek már évek óta elhagyatva állnak, szinte feledésbe merültek. Annak ellenére, hogy olyan népszerű volt a turisták és a külföldiek számára, még a második világháború után is, az elmúlt évtizedben magára hagyták Palicsot. A meglévő épületeket használták, de nem újították fel. A Palicsi-tóban pedig a hetvenes években következett be az első természeti katasztrófa. Kiszárították, szanálták, de a tó elveszítette gyógyhatását, és a mai napig küzd a város azzal, hogy megoldást találjon a tó megsemmisülésének megakadályozására.
Számomra Palics több, mint egy a turizmusra alkalmas település. Itt születtem, itt nőttem fel és itt élek a mai napig. Számos emlék köt ide. Az első gyermekcsínyektől kezdve, az első szerelemen át, az első bánat emlékéig, mind a Palicsi-tó partjához köt. Szigorú lokálpatriótaként nem tudok Palicsra úgy tekinteni, mint egy településre, számomra több ennél, így nem is mehetek el akár egy pad mellett sem úgy, hogy az ne váltson ki bennem valamilyen érzéseket. Éppen ezért bele sem merek gondolni, hogy mi lehetett volna ebből a településből, ha az elmúlt száz évben is gondot viselnek róla, ha azokat a lépéseket, például Palics szennyvízcsatornájának kiépítését, átgondoltabban vitték volna véghez, illetve befejezték volna az előre megtervezett munkálatot, esetleg sikerült volna időben olyan újításokat kieszközölni, amelyek nem Mórahalomra „űznék” a fürdőzőket, hanem Palicshoz „kötnék” őket. Mindenünk megvan ahhoz, hogy a meglévő több, mint százéves épületek, vagy a park felújítása mellett, újra visszaadjuk ennek a településnek a fényét.
Bár egyre több az objektum, amit felújítottak, vagy egyre több olyan magánvilla épül, amely talán még bele is illik Palics stílusába, a település egyre szomorúbb, mert Palicsra azok, akik tehetnének valamit, nem úgy tekintenek, mint egy településre, ahol fel lehetne pezsdíteni az életet. Csupán egy szegmensét veszik figyelembe, és mindig csak egy csipetnyit tesznek hozzá, vagy éppen vesznek el belőle.
