Milyen feladatkört kell majd ellátniuk a magánvégrehajtóknak?
– Annyit előre kell bocsátani, hogy a végrehajtási eljárás a peres, a nem peres, vagy a büntető eljárásoknak az a fázisa, amikor a nem büntetés jellegű intézkedéseket, vagyis a pénzbeni, a cselekvésre, a tűrésre, a dolgok átadására vonatkozó kötelezettséget végrehajtanak. Abban az esetben természetesen, ha egy ilyen jellegű ítélet jogerőre való emelkedését követően az adós önként nem teljesíti kötelezettségét. Ilyenkor a bíróság végrehajtási eljárásban kényszeríti ki a kötelezettség teljesítését. Ez eddig kizárólag bírósági hatáskörben működött, a végrehajtási eljárás elkezdésétől annak befejezéséig. A végrehajtási eljárásban a bíróság részéről kettő szereplő volt: a végrehajtást elrendelő bíró és a végrehajtást fizikai értelemben foganatosító végrehajtó. Ha mondjuk volt egy adós, akitől a hitelezője ezer dinárt követelt, az adós viszont nem volt hajlandó kifizetni az összeget, majd el is veszítette az adósság miatt indított pert, akkor a hitelező végrehajtási indítványt nyújtott be és kérte, hogy a bíróság küldje ki a bírósági végrehajtót, az nézzen szét az adós lakásában, foglalja le a lefoglalható ingóságokat, azokat árverezzék el és a befolyó összegből adják át a számára megítélt kötelezettséget. Ennek az alapesetnek persze számtalan változata van a gyakorlatban. A szerbiai igazságügy reformjával a bírósági végrehajtói funkció és szerepkör kikerül a magánszférába. Ugyanazt a feladatot, amit eddig a bírósági végrehajtók töltöttek be, most a magánvégrehajtók látják el. Ezzel kapcsolatban a végrehajtási eljárásról szóló törvénynek részletes rendelkezései vannak, amelyek meghatározzák, hogy milyen iskolai képesítéssel lehet pályázni végrehajtói posztra, amely ezentúl egy magánvállalkozás formájában fog működni. Mindazok a díjak, amiket eddig a bíróságnak fizetett a hitelező, az most a magánvégrehajtó díja lesz. Tehát egy erőteljes személyes érdek is bele fog fűződni abba a láncoltba, amelynek hatékonyabbá kell tennie a végrehajtási eljárást. Hogy félreértés ne essék: a végrehajtási eljárás nem kerül ki a bíróság, illetve az eljáró bíró ellenőrzése alól. A végrehajtás elrendelése továbbra is bírósági hatáskörben történik, az elrendelt végrehajtás foganatosítása pedig fokozatosan kerül ki a magán végrehajtókhoz. Napjainkban tesz esküt a pályázatra jelentkező első 64 végrehajtó. Ez a létszám növekedni fog. Az eljárás technikájában nem sok változás történik, a hatékonyságot viszont mindenféleképpen elvárásként fogalmazta meg az igazságügy reformja. Egy bizonyos értékhatár alatt önálló hatáskörben járhatnak el a magánvégrehajtók, tehát náluk kell kezdeményezni a végrehajtást. Gondolok itt a különböző kommunális tartozásokra, vagy megtérítetlen előfizetési díjakra. Ezek a nagy tömegeket érintő, ugyanakkor értéküket tekintve nem jelentős adósságok. Tehát mondjuk a villanygazdaságnak a jövőben nem a bíróságnál kell kezdeményeznie a polgár adósságának a megfizettetését, hanem a magánvégrehajtónál, akinek persze a bíró által ellenőrzött formában kell intézkednie.
A hatékonyságon kívül mi lehet mindennek a hozadéka?
– A szerbiai igazságügy talán elkezdi ledolgozni hátrányát, hiszen a végrehajtási eljárások hosszú ideig tudtak elhúzódni. Legtöbb esetben azért, mert a végrehajtásban részt vevő szereplőknek nem volt személyes motivációja. Mindennek nem fog megörülni az a többség, aki tartozik. Ennek csak a hitelezők örülhetnek. Lassan hozzá kell szokni, hogy a tartozás nem lehet nemzeti sport.
Egy példa: X személy 10 ezer dinárral tartozik Y személynek és megszületett a jogerős bírósági ítélet. Hogyan fogja a magánvégrehajtó kényszeríteni X személyt, hogy térítse meg tartozását?
– A végrehajtó hivatalos személy. Ha egyenruhás, ha nem, a hivatalos személynek a polgár köteles engedelmeskedni. Ha az adósnak nincsen havi bére, amelyre vonatkozólag tiltást lehetne elrendelni, akkor az adós köteles lesz beengedni a magánvégrehajtót az általa birtokolt lakásba, házba, üzlethelyiségbe és köteles lesz tűrni, hogy a végrehajtó végezze a dolgát, vagyis hogy felülvizsgálja a lefoglalható és pénzé tehető ingóságokat. Ha az adós megtagadná a közreműködést, akkor a végrehajtónak jogában áll a rendőrség segítségét kérni, onnantól kezdve pedig a testi kényszer is érvényesíthetővé válik. Ha mondjuk zárva van egy helyiség, ahová be kíván jutni a magánvégrehajtó, akkor fizikai kényszerrel nyittathatja ki az ajtót, lakatost hívhat. Ez eddig is része volt a rendszernek, a bírósági végrehajtó is megtehette volna ezt, csak kevésbé volt elterjedt az ilyen gyakorlat. A bírósági végrehajtónak esetleg meg is eshetett a szíve egy szociálisan szorult helyzetben lévő adós felett, a magánvégrehajtótól kevésbé várhatunk el könyörületet, hiszen őt kizárólag az elvégzett munka alapján jövedelmezik. Persze a végrehajtónak saját munkadíját is az adós terhére kell behajtania.
Ön jónak tartja ezt az új megoldást?
– Erőszakosabb, ebből kifolyólag hatékonyabb és bizonyos esetekben embertelenebb lesz a végrehajtás. Hagyjunk annyi szabadságot az olvasónak, hogy ő döntse el: melyik mindebben a jó szempont, és melyik a nem.
