Akármelyik politikai párt is kapja a gazdasági és a pénzügyi minisztériumot az új összetételű kormányban, a szóban forgó két tárcára óriási felelősség fog hárulni, és rengeteg munka vár rájuk. Üres az államkassza, hatalmas a költségvetési hiány, a bevételek elmaradnak, fenntarthatatlan a nyugdíjrendszer, nincsen pénz az Egészségbiztosítási Alapban, és még sorolhatnánk. A gazdasághoz és a pénzügyhöz kapcsolódó problémákat csakis népszerűtlen, fájó intézkedésekkel lehet megoldani, nincsen helye a finomkodásnak – mondják a szakértők. Lapunk Pék Zoltán közgazdászt, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselőjét kereste fel a témához kapcsolódó kérdéseivel.
Hogyan lehetne a hatalmas költségvetési hiányt csökkenteni?
– Ez nagyon jó kérdés. Mindenféleképpen a Pénzügyi Tanács úgynevezett határozataira, illetve figyelmeztető intézkedéseire hívnám fel a figyelmet. Új bevételi források és takarékoskodás szükségesek. Látnom kellene az állami költségvetést, és akkor tudnám pontosan megmondani, hogy melyik tételeket illetően lehetséges a spórolás. Azt kétlem, hogy a jövedelmi forrásokat olyan mértékben lehetne növelni, hogy abból tudnánk pótolni a hiányt. Inkább át kellene ütemezni a költségvetést. Egyik kategóriából a másikba kellene áttenni pénzeszközöket, és így megoldani bizonyos takarékossági tételeket.
Ön szerint túlméretezett-e az állami adminisztráció, és ha igen, akkor milyen mértékű elbocsátások lennének szükségesek?
– Az eddigi felmérések szerint az állami adminisztráció túlméretezett. Arra viszont már nem tudnék válaszolni, hogy az elbocsátások megfelelőek-e. Ehhez kapcsolódóan egy tanulmányt kellene készíteni, hogy kiderüljön: megfelelő mértékű csökkentéssel el lehetne-e érni bizonyos pozitív eredményeket. Ez viszont csak egy ideiglenes megoldás lenne. Az adminisztráció mértékét egészen az önkormányzatoktól a köztársasági szintig kellene felülvizsgálni. Úgy tudom, hogy az elmúlt években már történtek csökkentések a községekben. Az lehet, hogy köztársasági szinten még nem igazán kezdték meg ezt a folyamatot.
Több éve ismétlik a szakértők, hogy a nyugdíjrendszert meg kell reformálni, mert az fenntarthatatlan. Milyen modell alapján kellene végrehajtani a reformot?
– A Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalások egyik feltétele a nyugdíjrendszer reformja. Ez már az előző kormány irányába is megfogalmazódott feladatként, az új összetételű kormánynak pedig megmarad végrehajtandó intézkedésként. A nyugdíjak csökkentése nem lenne népszerű intézkedés, mivel az országban nagyon sok a kisnyugdíjas. Én inkább a kis- és a nagy nyugdíjasok juttatása közötti különbséget csökkenteném. Ez egy nagyon érzékeny téma, nem tudom elképzelni, hogy csökkenjenek a nyugdíjak.
Szerbiának egyébként Ön szerint is tárgyalnia kell a Nemzetközi Valutaalappal? Melyek azok a kompromisszumok, amelyek még elfogadhatóak lehetnek az ország számára?
– Mindenféleképpen tárgyalni kell a valutaalappal, hiszen nemzetközileg akkor ismernek el bennünket, és akkor haladhatunk Európa felé, ha teljesítjük az IMF feltételeit. Az, hogy meddig mehetünk el a kompromisszumokat illetően, szintén egy specifikus kérdés. Szerbia egy specifikus ország, amelyben minden egyes gazdasági változás stresszt vált ki. A külföldi szakemberek véleményére adni kell. A környező országokban is a megfelelő szakvélemények alapján próbálták meg helyrehozni a gazdaságot. Szerbiának a közeljövőben szintén erre kell fordítania minden energiáját.
Az aktuális kimutatások szerint az idén legfeljebb 0,5 százalékos GDP- növekedés várható. Hogyan lehetne ezt növelni, hogyan lehetne külföldi beruházásokat vonzani az országba?
– Stabil jelleget kell adni Szerbiának. A külföldi beruházónak azt kell érezni, hogy befektetett pénze biztonságban van, és még jövedelmet is hozhat számára. Enélkül nem érkeznek a külföldi befektetések. Erősíteni kell a gazdaságot és a meglévő külföldi befektetőket, valamint azokat, akik azért torpantak meg, mert még nem alakult meg a kormány. Ezért is fontos a kormány mielőbbi megalakulása, ha pedig ez megtörténik, akkor azonnal a gazdasági témákkal kell foglalkozni, hogy komolyan vegyenek bennünket.
Az áfa növelését szükségesnek tartja?
– Igen. Ez szintén nem lenne népszerű intézkedés, viszont biztosan tüzet oltana. Folyományaként hosszútávon egyébként nem számíthatunk jó eredményekre, viszont alkalmas lenne az első problémák megoldására. A gond az, hogy az áfa növelése magukat a fogyasztókat terhelné. Ezért is lenne szükség valamiféle kombinációra az áfa nem nagy mértékű növelése és egy stabilizációs program bevezetése között. A mostani válsághelyzet megoldására egy összetett, kombinációs programot kell kidolgozni, hogy a lakosság ne érezze annyira a negatív hatásokat, azt, hogy egyre jobban elszegényedünk.
Az egészségügyi miniszter csütörtökön bejelentette, hogy az egészségügyi rendszer az összeomlás előtt áll, üres az Egészségbiztosítási Alap kasszája. Hogyan történhetett ez meg?
– Az előző kormányban nem oldottak meg minden kérdést az egészségügyhöz kapcsolódóan. Nem fektettek elég pénzt az egészségügyi rendszer fenntartásába. Az oktatási rendszer ugyanilyen problémákkal küzd, az elmúlt években mindig voltak gondjaink. Ha megalakul a kormány, akkor legelsőként ezekkel az alapvető problémákkal kell foglalkozni.
Ön szerint hogyan lehetne megtölteni az Egészségbiztosítási Alapot?
– Csak egy példát említenék: a nagy mezőgazdasági termelők ugyanannyi egészségügyi biztosítást fizetnek, mint a kisgazdák. Aki mondjuk 300 hektár földet művel, ugyanannyi biztosítást fizet, mint aki 20 hektáron dolgozik. Ezeket az arányokat kellene igazságosabbá tenni.
