Mit várhatunk az új összetételű kormánytól?
– Ha az országot egy hajóhoz hasonlítanánk, akkor azt kell mondani, hogy az új összetételű kormánynak igencsak viharos vizeken kell egyenesen tartaniuk a kormányrudat. Egyedül az irányítófülkében ideálisak a feltételek: van elegendő élelem, ital, normális a párbeszéd a többi hajóval, a kapitány és legénysége luxuskabinokban töltik mindennapjaikat, fényűző ebédeket és fogadásokat rendeznek. Mindannyian tudják, hogy a hajóba több léken át szivárog be a víz, a gépezetnek csupán egyharmada működik tökéletesen. Azzal is tisztában vannak, hogy az üzemanyag egyre fogy, mentőcsónak pedig nincsen elegendő. Ennek ellenére a kapitány és legénysége nem idegeskednek, hiszen ők ugyanolyan biztonságban vannak, mint elődjeik. A hajó utasainak többsége persze nem tudja, hogy milyen a valós helyzet a hajón, és elhiszik a kapitánynak, hogy minden rendben van. Elhiszik, hogy egyszer megérkeznek a kikötőbe, amit a következő névre kereszteltek: Szerbia, a boldog emberek, a jólét, a munka, a fegyelem, a szociális igazságosság országa.
DAČIĆ SZERBIA URA
Ha tudjuk, hogy a köztársasági választásokon az SZSZP körüli koalíció a megszerzett szavazatok értelmében harmadik helyen végzett, akkor nem logikátlan, hogy az elnökük a kormányalakító?
– A választások utáni éjszaka óta nyilvánvaló, hogy Dačić Szerbia ura. Nélküle sem a DP, sem az SZHP nem hozhatta volna létre a parlamenti többséget. Jómagam nyilvánosan is kifejtettem, hogy a demokratáknak és a haladóknak kellett volna koalícióra lépniük, a kormányban pedig független szakembereknek kellett volna helyet adniuk. Egy egységes nemzeti programot kellett volna megfogalmazniuk a gazdasági fellendülés érdekében. Természetesen nem is számítottam rá, hogy a két legnagyobb párt emellett a változat mellett kötelezi el magát. A kormányt Dačić alakítja, és mindenképpen megpróbálja majd minél jobban saját kezében összpontosítani a hatalmat. Persze bizonyos határokon belül fog mozogni, hogy ne feszítse túl a húrt a haladóknál, és ne veszélyeztesse a koalíciót.
Ön szerint mi volt az, ami végül mégis a haladók oldalára irányította Dačićot?
– Az a benyomásom, hogy Dačićot felbosszantotta a DP kétszínűsége. Egyszer egyet mondtak, majd nem sokkal később már egészen mást. Dačić még mindig azt állítja, hogy a köztársasági elnökválasztáson Tadićra adta le voksát. A másik ok, amiért átállt a másik oldalra, vagyis arra, amelyen a múlt század kilencvenes éveiben állt, az az, hogy a haladóktól több pozíció és nagyobb hatalom elnyerését remélte.
Ha hinni lehet a bennfentes sajtóhíreknek, akkor az SZHP szinte alig tart majd meg magának tárcát a kormányban. Mit kapnak azzal, ha szinte csak a megfigyelő szerepét fogják betölteni?
– A haladók számára az volt a legfontosabb, hogy bekerüljenek a kormányba. Enélkül semmit sem jelentett volna számukra a választási győzelmük. Arra azonban nem számítok, hogy a kormányban való részvétel érdekében hagyják majd magukat megalázni vagy zsarolni. Ezzel magukra haragítanák választóikat, és ugyanaz történne velük, mint most a demokratákkal. Tadić szó nélkül tűrte, hogy az orránál fogva vezessék, és ezzel elűzte magától szavazóinak egy részét. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy az SZHP valóban meg fog elégedni a környezetvédelmi, az önkormányzati, a kulturális és hasonló minisztériumok vezetésével. Nem értem, hogy Aleksandar Vučić miért tűrné, hogy 73 köztársasági parlamenti képviselője játékszer legyen Dačić és Dinkić kezében.
TARTALOM NÉLKÜLI AUTONÓMIA
Tartományi szinten a DP fog kormányt alakítani. Hogyan fog a köztársasági és a tartományi hatalom együttműködni? Számít nagyobb turbulenciákra?
– A tartományi hatalomnak nagyon korlátozott felhatalmazása van. Csak akkor hajthatja végre az általa megfogalmazott politikát, ha Belgrád visszautalja a tartománynak az innen származó pénzek egy részét. Pénz nélkül nincsen autonómia. A politika kegyetlen foglalkozás, és hiszem, hogy a köztársasági hatalom mindent meg fog tenni azért, hogy megkeserítse a tartományi hatalom életét. A hatalom befolyása alatt álló belgrádi médiumok feltehetőleg folyamatosan a „korrupt és alkalmatlan tartományi hatalom” ügyeiről fogják tájékoztatni a közvéleményt. Tadić közvetlenül vagy közvetetten, de egyértelműen kifejezte, hogy nem szereti Vajdaságot, és ellenzi annak autonómiáját. Dačić és Nikolić ilyen vonatkozásban nem fog különbözni a DP elnökétől.
Mi lenne ésszerűbb tartományi szinten: bevonni a szocialistákat a hatalomba, vagy nem?
– Én tudom, hogy mi lenne a legokosabb, de úgyis Dačić fog erről dönteni. Tadićnak és Pajtićnak nem lesz más dolga, mint elfogadni döntését. A következményeket Vajdaság polgárai fogják megérezni.
Számíthatunk-e Vajdaság autonómiájának tiszteletben tartására, vagy esetleg bővítésére a következő parlamenti ciklusban?
– A köztársasági hatalom feltehetőleg formálisan tiszteletben fogja tartani Vajdaság statútumát. Ezt csak azért fogják megtenni, hogy ne rontsák meg a kapcsolatot a szomszédos országokkal és Brüsszellel. A gyakorlatban azonban minden lehetőséget ki fognak használni, hogy bebizonyítsák és éreztessék: Vajdaság autonómiája csupán tartalom nélküli szöveg. A tartományi hatalom és szervek hatáskörének bővítése akkor sem volt lehetséges, amíg a DP és Tadić voltak hatalmon az országban. Tadić hozzáállása Vajdaság autonómiájához semmiben sem különbözik a Slobodan Milošević és a Vojislav Šešelj alapította pártok viszonyulásától. Ők mindannyian azt hiszik, hogy Szerbia egyedül Belgrád miatt létezik. Emlékeztetnék rá, hogy amikor kikiáltották Vajdaság statútumát, Tadić nem vett részt az újvidéki ünnepségen, hanem inkább Mitrovicán kirándult.
A KISEBBSÉGEKNEK A HATALOM MELLETT A HELYE
A nemzeti közösségek pártjainak többsége nem kíván részt venni a következő kormányban. A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke már egyértelműen kijelentette ezt. Hogyan fogja befolyásolni a kisebbségi jogok megvalósítását, hogy a hatalmi többségben nem vesznek részt a kisebbségek képviselői?
– Nem vagyok benne biztos, hogy ez kedvező megoldás. A horvátországi szerbek sokkal praktikusabb módon kezelik ezt a kérdést, mindig az éppen aktuális hatalom oldalán állnak. A nemzeti kisebbségi pártok nem befolyásolhatják az állampolitikát, ugyanakkor a hatalommal való együttműködésüktől függ az általuk képviselt közösségek helyzete. A kisebbségek sokkal egyszerűbben valósíthatják meg jogaikat, ha jó kapcsolatot alakítanak ki a hatalommal. Ez érvényes köztársasági, tartományi és önkormányzati szinten is. Ha a kisebbségek politikai képviselői és a hatalom között feszült a kapcsolat, akkor a hatalom nyomást gyakorol a közösségekre. Persze az SZHP és az SZSZP a DP-hez hasonlóan minden lehetséges alkalommal el fogják mondani, hogy a kisebbségi jogok az európai mércéknek megfelelően a lehető legmagasabb szinten valósulnak meg Szerbiában.
Némely önkormányzatban még mindig csak folynak a koalíciós tárgyalások. A köztársasági hatalom összetétele befolyásolhatja, megmásíthatja-e az eddigi tárgyalásokat?
– Szerbiában annyira elpolitizálnak mindent, hogy az önkormányzatokban is magas politikáról vitáznak, és várják, hogy mit döntenek a pártok vezetőségei. Sokkal boldogabb lennék, ha a községi és városi hatalom az lenne, aminek lennie kell: az önkormányzat szervei. A szakmaiság vagy második, vagy csak utolsó helyen áll, a politikai pártok kulcsai nyitják az ajtókat. Talán idealista vagyok, de szerintem a felelősségteljes pozíciókat alkalmasság, szakmaiság és becsület alapján kellene kiosztani. Amíg nem érvényesül ez az elv, és nemzeti vagy/és párthovatartozás alapján választják meg a tisztségviselőket, addig a hatalom minden szintjén a párturalom érvényesül, ez pedig maga után vonja a korrupciót, a nepotizmust és a rendszer rossz működését.
POPULISTA PARTNEREK
Lesz-e Dačićnak elendő ereje vagy/és akarata megtenni azokat a népszerűtlen lépéseket, amelyek nélkül a szakértők szerint Szerbia a göröghöz hasonló gazdasági és pénzügyi szakadékba zuhan?
– A szocialisták és a haladók is populisták. Nem számíthatunk semmiféle mély vágásokra vagy hirtelen fordulatokra. Az emberek által kedvelt szólamokból viszont annál több lesz. Egymást fogják követni a szép ígéretek, az előző hatalom kritizálása. Alacsonyabb vagy esetleg középszinten lesz néhány letartóztatás. A gazdaság sem a szocialistákat, sem a haladókat nem érdekli. Munkahelyek csak az állami szervekben fognak nyílni, hiszen akárki jut hatalomra, igyekszik minél több párttársát, rokonát, barátját elhelyezni az állam bölcsőjében.
Ha végignézünk Dinkić politikai karrierjén, vajon valóban őrá kellene-e bízni a gazdasági és a pénzügyi minisztériumok vezetését, mint ahogyan azt meglebegtették?
– Szerbiában legalább tíz olyan makroközgazdász van, aki képes lenne vezetni az állami pénzügyeket. De csak akkor, ha a politikum nem avatkozik bele munkájukba. Sajnos azonban nincsen egyetlen Lešek Balcerovičunk sem. Balcerovič volt a lengyel gazdasági újjászületés kivitelezője. Szerbiában ehhez a politikai akarat is hiányzik, de a közvélemény sem nagyon vágyik ilyesmire. Az emberek többsége jobban akar élni, a pártok és koalíciók közül viszont senki sem ajánlott fel ésszerű, megvalósítható programot, amelynek függvényében öt-tíz év múlva jobban élhetnénk. Dinkić esetleg csak befoltozhatja a beszélgetés elején említett hajó lékjeit, ugyanakkor nagyon hamarosan legalább kettő új nyíláson szivárogna be a víz. Ahogy múlik az idő, annál jobban fogy a lékek befoldozására alkalmas anyag. Ha nekem kellene döntenem, akkor ebben a hatalmi koalícióban a pénzügyeket Jorgovanka Tabaković kezébe adnám.
SÁRDOBÁLÁS UTÁN ÖSSZEBORULÁS
A haladók a választási kampányban nagyon gyakran emlegették a Dačić és Dinkić nevéhez köthető különböző kétes ügyeket, utóbbival kapcsolatban pedig azt is közölték, hogy a szerbiai gazdaság gyilkosa, és ő lesz az első, akit hatalomra kerülésük után letartóztatnak. A politikai sárdobálás utáni összeborulás nem most először fordul elő. Miért nem büntetik meg a választók az ilyen jellegű viselkedést?
– A médiumok többsége a politikai pártok és mágnások befolyása alatt áll, és hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek nagyon gyorsan elfelejtsék, mit is mondtak korábban a politikusok. A Szerbiához hasonló szegény országokban nagyon könnyű manipulálni a közvéleménnyel. A legtöbb ember nem tudja, hogy míg a kamerák előtt a politikusok a lehető legsúlyosabban vádolják egymást, addig a felvevőgépek kikapcsolása után együtt vacsoráznak. Ha a társadalomból hiányzik az erkölcs, akkor a politikából hatványozottan hiányzik. Azok az emberek, akik 2000. október 5. után túl sokra számítottak, folyamatosan csalódnak. Tizenkét évvel később ismét az az uralkodó elképzelés, hogy a politikában nem létezik tisztesség, hogy minden politikus egyforma. Sem a politikusoknak, sem a polgároknak nincsen fejlett politikai kultúrájuk. Szinte minden értelemben Európa legmélyebb bugyrában vagyunk. A visszafejlődés ezen a téren húsz évvel ezelőtt kezdődött el, egyelőre senki sem kísérelte megállítani. Az elégedetlenség minden határon túlcsordul, nincsen azonban egyetlen olyan párt vagy mozgalom sem, amelynek lenne ereje összefogni az elégedetlen embereket, akik felléphetnének a rossz kormány vagy a kormány rossz tagjai ellen. Nem tudom az emberek meddig képesek ezt tűrni.
Mi lesz Тadić sorsa? Ugyanaz vár rá, mint Horvátországban Jadranka Kosorra?
– A választásokat elvesztő elnök teherré és zavaró tényezővé válik pártja számára. Ha Szerbia normális ország lenne, akkor a volt elnök visszalépne, és élvezné a vonatkozó törvény értelmében neki járó jogokat. Pártja új vezetőséget és elnököt választhatna, kiegészíthetné vagy teljesen módosíthatná programját, és megkezdhetné korábbi hibái kijavítását. Arról beszélnek, hogy Đilas már le akarta váltani Tadićot, ezt azonban elhalasztották, mivel tartottak a párton belüli szakadástól. Jadranka Kosort pártja kitagadta, majd az aktuális hatalom szánalomból felajánlott számára egy irodát a Szábor épületének pincerészében. Ha Tadićot kizárná a DP, akkor a törvényes szabályozás értelmében egy tisztességes iroda illetné meg alkalmazottakkal együtt. Ha jól emlékszem egyébként, akkor a többpárti rendszer bevezetése óta Szerbiában eddig csak két pártelnök mondott le önszántából tisztségéről: Kasza József és Tomislav Nikolić.
