Ha nem is történtek volna a közelmúltban ezek az esetek, akkor is észrevehettük már, hogy a fiatalok közötti erőszak egyre kifejezettebb és egyre brutálisabb formákat ölt. A Magyar Szó már több alkalommal foglalkozott a témával, ezúttal Nagy Mélykúti Kiskovács Ildikó, a Kishegyesi és a Topolyai Község Szociális Védelmi Központjának kishegyesi osztályvezetője segítségével próbáltuk elemezni a jelenséget, rámutatni a mozgatórugókra.
Mivel magyarázható a fiatalok közötti erőszak egyre kifejezettebbé válása?
– A jelenség a jelenlegi gazdasági helyzettel, a nincstelenséggel is magyarázható, valamint azzal is, hogy a szülőknek pont az előbbi okokból kifolyólag nagyon kevés ideje marad a gyermekekre. A szülők a betevő falat megteremtéséért küzdenek egész nap, kevés idejük marad a beszélgetésre és szinte meg sem ismerik a saját gyermekeiket. Alapvető dolgokat nem tudnak a gyerekről: kivel barátkozik, hova jár szórakozni, mivel tölti a szabadidejét. Ebből kifolyólag nehezen tudják irányítani a gyerekeket. A másik ok azzal hozható összefüggésbe, hogy nemcsak Szerbiában, hanem az egész világon nagyon feszült a helyzet, egyfajta bizonytalanságban élünk, ez pedig a fiatalokat is érinti. Nincsenek céljaik, nehezen tudnak bármire is alapozni, hiszen ahol ekkora a munkanélküliség, ott mire számítson a fiatal. Munkám során megfigyeltem, hogy nemcsak az egymás iránti agresszió jellemző, hanem a vandálkodás, a rongálás is.
Tudjuk, hogy a szülőknek mennyit kell dolgozniuk ahhoz, hogy eltartsák családjukat, de fellelhető-e esetleg némi lustaság is abban, hogy nem foglalkoznak eleget gyermekeikkel?
– Részben igazolt az oda nem figyelés, részben azonban valóban felelőssé tehető a szülő. Hiszem, hogy a rohanás mellett azért lehetne egy kis időt szakítani a beszélgetésre a gyerekkel. Gondolok most a tizenévesekre, akiknek már nincsen akkora igénye, hogy a szüleikkel beszélgessenek. Esetükben mindenféleképpen a szülőnek kellene a gyerek társaságát keresnie. Van némi igazság abban, hogy a szülők csak a maguk dolgával vannak elfoglalva: hazatérve a munkából inkább a televíziót kapcsolják be és megnézik az aktuális sorozatot. Sok ember esetében így alakulnak a mindennapok. Mindebből kiszorul a családi légkör. A modern világban a család hátrányos helyzetbe került.
Említette, hogy a fiataloknak nincsenek céljaik. Mennyire jellemző az, hogy ha esetleg vannak is céljaik, akkor azok nagyon mások, mint mondjuk a húsz-harminc évvel ezelőtti fiatalok céljai?
– A céljaik megváltoztak. Számos fiatalt inkább a gyors meggazdagodás vonz és nem a becsületes munkával elért közepes jólét.
Mennyire változott meg napjainkra a fiatalok értékrendje?
– Koncentráljunk a tizenévesekre. Esetükben ilyen vonatkozásban azt látom, hogy a márkás sportcipő a fontos, a kínai nem felel meg. Lényeges számukra, hogy bizonyos trendeknek megfelelően öltözködjenek. Az anyagi dolgok vették át a főszerepet. A modern világban háttérbe szorulnak az egymás közötti viszonyok, a barátkozás, a mások tisztelete.
Mennyire tisztelik tanáraikat a gyerekek?
– Ez a gyerek, a tinédzser természetétől is függ. De az igaz, hogy a diákok sokkal kevésbé tisztelik tanáraikat, mint korábban. Tény, hogy a tanároknak sokkal kevesebb nevelő eszköz, nevelő „pálca” van a kezében, ugyanakkor a tisztelet természetesen nem csak azért jár ki valakinek, mert mi attól a valakitől félünk, hanem azért, mert becsüljük mindazért, amit eddig elért az életben. Nem csak a tanárokat nem tisztelik, hanem szüleiket, más idős személyeket sem, tehát azokat az embereket, akik korban, tapasztalat tekintetében felettük állnak. Viszont azt is tudni kell, hogy a gyerekek egymást sem tisztelik. Mindez az előbb részletezett dolgokkal magyarázható.
Mennyire fokozott a fiatalok közötti erőszak a nemzetileg vegyes régiókban?
– A szociális központban foglalkozunk fiatalkorú bűnözőkkel és szabálysértést elkövetőkkel, de a nemzeti alapon történő összetűzések arányát nem látom ezekben az ügyekben. Nem vettem észre, hogy nagy mértékben fokozódtak volna az ilyen jellegű atrocitások. Egyébként a nemzetileg vegyes környezetekben több támadás történik nemzeti alapon. Ez valahol logikus is. Ahol több nemzetiség él együtt egy a mostanihoz hasonló politikai helyzetben, ott több az ilyen eset. Félreértés ne essék, ennek nem kellene természetesnek lennie, de a nemzetek közötti egyet nem értés megmagyarázható. Azt viszont valóban nem hiszem, hogy manapság növekedő tendencia lenne megfigyelhető a nemzeti alapon történő támadásokat illetően.
Mi lenne a fiatalok agresszivitására a gyógyír?
– Ahogyan már említettem, a szociális központban foglalkozunk a fiatalkorú szabálysértést elkövetőkkel, delikvensekkel, ezért úgy vélem, hogy hasznos, ha ezeket a fiatalokat bekapcsolják egy fajta humanitárius munkába. Ez a munka történhet mondjuk olyan szervezetekben, ahol sérült emberekkel foglalkoznak, de környezetvédelemről is szó lehet. Tehát a közjavakat szolgáló munkába lehet őket bevonni. Ez sokat változtathat a nézeteiken.
Mi van azokkal, akik még nem tűntek ki erőszakos viselkedésükkel? Hogyan lehetne már csírájában elfojtani az erőszakot?
– Ebben van nagyon fontos szerepe a szülőknek és a tanároknak. A tanárok és a szülők között szükség lenne egy bizonyos szintű összefogásra, hogy a tanárok tanácsot adjanak a szülőknek. A szülőknek pedig fokozottabban kellene figyelniük a gyerekekre. Ne sajnálják az időt a beszélgetésre, hallgassák meg a gyerekek problémáit, hiszen az agresszív viselkedés mögött gyakran valamilyen lelki probléma áll. Ha a szülőnek ezt sikerül feltárnia, ha sikerül megfelelő kapcsolatot kiépíteni a gyermekével, ha a családi légkör lehetővé teszi a gyermek számára a megnyílást, akkor sokkal kevesebb az esély arra, hogy a gyerek agresszív legyen.
