A pancsovai Almeks társaság kínálta fel pénteken a legmagasabb összeget a nagybecskereki IPOK kukorica-feldolgozó gyárért: a kezdőár 576 millió dinár volt, a pancsovaiak pedig 959 millió dinárig licitáltak, egymillió dinárral megelőzve a belgrádi Agranát. Ez volt a régió legnagyobb kukorica-feldolgozó gyárának az első eladási kísérlete, miután a hitelezők az átszervezés helyett a csődbe jutott gyár vagyonának az eladása mellett döntöttek.
Az árverezésen az Almeksen kívül három potenciális vevő versengett: a niši AIK bank, és két belgrádi cég, az Agrana és a Kartonval, amely tavaly kibérelte a csődeljárás alatt álló gyárat, és ideiglenesen újraindította a termelést.
A nišiek csak a kezdőárig mentek, utánuk visszalépett a Kartonval is, úgyhogy a végén az Agrana és az Almeks képviselője licitált. A győztes társaság képviselője az árverés után nem nyilatkozott a további terveikről, csak annyit mondott, hogy folytatják a kukorica feldolgozását és a keményítőgyártást Nagybecskereken, de erről majd többet mondanak két héten múlva, amikor az új tulajdonos befizeti az árverezési árat, és birtokba veszi a gyárat.
A Kartonval tavaly bérelte ki az IPOK-ot. Csakhamar felújították a gépeket, és kétszáz dolgozónak biztosítottak ideiglenesen munkát. Érdekeltek voltak a termelés folytatásában, de a bizonytalan kimenetelű eladás miatt már nem vettek nagyobb mennyiségű kukoricát. Tudomásul vették, hogy alulmaradtak az árverésen, mert nem bírtak magasabb összeget felkínálni a gyárért, és távoznak Nagybecskerekről.
A pancsovai Almeks honlapján található adatok szerint a társaságot 1992-ben jegyezték be. Azóta több vajdasági vállalatot vettek meg. Többek között az antalfalvi (Kovačica) Sitrát, amelynek alaptevékenysége a mezőgazdasági termények raktározása, a temerini Petőfi mezőgazdasági vállalatot, a nagylajosfalvi (Padina) Pokrok vállalatot, 2008 óta pedig az övéké a torontálalmási (Jabuka) keményítőgyár is.
Az IPOK volt az egykori Jugoszlávia legnagyobb keményítőgyára, amelynek az ország szétesése után is egy ideig vezető szerepe maradt a régióban. Termékeik felét exportálták, közben a hazai szükségletek 70 százalékát is biztosították. A tartomány tíz stratégiai fontosságú kapacitás között tartották őket számon.
